Amerika ősellensége egyszerre több fanatikus hadsereget is feloszlatna, csupán azért, hogy elkerülje a háborút Trumppal.

Évtizedek óta működnek Irakban síita félkatonai szervezetek, amelyek nagy hatással voltak Bagdad politikájára is. A fegyveres csoportok jelentős része a szomszédos Irán irányítása alatt áll, ezzel pedig segít Teheránnak amolyan "meghosszabbított kézként" elérni a Közel-Kelet távolabbi területeire is, miközben tökéletes álcaként is működnek. Donald Trump amerikai elnök egyre fenyegetőbb üzenetei miatt mostanra már az is felmerült, hogy a háború elkerülése érdekében inkább feloszlatnák ezeket a milíciákat. Elemzésünkben annak járunk utána, hogy melyek ezek az alakulatok, és pontosan mekkorát veszítene a megszüntetésükkel a síita hatalom.

Bár korai lenne még véglegesen megítélni a helyzetet, a jelek szerint Donald Trump "maximális nyomás" politikája Iránnal kapcsolatban lassan, de biztosan kezd termést hozni. Az elnök kezdetben gazdasági eszközökkel fokozta a nyomást, majd a katonai lépések bejelentésével világossá tette, hogy ha szükséges, készen áll a konfliktusra is, hogy Teherán vezetését kényszerítse a kompromisszumból. A politika látszólag hozza a maga eredményeit, hiszen április 7-én két jelentős bejelentés érkezett: az amerikai és iráni küldöttség hamarosan közvetlenül tárgyal a helyzet rendezéséről, emellett pedig a síita hatalommal szoros kapcsolatban álló fegyveres csoportok Irakban leszerelés mellett döntöttek. Míg az első hír számít a nagyobb szenzációnak, hosszú távon a második bejelentésnek lehet még komolyabb következménye.

Irán befolyásának felemelkedésének lehetőségét ironikus módon éppen az Egyesült Államok lépései hozták el. Az ország ugyanis sokáig némileg beszorított helyzetben volt, amiből nem igazán tudott kitörni. Dél-délnyugat felé ott sorakoztak az amerikai katonai bázisok a Perzsa-öbölben, és az ottani országok vezetői is mélyen elkötelezettnek tűntek a Fehér Ház szoros védelmi-gazdasági szövetségével. Kicsit északabbra ott feküdt Szaddám Husszein Irakja, amely elegendő erőt képviselt ahhoz, hogy visszatartsa Teheránt, míg északabbra a NATO egyik legerősebb hatalma, Törökország fekszik. A Kaukázus nem igazán számított terepnek, maradt tehát a keleti terjeszkedés, de ott se valami nagy eséllyel.

2003. március 20-án egy váratlan fordulat következett be a világ történelemben: az Egyesült Államok hadat üzent Iraknak. Ezzel a lépéssel gyökeresen átalakult a nemzetközi politikai táj.

Ez nem volt teljesen váratlan, mivel eddigre lényegében már nyilvánvaló volt, hogy egy nagyszabású akció készül, több nemzetközi szövetségessel. Bár hosszasan lehet tárgyalni az iraki háborúról, a végeredmény viszont egyértelmű lett: Szaddám Husszein megbukott, a korábbi erős ország megrendült, és alapvetően alakult át a hatalmi struktúra a Közel-Keleten. A helyzet már önmagában megnyitotta a kaput Iránnak, mivel az instabil környezet jóval nagyobb lehetőséget adott arra, hogy "a zavarosban halásszon", ez pedig főleg azt követően jött el a síita hatalom számára, hogy az amerikai jelenlét is kezdett meggyengülni.

Teherán kihasználta jól bevált stratégiáját: vallási, kulturális és politikai befolyását felhasználva kezdett fegyveres egységeket létrehozni, amelyek az iráni érdekeknek megfelelően működtek. Fontos megjegyezni, hogy ez nem volt az egyetlen tényező, amely hozzájárult a milicisták újjáéledéséhez az országban. Ebben az időszakban Irak gyakorlatilag állandó polgárháborúban élt, és a lakosság szinte bárkit szívesen fogadott, aki képes volt rendet teremteni. Az amerikai csapatok kivonulásának hátterében is jelentős szerepet játszott a megbomlott stabilitás, amely a nyugatiak számára kedvezőtlen helyzetet teremtett, hiszen a veszteségeik túl magasra szöktek. Távozásukkal hatalmas űrt hagytak maguk után, amelyből olyan félelmetes szervezetek emelkedtek ki, mint az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) vagy az ISIS, ma általában Iszlám Államként (IS, arabul Daesh) ismert. Ekkor érdekes helyzetek is kialakultak, mivel az amerikai vezetésű koalíció az iszlamista terrorszervezet ellen harcolva egyoldalúan szövetkezett azokkal a síita fegyveres csoportokkal, akik Washington számára egyébként komoly problémát jelentettek.

