Demszky Gábor kifejezte, hogy a kormányoldalon hatalmas aggodalom uralkodik. A politikai helyzet feszültségei és a társadalmi reakciók nyomása egyre inkább érzékelhetővé válik, ami számos kérdést vet fel a kormányzati intézkedések hatékonyságával kapcsola

A lázadók újonnan kinevezett vezetője egy mérsékelt szalafista, aki a korábban általa irányított területen nem követelte meg a nők arcának eltakarását, és nem rendezett nyilvános kivégzéseket sem. Az ellenzék viszont megosztott, ami miatt az ország jövője kérdésessé válik, és akár széteshet is.

Váratlan gyorsasággal omlott össze Bassár el-Aszad rendszere Szíriában. A felkelők november végén elindított támadása érdemi ellenállás nélkül nyomult előre, míg vasárnap elérte a fővárost, Damaszkuszt. Az elnök Moszkvába menekült, ahol Putyin személyes döntése alapján azonnal menedékjogot is kapott. A bukottt diktátornak, mint kiderült, húsznál is több luxusingatlanja van az orosz fővárosban.

Aszad rendszere az utóbbi években már csupán az orosz katonai támogatás révén maradt fenn. Az 54 éves családi diktatúra hosszú agonizálásáról, valamint a jelenlegi és jövőbeli kilátásokról Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük.

Szíriában a helyzet rendkívül összetett és folyamatosan változik. Az ország az utóbbi évtizedben súlyos polgárháborún ment keresztül, amely 2011-ben kezdődött. A konfliktus oka többek között a politikai elnyomás, gazdasági nehézségek és a társadalmi feszültségek összessége volt. Azóta számos fegyveres csoport és nemzetközi érdekek is beléptek a képbe, ami tovább bonyolította a helyzetet. Jelenleg Szíria területe különböző hatalmi körök között van megosztva. A kormányerők, a kurd milíciák, az Iszlám Állam maradványai és más fegyveres csoportok küzdenek a területi befolyásért. Az országban humanitárius válság is zajlik: milliók kényszerültek elhagyni otthonaikat, és a lakosság jelentős része nélkülöz minden alapvető szükségletet. A nemzetközi közösség is aktívan részt vesz a folyamatokban, de a megoldás még mindig távolinak tűnik. A békefolyamatok és a tárgyalások eredményessége kérdéses, és a helyzet bármikor újabb feszültségeket szülhet. Szíria jövője tehát még mindig bizonytalan, és a lakosság sorsa a politikai döntésektől és a nemzetközi kapcsolatok alakulásától függ.

A konfliktus gyökerei 2011 márciusára nyúlnak vissza, amikor az arab tavasz hullámai elértek Szíriába is. A szíriai nép tömeges demonstrációk során fejezte ki elégedetlenségét az Aszad-rezsim ellen, azonban a hatalom brutálisan válaszolt a megmozdulásokra, elfojtva a tiltakozók hangját. Ekkor döntöttek úgy, hogy fegyvert fognak, ami végül a polgárháború kitöréséhez vezetett.

Ebben kezdetben sikerrel jártak a lázadók, azonban miután a szélsőséges iszlamista csoportok is csatlakoztak az ellenzékhez, az Aszad-rezsim mellé pedig odaállt Irán, a Hezbollah, Oroszország, majd 2017-től Törökország is felhagyott a szíriai ellenzék támogatásával, vereséget szenvedtek és visszaszorultak ezek az erők.

- De akkor most mitől tudtak ilyen meglepetésszerűen előrenyomulni?

2018 februárjában, amikor az orosz-török egyezmény életbe lépett Idlib tartomány demilitarizálásáról, egy új tűzszünet lépett életbe. Ezzel a nagyhatalmak sikeresen felfüggesztették a szíriai polgárháború legintenzívebb szakaszát, amely a Covid-járvány következtében később sem tudott újraéledni. E folyamat eredményeként Szíria egy hatalmi szempontból fragmentált állapotba került. Az Aszad-rezsim a területének körülbelül háromnegyedén gyakorolta uralmát, míg a középső és keleti rész egyes pontjain az Iszlám Állam nevű terrorszervezet fegyveresei tartották kezükben a hatalmat.

