A bográcstól a megrepedt fahéjacskáig
Az érdeklődés a nyári kikapcsolódási lehetőségek iránt az utóbbi években folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Csallóközben, de más településeken is, a községek által szervezett bográcsfesztiválok, kolbász- és pecsenyesütő rendezvények, valamint pörkölt- és lecsófőző gasztroversenyek szinte egymást érik. Ezekre az eseményekre szívesen látogatnak el az emberek, hiszen a finom falatok és egy-két pohár jó bor mellett a baráti beszélgetések is sokkal vidámabbá válnak. Őszintén szólva, az én gasztronómiai tudásom a rántottánál kezdődik és ott is ér véget, de tudom, hogy sokan vannak, akik szenvedéllyel űzik a főzés művészetét. Vannak olyan lelkes amatőrök, akik a sütés-főzés magaslatait célozzák meg, míg mások szenvedélyes szakácskönyv-gyűjtők, akik a régi és ritka példányokat keresik. E területen való tájékozódást segítendő, évekkel ezelőtt létrejött A magyar gasztronómiai irodalom bibliográfiája, amely 1711-től 1960-ig terjedően összegzi a témában megjelent kiadványokat. A Wikikönyvek honlapján bárki számára hozzáférhető ez a bibliográfia, ám aki belemerül, könnyen elveszhet a rengeteg témában megjelent könyv között.
A honlapon elérhető információk részletesen tanulmányozhatók.
Házi könyvtárunkban több szakácskönyv található, olyan is, amely néprajzi vonatkozásban válogat, a szabadtéri sütés-főzés rejtelmeibe beavatva az olvasót, miközben még azt is megtudhatjuk, hány lehetősége, fokozata van a szalonnasütésnek, hogyan készülnek roston és bográcsban azok az ételek, amelyeket hajdanán a mindenféle állatot őrző és legeltető eleink készítettek a szabad ég alatt. Summa summarum, tanulatlan elődeink (pásztorok, földművesek stb.) sokszor az ínséges idők közepette is megtalálták a módját és fortélyát annak, hogy a maguk által nevelt állatok, vagy a halászás révén friss húshoz jutva, ízletes ételeket készítsenek akár a szabadban is, bográcsban, nyársra húzva, roston sütve stb.
Most térjünk vissza a korábban említett bibliográfiához! Az első ismert nyomtatott magyar nyelvű szakácskönyv Kassán került a nyomdába 1695-ben, ezt követően pedig Kolozsváron 1698-ban megjelent a "Szakácsmesterségnek könyvecskéje". Érdekesség, hogy az első étel, amelyet a könyv említ, a kolozsvári töltött káposzta, ám a recepthez nem tartozik megadott hozzávalómennyiség. A könyv egyetlen megmaradt példányát egy könyvtárban őrzik. Érdemes megjegyezni, hogy a korai szakácskönyvek nem tartalmaztak mennyiségi adatokat, egészen addig, amíg "Móra Ferencné Walleshausen Ilonka süteményes szakácskönyvében" először nem jelentek meg ezek az információk. Móra Ferencné szakácskönyve először 1949-ben látott napvilágot a Révai Kiadó jóvoltából, de később reprint kiadás is készült a Közgazdasági és Jogi Kiadó által. Móra Ferencné munkássága nem állt meg itt, hiszen más könyvei is elérhetők, például az "Édességek könyve", amelynek legújabb kiadása 2023-ban jelent meg.
Visszatérve az első nyomtatott szakácskönyvhöz, érdemes megemlíteni, hogy a korábbi évszázadokban is léteztek kézzel írt változatok, amelyek közül néhány a müncheni könyvtár kincseiben is fellelhető. Itt találhatóak például magyar ételek leírásai, amelyek Radvánszky Béla „Régi magyar szakácskönyvek” című művében is helyet kaptak. Ezek a régi szakácskönyvek ma is elérhetőek újabb kiadásokban, és nem csupán a tartalmuk, hanem a nyelvezetük miatt is izgalmasak lehetnek a mai olvasók számára. Az ősi receptek és a korabeli stílus egyaránt bepillantást nyújt a múlt gasztronómiai kultúrájába, amely még ma is inspirálhat bennünket.
A már említett hagyományos étkezési módok mellett, amelyeket pásztorkodó elődeink a szabadban űztek, felfedeztem könyvtárunk szakácskönyvei között egy igazi gyöngyszemet is: Gundel Károly "Kis magyar szakácskönyvét". Sajnos nem az eredeti, 1934-es kiadást, hanem annak egy későbbi, 1984-as, Corvina Kiadó által megjelentetett, gyönyörű kivitelű változatát sikerült megszereznem. Gundel könyve először német nyelven látott napvilágot, majd angolul és franciául is elérhetővé vált. A magyar kiadás csak ezután következett, és a szerző halála után sorra jelentek meg orosz, cseh és olasz fordítások is. Érdekes, hogy az 1934 és 1984 közötti időszakban a könyvet összesen 38 alkalommal adták ki újra. A könyvtárunkban található példány tartalmilag is eltér az eredetitől, hiszen az évek során sok minden változott, és ez a változás a receptek és elkészítési módok sokszínűségében is megmutatkozik.
A könyvben található egy rövid életrajz Gundel Károlyról, az édesapáról, aki 1883 és 1956 között élt. Az életrajz végén pedig az alábbi sorok hívják fel a figyelmet:
A kötetben Gundel Károly írásai mellett számos lenyűgöző receptet is felfedezhetünk, amelyek a magyar konyha kiemelkedő remekeit képviselik. Ezek a gasztronómiai csodák inspirációt nyújthatnak bárkinek, aki szeretettel és kíváncsisággal közelít a főzés és sütés világához. Gundel Imre, Károly fia, az Utószóban megosztja gondolatait, amelyek még inkább megerősítik a könyv jelentőségét és a családi hagyományok értékét.
