"Folyamatosan dolgozom, miközben egyedül nevelgetem a gyermekemet. Az egyszülős családok számára a munka és a családi élet közötti egyensúly megteremtése igazi kihívás."

A legtöbb egyedülálló szülő számára szinte elérhetetlen álomként tűnhet a munka és a család közötti harmonikus egyensúly megteremtése. Ennek ellenére nem lehetetlen, ha megfelelő támogatói háttér áll rendelkezésre. Fontos, hogy körülöttük legyenek olyan segítők, mint nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülők és más rokonok, valamint barátok és közösségek, akik mellettük állnak, és akikhez bátran fordulhatnak segítségért. E témában Nagy Annával, az Egyszülős Központ alapítójával és vezetőjével folytattunk beszélgetést.

Jelenleg Magyarországon körülbelül 340 ezer olyan szülő él, aki saját erejéből neveli egy vagy több gyermekét. Ezek a családok összesen félmillió gyermeket foglalnak magukba, és a legtöbb esetben, 80%-ban az édesanya tölti be a családfő szerepét. Az egyszülős családok említésekor sokan egy elvált édesanyára gondolnak, aki egyedül maradt a gyermekével, de a valóság ennél sokkal bonyolultabb. Az érintett családok 10%-a ráadásul nagycsaládnak számít, és nem csupán a válás miatt kerülhet valaki egyedülálló szülői helyzetbe; sokféle ok vezethet ehhez a helyzethez.

Sokan vannak, akik fiatal korukban özvegyen találják magukat, vagy már a várandósság időszakában egyedül kell szembenézniük a kihívásokkal.

Vannak olyanok, akik társ nélkül mernek belevágni az örökbefogadás izgalmas és kihívásokkal teli világába, vagy éppen nevelőszülői szerepet vállalnak. Előfordul az is, hogy valaki magányosan dönt úgy, hogy gyermekvállalásra adja a fejét. Számos élethelyzet létezik, de a szülői feladatok során felmerülő nehézségek sok esetben hasonlóak. Ezek az egyedülálló szülők kétszeres terhet cipelnek, hiszen egyszerre kell helytállniuk a családfenntartó és a szülő szerepében. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akik sérült gyermeket nevelnek egyedül; az ő küzdelmük még inkább próbára teszi kitartásukat és erejüket.

"Amikor valaki egyedül marad egyetlen gyermekével, az már önmagában is hatalmas terhet ró rá: két ember feladatát kell ellátnia, hiszen a szülői szerepek minden felelőssége az ő vállára nehezedik. Emellett a háztartási munkák és egyéb napi teendők is csak tovább súlyosbítják ezt a terhet" - mondja Nagy Anna, az Egyszülős Központ vezetője, aki saját bőrén tapasztalta meg, milyen kihívásokkal jár egyszülős családban élni. Az egyensúlyozás a munka és a család között folyamatos küzdelmet jelent számukra, sőt, a munkahely választásakor is komoly kompromisszumokat kell kötniük ahhoz, hogy mindkét területen helyt tudjanak állni.

"Nálunk a legfontosabb nem az, hogy a végzettségünkhöz illő állást találjunk, amelyhez megfelelő tapasztalat és affinitás társul, hanem az, hogy sikerül-e időben, délután ötre odaérnünk a gyerekért - mondja Nagy Anna, majd hozzáteszi: - És még nem is érintettük a tanítás nélküli munkanapokat, a nyári szünetet, és azt a kérdést sem, hogy mi történik, ha a gyerek megbetegszik."

Az egyedülálló szülők számára a mindennapi élet rengeteg kihívást tartogat, különösen, ha a munkahelyi kötelezettségeik miatt túlórázniuk vagy hétvégén dolgozniuk kell. A logisztika és a szervezés szerepe ilyenkor kulcsfontosságú, hiszen minden reggel meg kell oldaniuk, hogy a család minden tagja időben elérje a célját. A feladatok összehangolása, az időbeosztás pontosítása és a váratlan helyzetek kezelése mind része ennek a komplex műveletnek, amely sokszor komoly türelmet és kreativitást igényel.

Náluk nem elérhető az a lehetőség, hogy az egyik szülő viszi, a másik pedig hozza a gyereket. "Ismerek olyan édesanyát, aki reggel fél hétre vitte a gyermekét iskolába, amikor még csak a portás tartózkodott bent. Leültette a kicsit egy padra, majd sietett, hogy időben beérjen a munkahelyére" - meséli az Egyszülős Központ alapítója. Véleménye szerint a munkahelyek eltérő toleranciát mutatnak az egyedülálló szülőkkel szemben, de az kétségtelen, hogy ők nem éppen az ideális munkavállalók, akiket a munkaadók keresnek.

Gondolhatnánk, hogy az atipikus foglalkoztatás ideális megoldást kínálhat az egyedülálló szülők számára, lehetővé téve számukra a munka és a családi élet harmonikusabb összehangolását. Azonban Nagy Anna figyelmeztet arra, hogy ez nem mindig van így. Például a részmunkaidős foglalkoztatás sok esetben nem viable opció, mivel az jellemzően csökkentett bérezéssel jár. "Ha valaki egyedül viseli a családfenntartás terhét, akkor nem lehetséges, hogy négyórás munkával eltartsa a családját, kivéve, ha kiemelkedően jó anyagi körülmények között él. Ez azonban az egyszülős családok többségére nem igaz. Sokan súlyos pénzügyi gondokkal küzdenek, és vannak olyanok is, ahol az apa vállalja az egyedüli nevelő szerepét" - fejtette ki Nagy Anna.

