A protestánsok által érzett sérelmek adták az alapot az első prágai defenesztrációnak.
A protestánsok által érzett sérelmek játszották a főszerepet az első prágai defenesztráció eseményeiben.
2024. november 24-én, 15:05-kor, a Múlt-kor eseményei újra életre kelnek.
A középkori Csehország története egy figyelemre méltó eseménnyel gazdagodott 1419-ben, amely mély nyomot hagyott a későbbi történelemben. Ekkor zajlott le a defenesztráció, amely nem csupán egy különös cselekedet, hanem egy szimbolikus aktus is lett, hiszen egy személy szándékos kilökése az ablakon nemcsak fizikai, hanem politikai és társadalmi feszültségeket is tükrözött. Az évszázadok során ez a jelenség többször is megismétlődött, minden alkalommal új jelentéssel és kontextussal gazdagítva a cseh történelem szövetét.
A 15. század első felében a katolicizmus válságos időszakát élte. Egyszerre több pápa is magának követelte Szent Péter székét, egy cseh prédikátor pedig eretneknek tartott tanításaival borzolta a kedélyeket.
A vezető eltávozott, de a mozgalom tovább él.
Husz János véleménye számos kemény kritikát váltott ki, nemcsak a pápai, hanem a világi hatalmak részéről is. A helyzet rendezésére a konstanzi zsinatra hívták meg, ahol arra kérték, hogy vonja vissza kijelentéseit. Husz azonban nem hajlandó engedni, így végül máglyahalálra ítélték. Vezetőjük kivégzése azonban csak fokozta a feszültséget, és támogatói továbbra is kitartottak a prédikátor tanításai mellett.
Hamarosan üldözni kezdték őket, és sokan kénytelenek voltak elhagyni egyházi pozícióikat, míg másokat börtönbüntetéssel sújtottak. Ebben a feszültséggel teli időszakban már csak idő kérdése volt, hogy a husziták mikor állnak bosszút sérelmeikért.
Körmenetből gyilkos tánc A körmenet, amely a hagyományok szépségét hirdeti, hirtelen sötét fordulatot vesz, amikor a szertartás résztvevői nem csupán a hitükben, hanem a sorsukban is harcba szállnak. A színek és a díszek között megbújó feszültség egyre inkább felnagyítja a pillanatot, míg a szentély körüli békés légkör átalakul egy félelmetes arénává. A szertartás szimbolikája helyett a túlélésért folytatott küzdelem válik a középpontba, ahol a lelkek harca, az élet és a halál határvonalán egyensúlyozva, új értelmet nyer. Az ártatlanság elveszett, a körmenet pedig a végső megpróbáltatás színhelyévé válik, ahol a hit és a kegyetlenség összefonódik.
A Husz tanaival teljes mértékig egyetértő Jan Želivský Prága egyik templomának papja volt. A plébános 1419 július végén körmenetet majd spontán demonstrációt hirdetett. Az összegyűlt tömeg a városháza elé vonult, ahol követelték a hitük miatt bebörtönzöttek szabadon bocsátását. Az elöljárók megtagadták a foglyok elengedését. Az emberek egyre ingerültebbé váltak és az utolsó cseppet az a kő jelentette, amelyet az ablakból hajítottak a plébános felé.
Husz János prédikál a híveinek ( 15. századi miniatúra)
A prágaiak dühösen berohantak az épületbe, és egyenesen az ülésterem irányába tartottak. A felbőszült tömeg rátalált a polgármesterre, a bíróra és az összes tanácsnokra, majd brutálisan kidobták őket az ablakon. A tragikus események kimenetele homályos: vajon a zuhanás okozta a halálukat, vagy a városházát körülvevő, dühödt tömeg végzett velük? Egy biztos, egyikük sem élte túl azt a sorsfordító napot.
A kegyetlen vérengzés híre eljutott egészen az uralkodóig is. Állítólag, IV. Vencelt annyira elborzasztották a történtek, hogy gutaütést kapott, és elhunyt. Halálának körülményeire valószínűleg nem fog fény derülni, az viszont biztos, hogy a trónon testvére, Zsigmond követte.
Az immár magyar, cseh és német koronával büszkélkedő király hosszú éveken át küzdött a husziták két ellentétes táborával, ám valódi diadalt sosem tudott aratni felettük. A harcok során tapasztalt nehézségek ellenére végül a diplomáciai megoldások révén sikerült enyhíteni a feszültséget.
Átalakuló hagyományok a modern idők tükrében
A defenesztráció a csehek számára jól bevált módszerré vált sérelmeik orvoslására. Az említett incidens a későbbiek folyamán még megismétlődött. Talán a leghíresebb ezek közül 1618-ban történt. A vitát ekkor is vallási kérdések okozták.
Luxemburgi Zsigmond, a középkor egyik jelentős politikai alakja, a husziták ellen folytatott harcában nemcsak katonai erővel, hanem diplomáciai ügyességgel is próbálta megfékezni a vallási reformmozgalmat. A husziták, akik a cseh reformátor, Jan Hus tanításait követték, radikális változásokat követeltek az egyházban és a társadalomban. Zsigmond, aki a cseh trón örököse is volt, nehéz helyzetbe került, hiszen a husziták népszerűsége folyamatosan nőtt, és a helyi lakosság támogatását élvezték. A harcok során Zsigmond többször is próbálkozott a kompromisszummal, de a husziták eltökéltsége és eltérő nézeteik miatt a tárgyalások rendre kudarcot vallottak. A konfliktus csúcsán, a 15. század elején, Zsigmond hadjáratokat indított a husziták ellen, többek között a híres prágai csatákban is részt vett, ahol a husziták rendíthetetlen védelmet nyújtottak. Luxemburgi Zsigmond harca nemcsak a katonai összecsapásokról szólt, hanem a vallási és politikai hatalom megőrzéséről is. Az általa vezetett hadjáratok és a husziták ellen irányuló intézkedések a középkori Európa történetének egyik legérdekesebb és legkomplexebb konfliktusát képezték, amely mély hatással volt a későbbi reformációs mozgalmakra és a vallási türelmesség kérdésére.
A protestáns templomok építésére vonatkozó szabályok körüli feszültség olyan mértékig fokozódott, hogy három császári megbízottat az ablakon dobtak ki. Meglepetésre, a férfiak csodával határos módon túlélték a zuhanást, valószínűleg a templom alatt felhalmozódott trágyadombnak köszönhetően, amely tompította a leérkezésüket.
Ide sorolják Jan Masaryk külügyminiszter halálát is, aki rejtélyes körülmények között esett ki a minisztérium mellékhelyiségének ablakán 1948-ban. Az ügyet többször is vizsgálták a hatóságok, de megnyugtatóan nem sikerült tisztázni, hogy öngyilkosság volt-e vagy sem.
