**10 dolog, amit a legjobban imádunk az Agymenőkben:** 1. **Zseniális karakterek** – Sheldon, Leonard, Penny és a többiek mind különleges személyiségek, akik különböző módon hozzák a humort. 2. **Intelligens poénok** – A sorozat tele van tudományos utalá

A sorozat a hosszú évadok alatt kapott hideget-meleget: most összegyűjtöttük a legmelegebbeket és a leghidegebbeket.

Jim Parsons, Mayim Bialik, Johnny Galecki, Kaley Cuoco és a többiek 12 évig dolgoztak egymással, így a való életben is jóban lettek. Ez pedig meglátszott interakcióikon is a sorozatban.

Az Agymenők univerzuma bemutatja, hogy a legokosabb karakterek gyakran küzdenek a szociális interakciók terén, és sokszor elbizonytalanodnak a nőkkel való kapcsolatépítésben. A külső megjelenésük is gyakran a gúny tárgyává válik. Ezek a sztereotípiák, bár sokszor nem tükrözik a valóságot, hamar elveszítik szórakoztató jellegüket, és a humor helyett inkább unalmassá válhatnak.

Akár a kockák közötti szolidaritásról, akár a sorozat női karaktereinek egymásra találásáról van szó, az Agymenők rengeteg szívhez szóló és emlékezetes pillanattal gazdagította a közönséget.

12 évad nem lehet mind a 12 a legkiválóbb: az Agymenők esetében egy bizonyos idő után észlelhetővé vált, hogy a sorozat kezd kifulladni. Az írók kreatív energiái mintha megcsappantak volna, a konfliktusok pedig egyre inkább önismétlődővé váltak, vagy éppen hogy elveszítették hatásukat a karakterekre, sőt, a végére már túlságosan hihetetlenné is váltak.

Tehát a sorozat hitelesen tükrözte azokat az érzéseket, amelyeket a kutatók és a komolyabb tudósok átélnek. Emellett a matematikai és fizikai referenciák is pontosak voltak, így a tudományos pályán dolgozó nézőknek sem kellett aggódniuk a tudományos hitelesség miatt.

Mayim Bialik, aki Amy szerepét alakítja, az évadok során több alkalommal is a médiában találta magát, köszönhetően megosztó kijelentéseinek. Az első nagyobb hullámot akkor keltette, amikor a MeToo-mozgalom kapcsán írt egy véleménycikket a New York Times számára. Ebben hangsúlyozta, hogy ő eltér a hollywoodi nők általános képétől: szerényen öltözködik, és nem flörtöl. Később a gyereknevelésről is kifejtette nézeteit, amelyek között szerepelt az a vitatott álláspontja, hogy a gyermekeket nem lenne szabad oltani.

A film többi baráti szála is remekre sikerült, de Sheldon és Penny kapcsolata volt az, ami a sorozat identitását és lényegét adta. Az autista tudós és a butácska lány dinamikája mindig központi szerepet töltött be az Agymenőkben, és segített, hogy az 12 év alatt se tévesszen irányt.

Az egy dolog, hogy Sheldon finoman, de rendszeresen ribancozta le Pennyt - még azután is, hogy feleségül ment Leonardhoz. De Howard ijesztő magatartása a nők környezetében már a kezdetektől sok volt, ráadásul úgy, hogy a sorozat legtöbbször nem is talált benne kivetnivalót, hanem jópofa poénforrásként kezelte a zaklatói tendenciákat.

Az Agymenők sorozatában rengeteg színes és karakteres figura bontakozik ki, lehetővé téve, hogy a nézők saját magukra ismerjenek a különböző személyiségek között. Akár a geekek, akár a laza stílust képviselők tábora, mindenki felfedezheti a saját kedvencét, akivel könnyen azonosulhat.

