Egy rabszolga volt az, aki talán elsőként került a Föld körüli útra, megelőzve Magellán híres expedícióját - Üdvözlet Magyarország!
A Nao Victoria, Magellán flottájának egyedüli megmaradt hajója, feltűnik Abraham Ortelius híres térképén. Forrás: Wikimedia.
Az 1519 és 1522 között végrehajtott expedíció, amelynek során először került sor a Föld körbehajózására az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, a történelemkönyvekben az emberi felfedezések egyik legnagyobb és legfontosabb tengeri vállalkozásaként szerepel.
Bár a portugál felfedező, Ferdinand Magellán és legénysége vágott bele az embert próbáló feladatba, ő maga nem fejezte be az utat. Sőt, elképzelhető, hogy az első ember, aki körbehajózta a bolygót, valójában egy rabszolga lehetett.
A Magellán-szoros, amely 570 kilométeren át kígyózik Chile déli tájain, a híres felfedező, Ferdinand Magellán nevét viseli, aki legénységével együtt első európaiként hajózott át ezen a természeti csodán. A flotta 1519-ben indult el a spanyol zászló alatt, Sanlúcar de Barrameda kikötőjéből, és az Atlanti-óceán hullámait megküzdve jutott el Dél-Amerika legdélebbi pontjára.
Itt bukkant rá arra a természetes átjáróra, amely összekötötte az Atlanti- és a Csendes-óceánt. Eleinte öbölnek vélték, ezért két hajót indított előre, hogy feltérképezzék, valóban szorosról van-e szó. Az ötödik napon a hajók örömhírekkel tértek vissza: kiderült, hogy valóban egy átjárót találtak. Az amerikai kontinensen 33 nap alatt keltek át, és eljutottak a Csendes-óceánhoz, amelyet ő maga Békés-tenger néven ismert. Az átkelés azonban újabb kihívásokat hozott magával.
Magellán, akárcsak számos európai kortársa, nem is sejtette, hogy a Csendes-óceán méretei mennyire felülmúlják a képzeletét, és az Amerika és Ázsia közötti távolság is jóval nagyobb, mint ahogyan azt elképzelte.
Az IFLScience tudósítása szerint a legénység három hosszú hónapon át hánykolódott a nyílt tengeren, anélkül, hogy valaha is szárazfölddel találkoztak volna. Az élelemhiány, a skorbut és egyéb betegségek szedték áldozataikat, miközben az időjárás sem volt a szívük csücske, így a legénység fokozatosan kezdte megvetni Magellánt. A spanyol tengerészek eleve gyanakvóan tekintettek arra, hogy egy portugál kapitány irányítja őket, és a keménykezű vezetési stílusa csak tovább súlyosbította a helyzetet.
Végül megérkeztek Guam varázslatos szigetére, majd tovább hajóztak a Fülöp-szigetek felé. Ott egy portugál tengerész, aki önmagát uralkodónak képzelte, hatalomra vágyott, azonban ambíciói végül a vesztét okozták. 1521-ben a mactani csatában, ahol a helyi vezér, Lapulapu ellen küzdött, életét vesztette. A legénység megmaradt tagjait Juan Sebastián Elcano irányításával vezették haza Spanyolországba, ahová végül 1522-ben érkeztek meg.
Magellán helyi szövetségei részben egy Enrique nevű rabszolgájának közreműködésének eredményeként jöttek létre. Enrique, akinek származása homályos, de valószínűsíthető, hogy a Maláj-szigetvilág valamelyik szigetén, esetleg Szumátrán, Indonéziában látta meg a napvilágot. 1511-ben vásárolták meg Malakkában, és az ő tudása a helyi nyelvek egyes elemeiről kulcsszerepet játszott Magellán felfedezőútjának sikerében.
Enrique visszatért Magellán társaságában Európába, majd csatlakozott az expedícióhoz. 1521-re Enrique lényegében körbehajózta a Földet, hiszen szülőföldjétől elindulva Európába, aztán Délkelet-Ázsiába érkezett vissza. Míg Magellán hasonló utat járt be, ő soha nem tért haza, így Enrique lehet az első ember, aki valójában megkerülte a Földet.
Ezt azonban viták övezik, ugyanis nem tisztázott a pontos szülőhelye, illetve egyes történészek szerint korábbi utazásai nem számítanak. Az ő története azonban rávilágít arra, hogy a történelmi feljegyzések gyakran elfogultak, és emlékeztet azokra a nem európai szereplőkre, akik kulcsszerepet játszottak a világ felfedezésében.
