Amerika és az iráni csapda: Egy geopolitikai játszma rejtelmei Az Egyesült Államok és Irán kapcsolata hosszú évtizedek óta feszültségekkel terhelt, és a történelem során számos alkalommal találkoztak egymással a politikai színtéren. Az iráni csapda kifej

A nyugati hatalmak eddig inkább elnézően szemlélték a brutális és autoriter iráni teokratikus rezsim működését, mivel valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy Irán szétesése egy még súlyosabb, kaotikus helyzetet teremthetne. Egy ilyen forgatókönyv olyan zűrzavart idézhetne elő, amely az iraki vagy szíriai háborús eseményekhez képest csupán kisebb verekedésnek tűnne. Az alkuk keresése mögött tehát nem csupán pragmatikus megfontolások állnak, hanem a régió stabilitása iránti aggodalom is.

Egyik legfőbb oka annak, hogy Trumpot elnöknek választották Amerikában, az volt, hogy Trump ígéretet tett arra, hogy nem kezdeményez semmilyen háborút, és belátható időn belül véget vet a jelenleg tartó háborúknak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy Trump ezen a téren (se) tud semmilyen kézzel fogható eredményt felmutatni, sőt, egyre inkább az látszik, hogy a héja neokon frakció karmai közé került, és a MAGA izolacionista szárnyának ellenére, akiknek amúgy a megválasztását köszönheti, egyre inkább úgy viselkedik, mint egy háborús héja.

A nyugati hatalmak eddig inkább elnézően szemlélték a brutális és autoriter iráni teokratikus rezsim működését, mivel valószínűleg tisztában vannak azzal, hogy Irán szétesése egy még súlyosabb, kaotikus helyzetet teremthetne. Egy ilyen forgatókönyv olyan zűrzavart idézhetne elő, amely az iraki vagy szíriai háborús eseményekhez képest csupán kisebb verekedésnek tűnne. Az alkuk keresése mögött tehát nem csupán pragmatikus megfontolások állnak, hanem a régió stabilitása iránti aggodalom is. A közel-keleti intervenciók eddig minden egyes alkalommal sikertelenek voltak, és minden egyes esetben olyan erőszakspirált és láncreakciókat indítottak el, melyekhez képest Szaddam Husszein vagy Kadhafi uralma csendes kis jóléti helyzetnek tűnt a későbbi iszonyatos káoszhoz és erőszakhullámhoz képest. Iránban ez a lehetőség sokszorosan áll, ugyanis Iránban is jelen vannak a különféle hátterű helyi csoportok, melyeket a jelenlegi rezsim brutális erővel tart féken, ám a rezsim esetleges bukásával ezek az erők elszabadulhatnak. Ez pedig tudjuk, hogy az amúgy is rossz állapotban lévő Európai Unió számára mit jelent: újabb és újabb menekülthullámokat.

Irán, a legendás Perzsa Birodalom örököse, nem csupán egy állam, hanem egy gazdag civilizációs örökség hordozója is. A perzsa kultúra és nyelv hatásai messze túlmutatnak a mai Irán határain, hiszen számos olyan nép él a környező régiókban, akik a perzsa hagyományokat ápolják. Például Afganisztánban is jelentős közösség beszél dari nyelven, amely a perzsa nyelv egyik változata. Így tehát, ha Irán ellen irányuló támadásról beszélünk, akkor nem csupán egy országot érintünk, hanem a teljes perzsa kultúra globális közösségét, beleértve Irán számos szövetségesét és proxyját, amelyekből bőven akad.

