Egy különleges orvosi kísérlet keretében egy agyhalott személybe beültettek egy disznótüdőt, amely figyelemre méltó módon kilenc napig működött, új reményt adva a szervátültetések jövőjének lehetőségeire.

A donor szervek száma folyamatosan csökken, így a xenotranszplantáció, vagyis az állati szervek emberi felhasználása, egyre nagyobb figyelmet kap. Ennek a folyamatnak az egyik fontos mérföldköve az a legújabb eset, amelyet a sebészek most tettek közzé.

Az orvosok egy genetikailag módosított sertés tüdejét ültették be egy agyhalott ember szervezetébe, és a tüdő még kilenc napig működött, de hogy ez általános eljárás legyen, arra még sokáig kell várni, írta a Guardian.

A transzplantációt egy kínai orvoscsoport valósította meg, amelyről a Nature Medicine folyóiratban számoltak be. A donor sertés esetében hat különféle genetikai módosítást végeztek el, mielőtt a tüdejét egy 39 éves agyhalott férfi testébe ültették volna. A beültetett tüdő 216 órán keresztül életképes és funkcionális maradt, anélkül, hogy hiperakut kilökődési reakció lépett volna fel, és fertőzésre utaló jelek sem mutatkoztak.

A transzplantációt követő 24 órán belül a tüdőnél folyadékfelhalmozódás és károsodás jelei kezdtek megjelenni, ami valószínűleg a beavatkozással összefüggő gyulladás következménye volt. Annak ellenére, hogy a befogadó erős immunszupresszív gyógyszereket kapott, a tüdőt fokozatosan támadni kezdték az antitestek, ami idővel jelentős károsodást eredményezett.

Justin Chan, a NYU Langone Transzplantációs Intézet tüdőtranszplantációs sebésze a transzplantációról szóló tanulmányt ígéretes munkának nevezte, de szerinte még csak feltételezett sikerről beszélni, mert ezekkel a tüdőkkel még nem képesek önálló életre a betegek.

A xenotranszplantáció az utóbbi években egyre inkább a tudományos érdeklődés középpontjába került, mivel a kutatók különböző állatok, főként sertések szerveinek átültetésére összpontosítanak. Kísérletek során már sikerült sertésből származó májat, vesét és szívet is átültetni. E folyamat során a tudósok genetikai módosításokat alkalmaznak: eltávolítanak bizonyos sertésgéneket, és ezek helyére emberi géneket ültetnek be, ezzel csökkentve a kilökődés kockázatát. Az eljárás célja, hogy a donor és a recipiens közötti biológiai különbségeket minimalizálják, ezáltal növelve az átültetett szervek tartósságát és működőképességét.

A vizsgálatok kezdeti fázisában jellemzően agyhalott emberek a befogadók, és csak utána alkalmazzák az eljárást más betegeknél. Eddig csak néhány élő befogadó volt, sokan heteken vagy hónapokon belül meghaltak a műtétek után, bár nem feltétlenül a transzplantációval kapcsolatos szövődmények miatt. A sertésvesékkel voltak eddig jó tapasztalatok, többen hónapokkal az átültetés után is éltek.

A szakértők véleménye szerint a tüdő xenotranszplantációja rendkívül összetett feladat. Ennek oka, hogy a tüdő immunrendszere rendkívül aktívan reagál, hiszen minden egyes belégzéssel különféle szennyeződések és kórokozók kerülnek a szervbe, amelyeket potenciális fenyegetésként azonosít. Az átültetési folyamat során viszont ez a fokozott immunválasz komoly problémákat okozhat, mivel a test védekezése a beültetett szerv ellen is irányulhat.