Egy másik fontos terület volt az ellenzéki kézen maradt Idlib tartomány, ahol 2017-től a Hayat Tahrir al-Sham, vagyis a HTS volt jelen, amit Levantei Felszabadítási Szervezetként vagy Levante Felszabadításáértként szoktunk fordítani, és akiket egyébként maga Bassár el-Aszad telepített oda. Itt le kellett volna őket fegyverezni, de ez valójában elmaradt. Ennek a szervezetnek a vezetője Abu Mohamed al-Dzsolani, aki egyébként az al-Kaida hálózat egyik csoportjaként alakította meg az al-Nuszra Frontot. A szervezet megalakításában részt vett még az ISIS vezetője, Abu Bakr al-Bagdadi is. Az al-Nuszrát tartották az egyik leghatékonyabb és legveszélyesebb szervezetnek az Aszad elnök ellen fellépő szíriai csoportok közül. A Nuszra élén azonban 2016-ban Abu Mohamed al-Dzsolani megszakította az al-Kaidával és az Iszlám Állam nevű terrorszervezettel is a kapcsolatát, és egy évvel később, több kis csoportból létrehozta a Hayat Tahrir al-Sham nevű szervezetet. Ez azt jelentette, hogy az ő szervezete lett Idlib tartományban a legerősebb ellenzéki szervezet. Dzsolani és a HTS célja abban különbözött az ISIS céljától, hogy a sarián alapuló fundamentalista iszlám uralmat csak Szírián belül akarták létrehozni, vagyis nem törekedett egy nemzetközi kalifátus kialakítására, szemben az ISIS-el, amelyik megpróbálta megtenni 2014 és 2016 között, de sikertelenül. Dzsolani és a HTS ráadásul helyben, Idlibben is bölcsebben politizált, mert miközben maga alá gyűrte a rivális szervezeteket, megszerezte a hatalmat, és saríát hirdetett, de

Valójában az idlibi hatóságokkal partnerségi viszonyban irányította a dolgokat, miközben csendben megerősítette saját erőit. 2019 novemberében, más csoportokkal együtt, megalapította a Nagy Hódítás nevű katonai parancsnokságot. Fejlettebb fegyverek beszerzésére is sor került, beleértve a drónokat, emellett rendszeres katonai gyakorlatokat is tartott, hogy felkészüljön a jelenlegi offenzívára.

Abu Mohamed al-Dzsolani egy kiemelkedő alakja a modern iszlám szélsőségességnek, aki a szíriai polgárháború alatt vált ismertté. Ő a Dzsubhat an-Nuszra nevű terrorszervezet vezetője, amely az al-Kaida helyi ágaként tevékenykedett. Al-Dzsolani korai évei és háttere homályos, azonban a konfliktusokkal teli szíriai tájban jelentős befolyásra tett szert. Szervezetét a szíriai lázadók között hozta létre, és célja a szíriai állam megdöntése, valamint egy iszlám kalifátus létrehozása volt. Al-Dzsolani stratégiai és propagandai képességei hozzájárultak ahhoz, hogy a Dzsubhat an-Nuszra népszerűvé váljon a radikális iszlám követők körében. Az évek során al-Dzsolani több alkalommal is változtatott a szervezet politikai irányvonalán, próbálva elhatárolódni az al-Kaidától, hogy szélesebb támogatást nyerjen el a szíriai lázadók között. Szerepe a szíriai konfliktusban és a globális terrorizmusban továbbra is figyelmet érdemel, mivel a térség politikai és katonai helyzete folyamatosan változik.

Ha egyetlen kifejezéssel kellene összefoglalnom, a "pragmatikus szalafista" lenne a legtalálóbb. Ez arra utal, hogy felismerte – valószínűleg az al-Kaida és az ISIS kudarcai által inspirálva –, hogy az ideológiát össze kell hangolni a politikai és társadalmi realitásokkal. A saríát csupán bizonyos módosításokkal vezette be, hogy elkerülje a lakosság felkelését, ne kerüljön nemzetközi elszigeteltségbe, és hogy humanitárius segítséget, valamint támogatást nyerjen a Bassár el-Aszaddal való konfliktus kezeléséhez.

- Kik tényezők még az Aszad-ellenes erők között?