Irán gazdag és sokszínű történelme során számos nép tört be területére, de a szeldzsuk törökök hódítása különösen figyelemre méltó. Az azeriek, akik a szeldzsukok hódításának következtében telepedtek le Iránban, ma körülbelül húszmilliós közösséget alkotnak az országban, sőt, lélekszámuk meghaladja az Azerbajdzsánban élőket. Irán kulturális ereje annyira domináns, hogy a hódító szeldzsukokat viszonylag gyorsan asszimilálta, így például a híres szeldzsuk szultánok udvarában Iszfahánban a török etnikumú uralkodók adminisztrációs nyelve a perzsa lett. A perzsa kultúra hatása messze túlmutat Irán határain: a török nyelv Atatürk nyelvújítása előtt jelentős mértékben támaszkodott a perzsa szókincsre. Érdekes módon, még Timur Lenk, a turko-mongol hódító is perzsa nyelven folytatott vitákat a perzsa költőkkel. Irán tehát nem csupán egy arab állam, amely a sorsát meghatározó kihívásokkal küzd, hanem egy olyan kulturális örökség, amely jelentős hagyományokra épít, és amelynek befolyása messze túlmutat a nemzetállam határain, mind történelmileg, mind politikailag.

Szakértők széles körben egyetértenek abban, hogy egy esetleges iráni rezsimváltás nem fog békésen lezajlani, ha egyáltalán sor kerül rá. Irán rendelkezik egy erős és jól felszerelt elithegységgel, ugyanakkor a kurd közösség sem elhanyagolható tényező, hiszen ők is rendelkeznek támogatókkal, míg az azeriek Törökország és Izrael támogatását élvezik. Számos elemző úgy véli, hogy a Moszad az iráni kormány berkeiben tevékenykedő azeri származású magas rangú katonák információira támaszkodva hajtotta végre a célzott likvidálásokat, mivel az azeri közösség jelentős jelenléttel bír a hadseregben. Az amerikaiak által kívánt rezsimváltás, amelyről sokan kétségeiket fejezik ki, hogy egyáltalán megvalósítható-e, szinte biztosan nem zajlik le békésen. A kurdok és az azeriek valószínűleg azonnal kihasználják az alkalmat saját politikai céljaik érdekében. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az azeriek és a kurdok nem éppen baráti viszonyban állnak egymással, és támogatóik is éles ellentétben állnak, elég csak Törökországra és a kurdok helyzetére gondolni. Ez a feszültség olyan környezetet teremt, ahol könnyen kialakulhat egy tipikus, mindenki mindenki ellen harc a Közel-Keleten, amely évekig tarthat, és ennek következményeként újabb működésképtelen államok jöhetnek létre, rengeteg szenvedéssel, ami elkerülhetetlenül a nyugati világ iránti gyűlölet fokozódásához vezethet.

Kiemelkedően fontos, hogy a nyugati országok tartózkodjanak az erőszakos beavatkozásoktól a Közel-Keleten. Minden egyes ilyen lépés csak tovább súlyosbítja a helyzetet, és a földrajzi közelség miatt Európa számára is komoly kihívásokkal jár. Az ilyen konfliktusok következményei messze túlmutatnak a régió határain, és a stabilitás megteremtéséhez sokkal inkább a diplomáciai megoldásokra van szükség.

A republikánus párt továbbra is szétesni látszik, most éppen Trump Közel-Kelet politikája mentén. Különösen figyelemre méltó Tucker Carlson MAGA személyiség interjúja Ted Cruz szenátorral, aki arról beszél, hogy Iránban változtatni kell a rezsimen, ám közben azt sem tudja megmondani, hányan élnek az országban, kik ők, vagy hogy ki követhetné az ayatollahot a hatalomban. Ez az interjú ékes bizonyítéka annak, hogy a háborús héják sok esetben nem is tudják, miért akarnak háborút, és hogy ez mivel jár; sokkal inkább arról van szó, hogy elvtelenül kiszolgálják a háborús lobbi érdekeit, jelentős adományokért cserébe. Ezzel szemben a MAGA mozgalom következetesen a "no war" elvhez ragaszkodna, de úgy tűnik, a háborús lobbi túlságosan is erős lett számukra. A legaggasztóbb az, hogy újra teret nyertek azok az intervencionista neokonok, akik a háborút csupán hasznos eszközként kezelik. Amikor legutóbb szabad kezet kaptak, három közel-keleti állam szenvedte meg a következményeket, és azóta sem sikerült helyreállítaniuk a reális társadalmi rendet, ami pedig elengedhetetlen az emberi együttéléshez.