Ambíciók összecsapása: Milyen következményekkel járhat Izrael és Irán konfliktusa?
Benjámin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke, a politikai fennmaradásáért harcol.
Izrael merész támadása Irán ellen kétségkívül tovább fokozza a feszültséget Trump és Netanjahu között. Amióta Trump visszatért a Fehér Házba, célja, hogy új megállapodást alakítson ki az Iszlám Köztársasággal, de ez a feladat nem ígérkezik egyszerűnek. Iránnak ugyanis alig van oka bízni az Egyesült Államokban, és Trump eddigi megközelítése sem segít a helyzeten. Miközben Trump nem habozik a gyengébb vagy kevésbé kedvező megállapodásokat is történelmi áttörésként emlegetni, úgy tűnik, most arra törekszik, hogy olyan megállapodást kössön, amely mindenképpen felülmúlja Barack Obama egy évtizeddel ezelőtti, sokat vitatott egyezségét.
Ebben a kontextusban Trump valószínűleg hasznosnak véli Izrael katonai akcióit, de csak korlátozott mértékben: éppen annyira, amennyire ez segítheti a már zajló nukleáris tárgyalások során a befolyásának növelését. Netanjahu viszont a politikai élete megmentéséért harcol, és az ő nézőpontjából nézve a határok feszegetése elkerülhetetlen, bármilyen eszköz megengedett a céljai eléréséhez.
Míg Izrael kezdetben a nukleáris létesítményekre és ballisztikus rakétákra összpontosította támadásait, a konfliktus mára kiterjedt olyan célpontokra is, mint az energiatermelő létesítmények és lakóházak. Ez a helyzet növeli annak a kockázatát, hogy az Egyesült Államok is belekerül a háborúba – és a konfliktus még csak most kezdődik. Netanjahu ambíciója hasonló Churchillihoz: "teljes győzelemre" törekszik Irán felett, ami párhuzamba állítható a gázai Hamász és a libanoni Hezbollah ellen folytatott harcával. Ha ez a cél megvalósulna, akkor feleslegessé válna egy újabb atomalku.
Csak egy jelentős kihívás áll Izrael előtt: a nukleáris program Iránban való felszámolásának lehetetlensége. Izrael már végrehajtott bombázásokat Natánban és Iszfahánban, de a célpontokban keletkezett károk viszonylag enyhék lettek. Ennek egyik oka, hogy Izrael tisztában van vele: nem engedhet meg magának olyan műveleteket, amelyek radioaktív anyagokat szabadítanak el a régióban. Ezen kívül, Izrael nem rendelkezik olyan bombákkal, amelyek képesek lennének elérni Irán hegybe rejtett urándúsító létesítményét.
A fizikai infrastruktúra csupán egy összetevője a komplex helyzetnek. Éppen ezért Izrael a tudósokra és a Forradalmi Gárda vezetőire irányította figyelmét. Az iráni nukleáris program azonban egy átfogó és mélyen gyökerező állami kezdeményezés. Esetleg egy-két tucat ember eltávolítása nem lesz elegendő ahhoz, hogy megakadályozza vagy akár csak lassítsa a program működését.
Kétségtelen, hogy Izrael számára az Egyesült Államok támogatása továbbra is elengedhetetlen. Trump számára sem előnyös, hogy Izrael megemelje az olajárakat, vagy feszültséget generáljon maga között és az amerikai öböl menti szövetségesei között, akik éppen most állapodtak meg több milliárd dolláros befektetések irányításáról az Egyesült Államokba.
Izrael nem számíthat arra a hallgatólagos bűnrészességre, amelyet az arab államok tanúsítottak a Hamász és a Hezbollah elleni konfliktus során. Bár ezek az országok nem tartják kedvesen Iránt, érdekük fűződik a régió stabilitásának megőrzéséhez, különösen, mivel gazdaságuk diverzifikálására összpontosítanak. Egy sarokba szorított Irán könnyen támadást indíthat az Öböl-államok ellen, célba vehet olajlétesítményeket, vagy zűrzavart okozhat a Perzsa-öböl közlekedési útvonalain. Ezek az államok egy nukleáris megállapodást preferálnak, nem pedig egy újabb regionális konfliktust.