Az északi lázadók egyik kulcsfontosságú formációja a Törökország által támogatott és a törökök által ellenőrzött szíriai területeken megalakult Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA). Ez az ernyőszervezet több mint 40 különböző csoportot egyesít, amelyek közös céljaik mellett éles ellentétben állnak az Aszad-rezsimtől, a szíriai kurd erőktől, valamint az Iszlám Állam nevű terrorista szervezettől. A SNA szerepe tehát nem csupán a katonai ellenállásban, hanem a politikai táj alakulásában is meghatározó jelentőségű.

Nagyon sokan azt mondják, nehéz eldönteni, hogy az SNA Törökország vagy a szíriai ellenzék forgatókönyvét valósítja-e meg elsősorban. Törökország ugyanis nem ismeri el legitim szíriai ellenzéknek a szíriai kurdokat, hanem terroristaként tekint rájuk.

Törökország, a kurdokkal folytatott konfliktusának keretein belül, 2016 és 2019 között három határ menti övezetet alakított ki Szíriában katonai beavatkozás révén. Ezekbe a területekbe próbálta visszatelepíteni a szíriai menekülteket, és az utóbbi évek során már közel félmillió ember tudott visszakerülni ezekre a helyekre.

úgy tűnik, a jelenlegi helyzetet Törökország valószínűleg arra fogja felhasználni, hogy kiterjessze a pufferzónáját. Ennek érdekében a 900 kilométer hosszú török-szíriai határon elválasztó területeket kíván létrehozni, amelyek célja, hogy távol tartsák a szíriai kurdokat Törökország területétől. Az Egyesült Államok által támogatott Szíriai Demokratikus Erők (SDF) az elmúlt években Szíria északkeleti és keleti részeit irányították, vezetőik főként kurdok voltak, akik Dajr ez-Zaur tartományért harcoltak, és az említett területeket irányították. Az SDF nemcsak Aszad rezsimjével és a szélsőséges iszlamista csoportokkal (mint az al-Kaida és az ISIS) áll szemben, hanem a Szíriai Nemzeti Hadsereget és a török hadsereget is ellenfélnek tekinti. A Szíriai Nemzeti Hadsereget a mérsékelt szír ellenzéki erők között tartják számon. Emellett létezett egy másik, amerikai és jordániai támogatású déli szárny is a szír ellenállási mozgalomnak, ahol számos kisebb csoport harcolt Aszad rezsimje ellen. Most, hogy Damaszkusz ellenzéki elfoglalásáról érkeztek hírek, ezek a déli csoportok is elkezdték a város megszállását. Ők, hasonlóan az SDF-hez, de ellentétben a HTS-sel, mérsékelt irányvonalat képviselnek. Annyira, hogy...

Az al-Dzsolani vezette HTS ugyanis sok országban terrorszervezetként van számon tartva, így Törökországban is.

Végül van egy kis szíriai terület a Golán-fennsík mögött, amit Izrael foglalt el biztonsági megfontolásokból, ezt most az izraeliek is tovább növelték. Nagyjából így nézett ki a szíriai politikai paletta azt megelőzően, hogy november végén a HTS vezette északi ellenzék megindította akcióját, amihez aztán többen is csatlakoztak, s aminek eredményeképpen összeomlott az Aszad-rendszer.

- Nem tudom felidézni, hogy valaha is beszélgettünk volna harcokról...

- Nem vagyok biztos benne, hogy pontosan hány halálos áldozatot követelt az aktuális akció, de nem hiszem, hogy sok lenne. Az ellenzék mostani fellépése során nem zajlottak jelentős összecsapások. A kormányerők, amint értesültek arról, hogy az ellenzék közeledik, lényegében feladták a városokat.

A Hezbollah és az Iráni Forradalmi Gárda képezte az Aszad-rezsim szárazföldi katonai erejének alapját, míg az oroszok légierejükkel nyújtották a szükséges támogatást. Azonban mostanra mindannyiuknak vissza kellett vonulniuk, és Teherán sem tudta meggyőzni az iraki vezetést, hogy részt vegyen a szíriai konfliktusban.

Ez a győzelem rendkívül törékeny, és talán nem is valódi végállapotként értelmezhető. A legfőbb kérdés most az, hogy mi következik ezután. A győztes fél is éppen most szabadult meg a terrorista jelmezétől, így nem egyértelmű, hogy valójában mit is szeretnének elérni. Lehetséges, hogy csupán egy taktikai lépésről van szó, amellyel emberibb arculatot próbálnak mutatni.

