A népviselet napján a hagyományos öltözetek nem csupán ruhadarabok, hanem történetmesélőink is. Minden egyes fonál, minta és szín egy-egy régmúlt emléket idéz fel, és a kultúránk gazdagságát tükrözi.

Hrágyel Dóra az ötletgazdája annak a kezdeményezésnek, amely 2015 óta a magyar kultúrához kapcsolódó közös értékeinkre, a népviseletek sokszínűségére és szépségére hívja fel a figyelmet. Már közel tíz esztendeje a népviselet napjaként tartjuk számon április 24-ét.

Ez a különleges esemény, amely kezdetben „Egy nap népviseletben” néven vált ismertté, mára már országhatárokon túl is népszerűvé nőtte ki magát. Ilyenkor fiatalok és idősek egyaránt büszkén öltik magukra őseik hagyományos öltözeteit. A népviselet legfontosabb szerepe a közösséghez való tartozás érzésének kifejezése. A digitális világ lehetőségeinek köszönhetően pedig - Argentínától Ausztráliáig - bárki részesülhet ebben a különleges élményben.

A népviselet nem csak egy jelmez, nem csak külsőség. A népviselet mesél. Gyerekkoromban Palócföld egyik kicsi zsákfalujában gyakran végignéztem, ahogyan a szentmise után együtt ballagnak az utcán az asszonyok. Szerettem nézni ringó szoknyájukat, hallgatni a meséiket. A deliny szoknyák ráncai ezernyi történetet rejtenek.

Elnehezült szövetek hangja muzsikál táncról, örömről, gyászról.

Előkerülnek a szekrények mélyéből a százéves hímzett kötények és a hatvanéves brokátszoknyák, mindegyikük egy-egy történetet hordoz magában. Ezek a darabok nem csupán ruházati elemek, hanem a viselőjük életének különböző szakaszait is megörökítik. Megtudhatjuk belőlük, hogy ki milyen korban jár, milyen családi állapotban van, sőt, még azt is, hogy az év mely időszakában tartózkodik, vagy hogy éppen gyászol-e. Nem véletlen, hogy a közmondás szerint „bekötik a fejét”: a házas asszonyok számára a lakodalom után már nem volt megengedett, hogy fedetlen fővel mutatkozzanak. Mindezek a ruhák tehát nem csupán anyagok és minták, hanem a női identitás és hagyományok szimbólumai is.