Amikor Donald Trump belemerül olyan témákba, amelyekhez nem igazán van tapasztalata, mindig izgalmas és néha meglepő helyzetek születnek.
Ez olyan, mintha Orbán Viktor azon keseregne, hogy a válogatottban nem található elég felcsúti tehetség.
Biztosan mindannyian ismerünk olyan embert, aki úgy érzi, mindig ő az, aki a legjobban tudja a dolgokat, és bármilyen témában hajlamos megosztani a "tuti" megoldását. Az Egyesült Államok lakói különösen "szerencsések", hiszen az elnökük is egy igazi szakértőnek tartja magát. Donald Trump az utóbbi hetekben a vámháborúval már bizonyította, hogy a gazdasághoz nem igazán ért, de időnként azt is megmutatja, hogy az amerikai futball, az ország kedvenc sportja, szintén nem az ő terepe.
Már üzletember korában is régóta dédelgetett álma volt, hogy legyen egy saját NFL-csapata, de a próbálkozásai rendre kudarcot vallottak. 1984-ben azonban úgy tűnt, hogy közelebb került céljához, amikor 50 millió dolláros ajánlatot tett Clint Murchisonnak, a Dallas Cowboys alapítójának és akkori tulajdonosának. Végül azonban mégsem lépett tovább az üzletkötés felé, hiszen Trump nem csupán a csapat jövőbeli sikerében kételkedett, hanem abban is, hogy ez a pénzügyi befektetés valaha megtérülne számára.
"Sajnálom azt a szerencsétlent, aki megveszi majd a Dallas Cowboyst, mert egy vesztes csatába indul el. Ha nyernek, akkor nincs semmi, eddig is nyertek. Ha viszont veszítenek, ami valószínűnek tűnik, mert komoly gondjaik vannak, akkor egy vesztesként fog rá emlékezni a világ" - fejtette ki egy interjúban a New York Timesnak.
Rendkívül hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ennél nagyobbat aligha tévedhetett volna. Jerry Jones, az amerikai üzletember, 1989-ben szerezte meg a franchise-t, amely azóta három bajnoki címet is elhódított egymás után (1992, 1993 és 1995). Jelenleg a csapat értéke 11 milliárd dollárra rúg, ami három milliárddal magasabb, mint bármely más NFL klubé. A sors iróniája, hogy a '90-es évek Dallasának egyik kiemelkedő játékosa Deion Sanders volt, akinek a fiát nemrégiben az amerikai elnök védelmébe vette sajátos stílusában.
Szombaton zárult le a tengerentúli profi amerikaifutball-liga, azaz az NFL Draft, amely során sok meglepetés érte a szurkolókat. Az egyik legnagyobb szenzáció az volt, hogy a tehetséges Shedeur Sanders, Deion Sanders fia, csupán az 5. kör 144. helyén talált magának csapatot. A hírek szerint még Donald Trump is meglepődött ezen, és a közösségi oldalán kifejezte nemtetszését az NFL csapattulajdonosainak döntésével kapcsolatban. "Miért nem látják, hogy ezek az NFL tulajdonosok nem értenek a dolgokhoz? Deion Sanders nemcsak egy kiemelkedő egyetemi játékos volt, hanem az NFL-ben is óriási karriert futott be. Ráadásul nagyszerű edző, aki okos és életrevaló! Shedeur pedig örökölte ezeket a kiváló géneket, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy nagy játékossá váljon. Azonnal le kellene igazolnia egy komoly ambíciókkal rendelkező csapatnak. Sok sikert Shedeur, és üdvözlöm csodálatos édesapádat is!" – írta Trump. Ez a helyzet olyan lenne, mintha Orbán Viktor azon lamentálna, hogy a válogatottban miért nincs elég Puskás Akadémia-játékos. Mivel azonban állítása szerint nem kíván beavatkozni a nemzeti tizenegy összetételébe, mert megállapodást kötött Rossival, ezért a szövetségi kapitány a saját dolgába nem szól bele.
Ebben a cikkben arra vállalkozunk, hogy feltárjuk, miért került késlekedésbe Shedeur Sanders Drafton való kiválasztása, és milyen lehetőségek rejlenek a jövőjében a világ legszigorúbb ligájában.
A draft az NFL csapatok számára az év egyik legizgalmasabb pillanata, hiszen ekkor a legtehetségesebb egyetemi játékosokért folytatott ádáz harc veszi kezdetét. A liga egy igazságos rendszert dolgozott ki: a leggyengébben szereplő csapatok elsőként választhatnak, míg a bajnok csak a végén kap lehetőséget. Persze, ez nem egy kőbe vésett szabály, hiszen a csapatok gyakran cserélgetik a draftjogokat, így a stratégiai manőverek is jelentős szerepet játszanak. Ennek a rendszernek köszönhetően a mezőny viszonylag kiegyenlített marad, ami izgalmasabbá teszi a versenyt.
