A név, a gazdagság és az otthon öröksége anyától lányára száll - Női közösségek a világ rejtett zugainban.
Fontos, hogy először is tisztázzuk: a matrilineáris és a matriarchális fogalmak nem azonosak, és nem szabad őket összekeverni. Mindkettő sajátos társadalmi struktúrára utal, de alapvető különbségek vannak közöttük.
Míg a matriarchátus nőuralmat jelent, vagyis azt, hogy a hatalom kizárólag a nők kezében összpontosul, a matrilineáris társadalmakban elsősorban az öröklés rendje különbözik a megszokottól.
Bár a nők valóban központi szerepet játszanak ezekben a közösségekben, a kutatások azt mutatják, hogy a hatalom, a befolyás és a felelősség gyakran megoszlik a férfiak és nők között - olvasható a National Geographic egyik cikkében.
A Vanderbilt Egyetem 2019-es kutatása alapján a világon körülbelül 160 hasonló társadalom található. Ebben a cikkben hármat részletesebben is bemutatunk.
Amikor muszlim közösségekről van szó, sokunk fejében elsőként olyan országok képei jelennek meg, mint Szaúd-Arábia, ahol a férfiak dominálnak: ők hozzák a kulcsfontosságú döntéseket, ők a családok irányítói és a közösségek vezetői. Ugyanakkor az ázsiai-csendes-óceáni térségben is találkozhatunk muszlim közösségekkel, ahol a női szereplők jelentős befolyással bírnak, és bizonyos esetekben még nagyobb hatalommal rendelkeznek, mint férfi társaik.
Ilyen például Indonézia egyik őshonos etnikai csoportja, a minangkabau nép, ami híres matrilineáris hagyományairól. A Le Monde szerint a minangkabau közösség a világ egyik legnépesebb ma ismert matrilineáris társadalma. Náluk az iszlám jog és a helyi szokásjog sajátos módon fonódik össze. Például az apa megoszthatja a bevételét a fiával, bevonhatja az üzleti életbe. Ugyanakkor a tulajdon - föld, ház, állatok - az anyai ágon öröklődik, anyáról lányra száll.
A házasságot követően a férfi nem a feleségét viszi haza, hanem ő maga költözik be az asszony családjának otthonába. A mindennapi élet megszervezésében is új dinamikák lépnek életbe, ahol a hagyományok és a családi szokások találkoznak.
a nők viszik a főszerepet: ők felelnek a pénzügyekért, a bevásárlásért, a gyerekek taníttatásáért. Emellett ők vezetnek bizonyos közösségi szertartásokat is: esküvőt, az aratás ünnepét, akár egy új klánvezér beiktatásáról szóló ceremóniát.
Az új korszak kihívásai és az iszlám növekvő hatása következtében a hagyományok folyamatosan változnak és elveszíthetik eredeti mélységüket. A Conversation elemzése alapján ez a jelenség hozzájárul ahhoz is, hogy egyre több férfi vállal vallási vezető szerepet, tölt be kiemelkedő pozíciókat és aktívan részt vesz a közélet formálásában.
Hasonló kiváltságokkal rendelkeznek a moszuó törzs asszonyai is. A BBC azt írja, a nagyjából 40 ezres közösség évszázadok óta a kínai Lugu-tó partján fekvő falvakban él.
A moszuó lányok felnőtté válásukat egy különleges szertartással ünneplik, amely során megkapják a felnőttség jelképeit. Ezt követően szabadon választhatják meg partnereiket, és életük során annyi szeretővel élhetnek, ahányra csak vágyuk van.
Bár kívülről talán furcsának tűnik, a kultúrájuk egyik leglenyűgözőbb aspektusa a "sétáló házasság" fogalma. Ennek lényege, hogy a nő egy különleges este keretében invitálja meg a kiválasztott férfit otthonába, ahol együtt tölthetik az éjszakát. Reggel, napfelkeltével, a férfi elhagyja a nő otthonát, hogy visszatérjen a saját családjához. Ez a hagyomány egy különleges, szabad és felnőtt kapcsolati dinamikát tükröz, amely eltér a megszokott normáktól.