Ha van olyan sitcom, amelyik a nevetős hangsávot a lehető legrosszabb módon használta, az mindenképpen az Agymenők. Itt a nevetés szinte mindig felcsendül, még a legkevésbé vicces pillanatokban is. A rendezők pedig gondoskodtak arról, hogy a forgatások során bőségesen legyen hely a mesterséges hahotának: a színészeket így folyamatosan természetellenes szünetekre kényszerítették az erőltetett röhögés zaja.

Az évtizedek folyamán számos neves tudós tűnt fel a sorozatban: Neil DeGrasse Tyson és Brian Cox mellett sok más érdekes személyiség is megjelent. Az Agymenők nem csupán szórakoztató élményeket nyújtott, hanem hozzájárult a tudományok népszerűsítéséhez is.

A rengeteg kiváló cameo mellett sajnos vannak olyanok is, amelyek idővel rendkívül rosszul öregedtek. Például ott van Neil Gaiman, akit több nő is szexuális zaklatással vádolt, illetve a már említett Tyson. Ráadásul Elon Musk megjelenése is mindig kellemetlen élményt nyújt, különösen a sorozat kilencedik évadában.

Sheldon és Amy valóban egyedülálló párost alkottak: mindketten kivételesen támogatták egymást, és a legjobbat hozták ki a másikból. Hosszú kapcsolatuk során számos kihívással néztek szembe, de éppen ezek a nehézségek segítették őket abban, hogy évről évre egyre inkább fejlődjenek és mélyebb köteléket építsenek ki egymás között.

Nincs olyan zseniális vagy pofátlan szóvicc, ami ne válna kínossá, ha több mint tíz éven át díszelegne egy-egy történet cégérén. Ráadásul ennek a sorozatnak az eredeti és a magyar címe sem éppen a legütősebb szójáték: a Big Bang Theoryban az lenne a vicces, ha a "banging" kifejezés szexuális értelemben is értelmet nyerne, míg a magyar cím... nos, hagyjuk is.

Az Agymenők sokszínű szereplőgárdája tele van ambiciózus álmokkal és vágyakkal, és a sorozat hűen tükrözi, hogy a kitartó munka és a türelem révén ezek a célok valóra válhatnak. Persze, lehet, hogy nem érjük el azt a magasságot, mint Sheldon, aki Nobel-díjat nyert, de a saját utunkat így is megjárhatjuk!

Vajon sikerül összehozniuk a dolgot? Természetesen! És vajon elérheti a célját? Hát persze! Bár mindannyian imádjuk az Agymenők karaktereit, azért nem árt észrevenni, hogy az évek során a sorozat nem igazán lepett meg minket sok váratlan vagy izgalmas cselekményszállal. A legfontosabb, a karakterekhez kapcsolódó fordulatokat gyakran olyan nyilvánvalóan építették fel, hogy szinte már előre meg tudtuk jósolni őket. Ennek ellenére szerencsére az improvizáció színvonala nem szenvedett csorbát.

Sheldon karakterében sokan felfedezhetik saját magukat, különösen azok, akik az autizmus spektrumán helyezkednek el. Számukra a társadalmi normákhoz való alkalmazkodás gyakran kihívást jelent, ugyanakkor bizonyos területeken kiemelkedő tehetséggel bírnak, amely mások számára talán nehezen érthető.

A szelektív némaság egy valós jelenség, amely különböző stresszes helyzetekben léphet fel, például amikor az ember ellenkező neműek társaságában van, és ilyenkor szó szerint megbénul a beszédképessége. Míg a sorozat ügyesen ábrázolta az autizmus különböző aspektusait, Raj karakterének helyzetét csupán a humorforrásként használták az írók, így ahelyett, hogy mélyebb értelmet nyerte volna, pedig sokkal több lehetőség rejlett volna benne.

Nem csupán azért, mert valóban szórakoztatóan lettek megfogalmazva, hanem mert ezek révén Penny képes volt demonstrálni, hogy van olyan aspektusa az életének, ahol rendkívül okosnak számít, míg a kocka barátai teljesen tájékozatlanok.