Amerikában nagy hagyománya van, hogy a draft előtt a nagyobb internetes portálok és magazinok leszimulálják, kit, mikor és melyik csapat választ majd ki. Ez az úgynevezett mock draft, amelyen rendre előkelő helyen szerepelt történetünk hőse, Shedeur Sanders. Sokakat már az is meglepett, hogy nem kelt el az első körben, de az, hogy az ötödikig csúszott hátra, nagy felháborodást keltett a vele szimpatizálók körében. A helyzet azonban sokkal bonyolultabb ennél.
A vérmérséklettől függően a "nem meglepő, hogy így alakult" és a Trump-féle véleménynyilvánítás között a szakértők széles spektrumú reakciói jelentek meg. Sanders helyzete továbbra is heves viták tárgya, és valószínű, hogy ez jelentős hatással lesz az NFL következő heteire. A történtek pedig az utóbbi évek legnagyobb draftdrámájaként kerülnek említésre. Milyen tényezők húzódhatnak meg a háttérben?
Sanders ügyét érdemes kettébontani. Objektíven nézve az nem meglepő, hogy miért nem vitte el senki az első körben. Egy amerikaifutball-csapat legfontosabb játékosa az irányító, az edző meghosszabbított keze, aki teljhatalmú úr a pályán, és mint ilyen, fontos, hogy képességeit tekintve is az egyik legjobb legyen, a Sandersről szóló elemzések viszont egyértelműen azt mutatják, vannak nála jobb opciók is. A hosszú labdáira remek értékeléseket kapott, de a pontosságát és a karerejét már inkább csak jónak és nem kitűnőnek látták a szakértők, a rövidebb passzai pedig pontatlanok, így azoknál a csapatoknál szóba sem jöhetett, akik a gyors játékokra építenek. Emellett túl sokáig tartogatja magánál a labdát és nem elég atletikus. Láthatóan Sanders kicsit másképp látja a dolgot:
Az, hogy végül csak a 144. helyen választották ki, világossá tette, hogy a jövőbeli munkaadója valószínűleg nem kezdő játékosként fog rá tekinteni. Az NFL-ben a tartalék irányító gyakran a legnagyobb népszerűségnek örvend a városban; a szurkolók szívéhez különösen közel állnak, és sokszor akkor is őket ünneplik, amikor a kezdő irányító teljesítménye nem éppen ragyogó. Míg számos csapat kiemelt figyelmet szentel a tartalék irányító posztjának, sokkal szerencsésebb, ha egy „ismeretlen” név foglalja el azt a helyet. Shedeur Sanders azonban nem tartozik a névtelenek közé. Deion Sanders, a Hírességek Csarnokának legendás tagja fia, már most sokkal nagyobb népszerűségnek örvend a rajongók körében, mint a liga számos jelenlegi kezdő irányítója.
Persze vannak olyan irányítók, mint Patrick Mahomes, Lamar Jackson, Josh Allen, vagy Joe Burrow, akiknek a helye megingathatatlan, de a legtöbb kezdőjátékosra vélhetően rossz hatással lenne a Sanders körüli felhajtás. Emlékezzünk csak vissza 2014-re, amikor a New England Patriots edzőjét, Bill Belichicket azzal nyaggatták, talán ideje lenne a minden idők legjobbjának tartott Tom Bradyt leültetni a padra és megadni a lehetőséget Jimmy Garoppolónak. Ha Brady akkor nem volt immunis, akkor most ki lenne az? Emellett az sem elképzelhetetlen, hogy a kezdő irányító mentálisan elég erős ahhoz, hogy kezelje a rá nehezedő nyomást, de mi a helyzet az öltöző többi tagjával, az edzőkkel vagy a tulajdonosokkal? Az irányítóval kapcsolatos kérdések áradata lehet a leggyorsabb módja annak, hogy egy csapat egyensúlya megbillenjen.
Deion Sanders nem kímélte a fáradságot, hogy fia körül hatalmas felhajtást generáljon. Shedeur, aki eddigi pályafutása során csupán apja irányítása alatt fejlődött, egy olyan védett környezetben nőtt fel, ahol Deion mindig csak a legjobb tulajdonságait látta benne, míg a gyengeségeit ügyesen eltakarva tartotta. Ez a helyzet pedig talán túlzott önbizalommal látta el a fiatal irányítót. Az NFL világában a csapatvezetők, általános igazgatók és edzők számára a legnagyobb ellenség az önteltség, hiszen az arrogáns játékosokkal szemben általában nem tanúsítanak toleranciát, különösen akkor, ha a szóban forgó személy nem rendelkezik kivételes tehetséggel.
