Bródy János szavaira reflektálva, úgy érzem, hogy csalódottságom kifejezésre juttatása nem csupán a pénz, az akarat és a politika mértékétől függ. Sokkal inkább arról van szó, hogy az értékek és az emberek közötti kapcsolatok gyakran háttérbe szorulnak a
A zenész különleges megközelítéssel válaszol a közösségi médiában megjelenő propagandára, amelyről részletesen beszélt.
Jövő évi utolsó arénakoncertjéről, új albumáról és a rendszerrel szembeni elégedetlenségéről is beszélt Bródy János a HVG-nek adott interjújában.
A zenész szeptemberben jelentette meg Az első 80 év című albumát - ezen helyet kapott a tavaly megjelenő, a Megafonra és a propagandára utaló dal, a Mondd, te mit hiszel is. A lemez kapcsán elmondta, hogy az ő korában a dalok már szükségszerűen magukban hordozzák az összegző jelleget, ezzel együtt áttekintette, hogy élete első negyven évét diktatúrában élte le, ahol egy idő után érvényesülni kezdett az egyéni szabadságjogok tisztelete, épp ezért tűnt úgy, hogy érdemes küzdeni a szabad véleménynyilvánításért, a művészetek szabadságáért. A második negyven évének fele már a szabadságban telt, de az elmúlt tizenöt évben úgy érzi, egyre jobban szűkülnek be a határok. "A rendszerváltás előtt a nemzeti érzés volt egy nem kívánatos megjelenési forma, mert az nem fért össze az internacionalizmussal. Akkor a hagyományokat háttérbe szorították, számomra viszont fontos volt ezek képviselete. Most viszont úgy érzem, egy olyan világba kerültünk át, amikor a nacionalizmus, a nemzeti eszme torzul el. És erre az eltorzult nacionalista eszmére épült fel egy önkényes uralmi rendszer, egy egyetlen vezér köré épült feudális társadalmi rend, ahol egyre kevésbé számítanak a számomra fontos polgári szabadságjogok."
A jelenlegi rendszerben az zavarja igazán, hogy egyre inkább megosztott az ország.
A politikai vezetéstől azt várom, hogy képes legyen összehozni a társadalom különböző csoportjait. Amikor 2010-ben a Fidesz kétharmados többséggel kormányra került, naiv módon azt hittem, hogy ez a győzelem lehetőséget ad arra, hogy stabilizáljuk az országot. Csalódottan tapasztalom, hogy ahelyett, hogy ezt a lehetőséget kihasználva az embereket közelítenék egymáshoz, inkább a megosztottság szítására fordítják az energiát, pénzt és politikai akaratot. Ez a megosztottság nemcsak a társadalmi szövetet, hanem az ország egészének teljesítményét is gyengíti. A kelet-európai országok közül évtizedekkel ezelőtt mi álltunk a legközelebb ahhoz, hogy a nyugat-európai demokráciák közé lépjünk. Orbán Viktor 2007-ben még azt hirdette, hogy soha ne térjünk le a nyugati útról, és hogy „lehet, hogy az olaj keletről jön, de a szabadság mindig nyugatról érkezik.” Ennek a víziónak a megtagadása és elárulása rendkívül fájdalmas. Azt hittem, hogy a kompunk kiköt a nyugati parton, de most úgy érzem, hogy a kelet felé sodródunk. A magyar kultúra évszázadok óta sokféle, gazdag kulturális hatásból fonódik össze, olyan tarka szőnyeg, amelyre a világ is csodálattal tekint, hiszen sok nagy művészünk és tudósunk innen indult. Ezt a sokszínűséget elnyomni, vagy egyetlen színnel leönteni, legyen az narancssárga, vörös vagy fekete, egyaránt bűn.
Az idei fesztiválokat jellemző mocskosfideszezésről azt gondolja, hogy az új korosztály, akinek egész eddigi életük során Fidesz-kormányzás volt, így reagál a közbeszédre és indulatra, amelyet többféle csatornán keresztül sugároznak feléjük. Úgy véli, hogy egy művésznek igenis feladata, hogy kritikusan szemlélje a világot, aki pedig ezt nem teszi, és a hatalom szolgálatába szegődik, az "előbb-utóbb kritikátlan propagandista lesz."
Az interjú során egy érdekes részlet derült ki Bródy egyedi közösségi média stratégiájáról: nem csupán szavakkal, hanem dalokkal is reagál a közösségi hálókon felbukkanó hazug információkra. "Amikor szembesülök a hamis propagandával, bennem mindig felébred az indulat. Ahelyett, hogy egy éles kritikát írnák, inkább megosztok egy odaillő dalt. Ez lett a sajátos kommentelési módszerem. Úgy érzem, a zeném az, amivel a legteljesebben kifejezhetem magam. Talán még mindig hiszek abban, hogy az énekelt, ritmusos szövegek sokkal inkább megérintik az emberi lelket, és sokkal emlékezetesebbek, mint a pusztán írott szavak."
A jövő áprilisi arénakoncertjére készülő zenész, aki a következő évben ünnepli nyolcvanadik születésnapját, megosztotta érzéseit a közönséggel. Elmondta, hogy valószínűleg ez az esemény lesz az utolsó, amelyet ilyen nagy léptékben megvalósít. Bár nem jelentette be hivatalosan a visszavonulását, utalt rá, hogy a jövőben nem tervezi hasonló nagyságú rendezvények lebonyolítását.