A home office valóban csak akkor válik igazi segítséggé, ha éppen nincsenek otthon a gyerekek. "A COVID időszakában mindannyian megtapasztaltuk, hogy a gyerekek jelenléte otthon komoly kihívásokat jelentett a munka során. Az egyszülős családok különösen nehéz helyzetben vannak, hiszen ilyenkor nincs ott a másik szülő, aki egy kis időre átvenné a gyerekek felügyeletét, játszana velük, vagy éppen egy kis friss levegőre vinné őket" - osztotta meg tapasztalatait.

Így maradnak azok az elektronikai kütyük, amelyek miatt a szülők lelkifurdalást éreznek, amikor ismételten megengedik a használatukat.

A home office világával kapcsolatban így vélekedik: "A gyerekekkel otthon élő szülők számára, akiknek nincs mellettük másik felnőtt, sokkal inkább előnyös, ha bejárnak dolgozni, hiszen így felnőttekkel tölthetik a napjuk egy részét." Általánosságban úgy véli, hogy az atipikus munkalehetőségek valódi hasznot hozhatnak, ha azokat a különböző élethelyzetekhez igazítják, személyre szabott megoldásokat kínálva.

Az egyedül nevelő szülő sokszor utolsó pillanatban esik be a gyerekért az óvodába, iskolába, majd vásárol, mos, főz, takarít, gyerekekkel foglalkozik stb. Arra végképp nem jut ideje, hogy regenerálódjon, önmagával foglalkozzon. "Nincsen, amiből töltekezni tudnának, és ez akár erőtlenséghez, kiégéshez, depresszióhoz is vezethet - mondja Nagy Anna, aki szerint ezeknek a szülőknek még nagyobb szükségük van arra, hogy "legyen körülöttük olyan személy, aki abban az esetben, amikor az egy szülő kevés ahhoz, hogy az összes szerepet eljátssza, mellé áll és segít" - teszi hozzá.

Ideális esetben a gyermek életében jelen van a másik szülő, aki nemcsak hogy akar, hanem képes is aktívan részt venni a nevelésben. Emellett ott lehetnek nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülők, vagy más rokonok és barátok, akiket segítségül hívhatunk. Azonban az Egyszülős Központban sok olyan szülő is megfordul, aki valóban egyedülállóan viseli ezt a kihívásokkal teli élethelyzetet.

Nagy Anna tapasztalja azt is, hogy sokaknak nem is megy egyből és könnyen a segítségkérés, mert szégyellik a helyzetüket, és azt gondolják, muszáj mindent egyedül megoldaniuk, pedig a "gyereknevelés kétemberes feladat, senkinek sem kell tudnia mindent elvinni egyedül".

A segítségkérés egy fontos tanulási tapasztalat, amelyre mindenkinek szüksége van. Az embereknek át kell lépniük egy belső határt ahhoz, hogy bátran felvállalják: olyan helyzetbe kerültek, amely jóval nagyobb nyomást gyakorol rájuk, mint amit normálisan elviselnének. Ez a lépés bátorságot és önismeretet igényel, hiszen a segítség elfogadása nem a gyengeség jele, hanem a fejlődés és a támogatás keresésének kifejeződése.

"Nem azért kérünk segítséget, mert kevesek vagyunk, hanem azért, mert akkora teher nyomja a vállunkat, amivel nem tudunk egymagunk megbirkózni. Nagyon üdítő és felszabadító érzés, ha merünk segítséget kérni, és kapunk is" - mondja. Ezért arra bíztat mindenkit, forduljon bátran másokhoz, ha vigyázni kell a gyerekre vagy gyógyszertárba kell menni, mert ő otthon van a beteg gyerekkel.

Amennyiben valakinek a környezetében nincsen olyan családtag vagy barát, akire támaszkodhatna, érdemes olyan közösség után néznie, ahol lehetőség van segítségkérésre. E célból jött létre az Egyszülős Központ, amely nem csupán különféle rendezvényekkel és foglalkozásokkal várja az érdeklődőket, hanem gyakorlati támogatást is kínál az egyedülálló szülők számára. Sőt, a programok ideje alatt gyermekfelügyeletet is biztosítanak, így a szülők nyugodtan részt vehetnek az eseményeken.

Hozzájuk bárki betérhet bármilyen kérdéssel, kéréssel, és ott is hagyhatja a gyermekét pár órára, hogy ügyet intézzen, vagy csak töltekezzen. "Nálunk mindenki egyedül neveli a gyermekét, itt senkinek sem kell azt éreznie, hogy kilóg a sorból, kevésbé jól teljesít, vagy az ő élete rosszabb, sikertelenebb, mint másoké. Olyan közösségérzést tudunk adni, amelyben igenis lehet segítséget kérni" - fejezi be.

Az egyedülálló szülők számára sem lehetetlen a munka és a család harmonikus egyensúlyának megteremtése, ha megfelelő támogatást kapnak.

Ám ezt nem csak kérni, hanem felajánlani és adni is lehet.

Mindnyájan, akik gyermeket nevelünk és dolgozunk, tudjuk, milyen kihívásokkal telnek a mindennapok, még akkor is, ha van társunk. Gondoljunk csak bele, milyen lehet mindezt egyedül menedzselni!

Vajon észrevesszük a környezetünkben az egyedül nevelő szülőket? Nyújtunk nekik bármilyen támaszt vagy segítséget? Már olyan apróság, hogy óvoda után áthívjuk a gyereküket játszani, átvisszük az iskolából edzésre a miénkkel együtt, felajánljuk a bevásárlást, mert mi úgyis megyünk, vagy csak megkérdezzük, hogy vannak, óriási támogatást jelenhet nekik.