Az ifjabbik Sanders magabiztosan tekint a játékoskarrierjére, ahogyan azt édesapjától, az egykori amerikai elnöktől tanulta. Ennek tudatában úgy döntött, hogy nem vesz részt a combine-on, ahol a draft előtt mérik fel a játékosok képességeit, és a csapatokkal folytatott megbeszéléseken is vegyesen szerepelt. Egyes helyeken pozitív benyomást keltett, míg másutt viselkedése elfogadhatatlan volt, ez a kettősség pedig aggasztotta a csapatvezetőket. Apja nyíltan beszélt Shedeur azon szándékáról is, hogy ha nem olyan csapathoz kerül, ahol szívesen játszana, akkor cserét kérhet. Bár talán taktikázni próbált, a terv végül éppen az ellenkező hatást váltotta ki. Hozzáállása nem erősítette meg az NFL szakvezetőiben azt a meggyőződést, hogy képes lenne vezető szerepet betölteni a pályán és azon kívül is, mely képesség elengedhetetlen egy irányító számára.
Az idei draft előtt a csapatok irányítói helyzete meglehetősen stabilnak tűnt, hiszen csak néhány franchise küzdött komolyabb problémákkal ezen a poszton. A Tennessee Titans a draft első választásával Cam Wardot szerezte meg, míg a New York Giants a huszonötödik helyen Jaxon Dartot választotta. A New Orleans Saints pedig a negyvenedik helyen Tyler Shough-ra tett szert. Ezen csapatokon kívül Pittsburghban, Clevelandben és Indianapolisban merülhetett fel, hogy új irányítót keressenek. A Steelers azonban továbbra is Aaron Rodgers válaszára vár, míg a Brownsnál Deshaun Watson, Kenny Pickett és Joe Flacco hármasa jelentett irányítódömpinget. Indianapolisban Anthony Richardson és Daniel Jones helyzete sem tűnik ideálisnak, és kérdéses, hogy valóban szükségük lenne egy újabb irányítóra, mivel ez csak tovább bonyolíthatná a helyzetüket.
A Cleveland végül belevágott a kalandba, és Sanders mellett megszerezte Dillon Gabrielt is, így öt irányítóval készülnek a következő idényre. A botrányairól híres Watson vélhetően utolsó esélyét kapja a Browns szervezeténél, míg Kenny Pickett, aki idén Super Bowlt nyert a Philadelphia Eaglesszel, csupán csereirányítóként tündökölt, Joe Flacco pedig, mint Super Bowl-győztes, már 40 évesen nem tűnik ideális alapnak a csapat számára. Dillon Gabriel, aki szintén újonc, hasonló kihívásokkal nézhet szembe, és a legnagyobb kérdés, hogy mennyire tudják felvenni a liga pörgős tempóját. Ilyen névsor mellett Sandersnek jó esélye nyílhat arra, hogy pályára lépjen idén, de felmerül a kérdés: Cleveland valóban a legjobb hely számára? A Browns híres arról, hogy irányítókat "temet", hiszen az ezredforduló óta számos irányítót próbáltak ki, de a bajnoki címhez egyikük sem tudott eljutni.
Sanders előtt számos inspiráló példa áll. Gondoljunk csak Tom Bradyre, akit az ezredforduló hajnalán a 199. helyen választottak ki. Később, egy sérüléshullám következtében lehetőséget kapott, és végül hét Super Bowl-győzelmet ünnepelhetett karrierje végén. De ne feledkezzünk meg Brock Purdyről sem, akit a San Francisco 49ers 2022-ben az utolsó választásként draftolt, ám ennek ellenére 2024-re eljuttatta csapatát a döntőbe. Most Sandersre irányul a figyelem, hogy bebizonyítsa, képes megcáfolni a kritikusait. Ha sikerül háttérbe szorítania apját, és egy kis szerénységet tanúsítania, továbbá okul a veterán Joe Flaccótól, és valóban olyan tehetséges, amilyennek hirdeti magát, akkor már idén lehetőséget kaphat a bizonyításra. Az ő története két irányba is elbillenhet: vagy egy olyan sikertörténetet ír, amely egy hollywoodi film alapjául szolgál, vagy csúfos bukás vár rá.