A szíriai ellenzék helyzete rendkívül bonyolult és széttagolt. Az Aszad-rezsim elleni közös fellépés eddig összetartotta őket, ám most kezd világossá válni, hogy hosszú távon mennyire lehetnek valódi szövetségesek Szíria jövője érdekében. Felmerül a kérdés: képesek lesznek-e elérni egy minimális kompromisszumot, amely lehetővé teszi egy egységes Szíria kialakulását? Vagy egy olyan forgatókönyv valósul meg, mint Líbia esetében, ahol az ország de facto több részre esik szét, miközben hivatalosan egyetlen államként marad fenn? Ez persze csak a két véglet, hiszen elméletben egy iraki mintájú föderalizált struktúra is létrejöhet, ahol erős regionális kormányok működnek, míg a központi hatalom igyekszik a konfliktusokat elkerülni. Az elkövetkező időszak kulcsfontosságú lesz a szíriai politikai táj alakulása szempontjából.

Irán és Oroszország teljes mértékben részt vettek a konfliktusban, és mindvégig kitartottak Aszad mellett. Most valószínű, hogy Teheránban és Moszkvában sem ünnepeltek pezsgővel.

Az Aszad-rendszer összeomlása Irán számára a legnagyobb veszteséget jelenti, mivel ezzel megszűnt a szárazföldi kapcsolata Libanonnal, valamint egyik legfontosabb nem állami szövetségesével, a Hezbollahhal. Ez a paramilitáris szervezet, amely az Izraellel vívott konfliktusban már eddig is jelentős veszteségeket szenvedett el – harcosainak körülbelül 10%-át és rakétakészletének 60-80%-át –, most még inkább meggyengült. Az iráni kormány számára kulcsfontosságú, hogy újraértékelje nemzetközi stratégiáját, hiszen a Teherán által kialakított "ellenállás tengelyének" alapvető elemei, mint a Hamasz, a Hezbollah és az Aszad-rendszer, egymáshoz kapcsolódva formálták a régió geopolitikai táját. Oroszország is nehéz helyzetbe került, két fő aspektus miatt. Egyrészt, ők biztosították az Aszad-rendszer légierejének működését, ami azt jelentette, hogy az orosz légierő a leggyakrabban az ellenzéki erőket bombázta, még a legutolsó napokban is. Másrészt, Oroszország szoros szövetségesként támogatta a rendszert fegyverekkel, pénzügyi forrásokkal és tanácsadói segítséggel, így most új kihívásokkal kell szembenéznie a közel-keleti politikai táj folyamatosan változó dinamikájában.

amely nem bír saját, közvetlen érdekszféráján túlmutató jelentős katonai bázisokkal, így képtelen jelentős mértékű nemzetközi erődemonstrációra is. Ez Moszkva számára komoly presztízsveszteséget jelent, hiszen az Ukrajna ellen vívott konfliktus során világossá vált, hogy nem olyan katonai erővel rendelkezik, mint ahogyan azt szeretnék bemutatni. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy a vesztesek mellett a győztesek is szembesülnek kihívásokkal, hiszen a győzelem nem mindig hozza magával a stabilitást vagy a tartós békét a régióban.

A stratégiai tervezés során Izrael számára kulcsszerepet játszik Irán befolyásának csökkentése, amelyet a különböző proxycsoportok, mint a Hamász, Hezbollah és az Aszad-rezsim képviselnek. E cél elérése érdekében Izrael lépésről lépésre, egyesével igyekszik gyengíteni ezeket a hatásokat. Az Aszad- és Irán-mentes Szíria kialakulása Izraelnek kedvező helyzetet teremthet, még akkor is, ha egy radikális iszlamista vezetés bizonyos kockázatokat rejthet magában. Izrael számára az is előnyös, ha Szíria gyenge, széttagolt és izolált marad, de ugyanúgy elfogadható egy erős Szíria is, hiszen az utóbbi esetben sem várható, hogy a terület Irán befolyása alá kerüljön.

- Milyen lépéseket tehet az Egyesült Államok, hogy a konfliktusban, szemben Oroszországgal, hivatalosan is távol tartsa magát?