A moszók nem köteleződnek el egy életen át tartó párkapcsolat mellett, és nem osztják meg mindennapjaikat valakivel csupán a kötelesség vagy a megszokás miatt - állítja a National Geographic egyik cikkében.
A párok tehát nem költöznek össze, nem élnek közös háztartásban. A gyermekek az anyjuk otthonában nőnek fel, ahol a nők a fő döntéshozók, és ők kezelik a családi vagyont is. Az örökség - ház, föld, ingóságok - itt is anyáról lányára száll. A férfi szerepeket a gyerekek életében az anya fiútestvérei, nagybácsik töltik be.
A moszuókat gyakran a világ egyik utolsó matriarchális társadalmaként emlegetik, de pontosabb lenne matrilineáris közösségnek nevezni őket. Ugyanis a politika, a közösségi élet irányítása jellemzően a férfiak kezében van. Ők felelnek többek között a falvakban készített termékek értékesítéséért, a halászatért, az állattartásért és a házépítésért is.
Ez az ősi, mégis meglepően modern párkapcsolati mintákat követő törzs az elmúlt években népszerű turisztikai látványossággá vált. Mióta 2015-ben megépült a közeli repülőtér, turisták és antropológusok tömege érkezik évente a Lugu-tóhoz, hogy ellátogassanak a falvaikba. Bár a látogatók komoly bevételi forrást jelentenek az ott élőknek és a kínai kormánynak, az új értékeket és szokásokat is magukkal hozzák. Emiatt egyre többen választanak a törzsön kívül társat, akivel életre szóló fogadalmat kötnek.
India nagy részén a patriarchizmus az élet minden területén jelen van: a férfiak hozzák a döntéseket, a nők ritkán vesznek részt a politikai életben, nem lehetnek tudományos ambícióik, és nem építhetnek üzleti karriert sem.
Ezzel szemben az ország északkeleti részén, Meghálájában, illetve a szomszédos Asszámban élő khászi közösségekben egészen más a helyzet. A khászi nők szabadon dönthetnek saját életükről, függetlenek és nem kényszerítik őket elrendezett házasságba.
A közösség tagjai szoros kötelékekben élnek, amelyeket klánoknak nevezünk, hasonlóan egy nagycsaládhoz. Az öröklési rend itt anyai ágon valósul meg, így a nők kulcsszerepet játszanak a klánok életben maradásában és fejlődésében.
A családi vagyont a legfiatalabb lány kapja, ő örökli a házat, az ősi birtokot, és a házassága után is ott marad. Ő gondoskodik a szüleiről, majd anyja halálát követően ő válik a háztartás vezetőjévé.
A férjek a feleségük otthonába költöznek, és attól fogva nincs beleszólásuk sem az anyagiakba, sem a gyerekeik neveltetésébe, hiszen valójában nem rendelkeznek szülői jogokkal. Az utódok ugyanis az anyjuk vezetéknevét viselik, és a hagyomány szerint az anya klánjához tartoznak.
A helyi Syngkong Rympei Thymmai (SRT) nevű szervezet elkötelezetten harcol az egyenlőtlenség ellen. A Deutsche Welle beszámolója szerint a férfiak által alkotott csoport körülbelül 5000 tagot számlál, köztük 50 nőt, akik gyakran inkább az anonimitás mögé bújnak, mivel tartanak attól, hogy a közösségük elutasítja őket, ha kiderül, hogy az SRT-hez tartoznak. Az egyik tag a BBC-nek elmondta, hogy céljuk nem a nők feletti uralkodás, hanem az egyenrangú partnerség megteremtése.
A modernizáció hatásai a khászi kultúrára is kiterjednek: egyre több khászi család hagyja el a hagyományos falusi életet, és költözik városi környezetbe. Ennek következtében a nagycsaládok és klánok szétbomlanak, ami különösen megnehezíti az egyedülálló anyák helyzetét, akiknek mostantól egyedül kell gondoskodniuk a családjukról. A matrilineáris hagyományok értelmében a férfiak nem kötelesek eltartani a gyermekeiket, különösen akkor, ha az apák a közösségtől távol, akár több száz kilométerre élnek. Ez a változás nemcsak a családi dinamikát alakítja át, hanem a közösség egészének jövőjére is hatással van.
