Három héttel a tiszta mammográfiai vizsgálat után a nőnél mellrákot állapítottak meg - ezt a tünetet vette észre.

A nő az önvizsgálat során nem a megszokott, klasszikus csomót érezte a mellében.

Az 52 éves Louise Butcher egy otthoni önvizsgálat során felfedezte, hogy valami nincs rendben a testében. Ezt követően orvosi vizsgálatok igazolták, hogy mellrákkal küzd, annak ellenére, hogy három héttel korábban végzett mammográfiája teljesen negatív eredményt mutatott.

Louise mindig is küzdött a szorongással, különösen az egészségügyi vizsgálatok kapcsán. Paradox módon, éppen ezért gyakran figyelte a testében bekövetkező változásokat. Egy nap, amikor a bal mellében egy szokatlan "megvastagodást" érzett, azonnal felkeltette a figyelmét. Ez a furcsa érzés nem emlékeztetett a megszokott csomókra, sokkal inkább olyan volt, mint egy finom pókháló. Bár a klasszikus rákra utaló jelek, mint a mellbimbó behúzódása vagy a bőr gödrösödése nem jelentkeztek, Louise mégis úgy döntött, hogy orvoshoz fordul.

Az ultrahangvizsgálat végül felfedett egy 5 centiméteres daganatot. Louise-nál lebenyes (lobuláris) emlőrákot állapítottak meg, amely bár a második leggyakoribb típusként ismert, gyakran rejtve marad a hagyományos képalkotó eljárások során.

A lobuláris emlőrák különösen nehezen vehető észre. A daganatszövet ugyanis nem csomószerűen, hanem szétterülve, vonalszerűen terjed, így sokszor a mammográfia nem mutatja ki. Éppen ezért bír kiemelt jelentőséggel az otthoni önvizsgálat: még ha egy szűrés negatív is, az ösztöneinkre és testi változásokra figyelni kell, hiszen életet menthet.

- Eddig sosem találkoztam ezzel a ráktípussal. Úgy vélem, ez is hozzájárul a nehézségekhez. Ha nincs tudomásod róla, akkor nem is keresed - osztotta meg Louise a The Mirror-nal.

A lobuláris emlőrák (más néven lebenyes emlőrák vagy invazív lobuláris karcinóma) az emlőrák egyik altípusa, amely az emlőmirigy lebenyeiből - vagyis azokból a mirigyekből - indul ki, amelyek az anyatejet termelik. Ez a rákfajta az esetek körülbelül 10-15 százalékát teszi ki, tehát a második leggyakoribb típus az emlőrákok között, mégis sokkal kevésbé ismert, mint a duktális (csatornákból kiinduló) forma.

A lobuláris rák különleges tulajdonsága, hogy sejtjei nem tömör csomók formájában terjednek, hanem szalagszerűen, szinte "surranva" infiltrálják az emlő szöveteit. Ennek következményeként sokkal nehezebb észlelni tapintással vagy mammográfiás vizsgálatok során, mivel nem alkot jelentős csomót vagy jól látható elváltozást. A tünetek gyakran finomak vagy atipikusak lehetnek, például:

A diagnózis után Louise úgy döntött, hogy nemcsak az érintett mellét, hanem a másikat is eltávolíttatja. Félt, hogy a másikban is megbújhat egy rejtett daganat.

A rekonstrukciós műtétet szándékosan visszautasította.

Nem éreztem úgy, hogy a társadalmi elvárások láncaiban kellene élnem. Büszkén fogadom el önmagam, ahogy vagyok – és megtanultam ezt a saját kezembe venni, még ha mások véleménye néha eltérő is.

Ez a döntés sok nő számára még mindig tabutémának számít, Louise viszont nyíltan kiáll amellett, hogy az önazonosság és önelfogadás ugyanolyan fontos része a gyógyulásnak, mint az orvosi kezelés.

Bár a lobuláris rák a második leggyakoribb emlőráktípusnak számít, jelenleg nem állnak rendelkezésre egységesen elismert irányelvek vagy konkrét kezelési protokollok a kezelésére. Ezt a típust ugyanúgy kezelik, mint a többi invazív emlőrákot, pedig biológiai és viselkedési szempontból jelentős eltéréseket mutat.

Louise mára a kutatás és a tájékoztatás elkötelezett támogatója lett. Meggyőződése, hogy a túlélése részben annak az eredménye, hogy nem csupán a szűrővizsgálatokra támaszkodott.