- A döntő kérdés szerintem az lesz, hogy Trump elnök mit fog tenni, de addig, amíg Trump elnök nem lép hivatalba, szerintem itt nagy pozícióharcok lesznek minden szereplő részéről, legyenek azok államok vagy fegyveres csoportok. Mindenki minél jobb helyzetbe akar kerülni majd Szíriában, illetve Szíria kapcsán. Nagyjából ez várható az elkövetkezendő bő egy hónapban. Azt, hogy Amerikai Egyesült Államok mit fog tenni nem tudjuk még. Az viszont egészen biztos, hogy olyan szíriai politikai rendszert Törökország semmiképp sem akar, ahol a kurdok valamiféle autonómiát kapnak. Azt gondolom, hogy ezt Ankara határozottan ellenezni fogja. Az is könnyen belátható, hogy amennyiben a kurdok mögül kihátrálnak az amerikaiak, akkor ezt a törekvésüket a törökök akár katonai erővel is alá fogják támasztani, vagyis - ahogy eddig is tették - támadni fogják a kurdokat (szíriai szövetségeseik segítségével, de esetenként akár saját maguk is).

Nyilvánvaló, hogy még nem látható, milyen irányt vesz Szíria ebben a bonyolult hatalmi játékban.

- Jelenleg valóban nehéz bármit is előre jelezni, legfeljebb annyi mondható el, a belső hatalmi dinamikák és regionális dinamikák együttesen fogják eldönteni, hogy merre indul el Szíria. Az elemzők - alighanem az események gyorsaságának sokkhatása miatt - jelenleg leginkább az aggodalmaikat sorolják. A legtöbben a líbiai vagy az afgán forgatókönyv szíriai megismétlődésétől tartanak, s vagy egy széttagolt Szíriát, vagy fundamentalista Szíriát vizionálnak. Ez utóbbit abban az esetre, ha a Hayat Tahrir al-Sham veszi át az irányítást a több felekezetű és soknemzetiségű országban, ahol kurdok, alaviták, drúzok, síiták és szunniták laknak? Másrészről viszont nagyon meglepő lenne, ha azok, akik harcoltak Bassár el-Aszad szélsőségesen szekuláris diktatúrája ellen, most simán elfogadnának egy szélsőségesen fundamentalista iszlamista autokráciát.

Jelenleg két jelentős háború zajlik: az egyik Izrael körül, a másik pedig Ukrajnában. Felmerül a kérdés, hogy vajon a szíriai események milyen hatással vannak ezekre a konfliktusokra. A szíriai helyzet, amely már éveken át tartó feszültségeket és erőszakot hozott, kétségkívül befolyásolhatja a régió politikai dinamikáját és a nemzetközi kapcsolatok alakulását. A különböző felek érdekei és szövetségeik, amelyek a szíriai konfliktus köré épültek, közvetlen vagy közvetett módon hatással lehetnek mind Izrael, mind Ukrajna helyzetére. Érdemes megvizsgálni, hogy a szíriai események hogyan formálják a globális és regionális hatalmi viszonyokat, és milyen következményekkel járhatnak a jelenlegi háborúk számára.

Az, hogy az oroszok elveszítik Szíriát, és esetleg a szíriai támaszpontjaikat is, hatalmas presztízsveszteséget jelent majd Moszkva számára. Ugyanakkor, az orosz-ukrán háborúra nem feltétlenül gyakorol közvetlen hatást. Iránnak viszont, ahogy már említettem, alaposan mérlegelnie kell a helyzetet. Különösen amiatt, mert...

- Nem történhet meg, hogy végül Szíria követi azt az utat, amit Irán bejárt 1979 óta? A sah rendszere elleni iszlám forradalom kezdetben nem tűnt annak, amivé végül lett. Azaz nem történhet meg, hogy Szíria az egyik diktatúrából a másikba zuhan csak át?

A helyzet bonyolultsága abból fakad, hogy milyen mértékben tud a Nyugat beavatkozni, valamint hogy az érintett országok mennyire képesek közvetíteni egy békésebb és stabilabb Szíria érdekében. Véleményem szerint a szomszédos államok mind érdekeltek abban, hogy egy stabil Szíria jöjjön létre. Ha leegyszerűsítve kellene kifejeznem magam, azt mondanám: bár van kockázata annak, hogy Aszad elnök szélsőséges szekularizmusából egy szélsőséges iszlamista rezsim alakuljon ki, ez a forgatókönyv valószínűleg nem vezetne a polgárháború lezárásához. A harcok valamilyen formában tovább folytatódnának, ami hosszú távon mindenkinek kedvezőtlen következményekkel járna.