A Kataib Hezbollah (KH) egy iraki fegyveres csoport, amely a síita milíciák közé tartozik. A szervezet 2007-ben alakult, és szoros kapcsolatban áll az iráni Külügyminisztériummal, valamint a Forradalmi Gárdával. Fő célja, hogy harcoljon az Egyesült Államok és más külföldi erők jelenléte ellen Irakban, valamint, hogy támogassa a síita közösséget a régióban. A KH részt vett számos fegyveres konfliktusban, beleértve a Szíriai polgárháborút is, ahol a kormányerők oldalán harcolt. A csoport tevékenysége és befolyása jelentős, és sok kritika éri, mivel számos jogsértést és erőszakos cselekményt tulajdonítanak neki.

Az iraki síita milíciák közül kiemelkedik egy, a A Kataib Hezbollah (KH) egy iraki fegyveres csoport, amely a síita milíciák közé tartozik. A szervezet 2007-ben alakult, és szoros kapcsolatban áll az iráni Külügyminisztériummal, valamint a Forradalmi Gárdával. Fő célja, hogy harcoljon az Egyesült Államok és más külföldi erők jelenléte ellen Irakban, valamint, hogy támogassa a síita közösséget a régióban. A KH részt vett számos fegyveres konfliktusban, beleértve a Szíriai polgárháborút is, ahol a kormányerők oldalán harcolt. A csoport tevékenysége és befolyása jelentős, és sok kritika éri, mivel számos jogsértést és erőszakos cselekményt tulajdonítanak neki., vagyis a Hezbollah Brigádjai. Őket úgy tartják számon, mint Irán egyik legfontosabb karját, amely az iraki háború zűrzavarában született meg 2003 után. Ideológiai alapvetéseik közé tartozik, hogy elutasítják a határvonalakat, szerintük azok nyugati kreálmányok azért, hogy megosszák a Közel-Kelet egységes társadalmát. Kiemelendő, hogy radikális iszlamista álláspontot képviselnek, ezen belül is a síita ágat. Ezzel termékeny táptalajra leltek Irakban, ahol a lakosság mintegy 55-65 százaléka az iszlám ezen ágát követi. Különösen azt követően volt fontos ezeknek az eszméknek a megjelenése, hogy Szaddám rezsimje megbukott, amely nem nagyon tűrte meg a vallási mozgolódásokat, tehát nagyobb szabadsága lett ezeknek a kezdeményezéseknek.

Hírhedt arról, hogy hangos kritikáját nem rejti véka alá az Egyesült Államokkal szemben, és ennek érdekében messzire hajlandó elmenni: számos alkalommal hajtott végre támadásokat az amerikai katonai támaszpontok ellen a térségben. Célpontjaik között nem válogattak, és különböző eszközöket alkalmaztak, beleértve aknavetős, mesterlövészes és improvizált robbanószerkezetes akciókat is, amelyek katonai és diplomáciai szereplőket egyaránt érintettek. A helyzet odáig súlyosbodott, hogy Washington 2009-ben terrorszervezetnek minősítette a Kataib Hezbollahot.

Az amerikai hadsereg a múltban is gyakran reagált a támadásokra, de ezután még határozottabb lépéseket tett a terrorista szervezetek központjai, kiképzőtáborai, lőszerraktárai és utánpótlási vonalai ellen. Ennek ellenére a milicisták gyengítése nem bizonyult tartósnak, hiszen az iraki káosz folyamatosan új társadalmi utánpótlást biztosított számukra. 2014-ben azonban fordulat következett be az ISIS terjeszkedésével, ami a Kataib Hezbollah tagjait az iraki Népi Mobilizációs Erők (PMF) kulcsszereplőivé tette. Számos zászlóaljat ők biztosítottak, és a bagdadi kormány alá kerültek, onnan kapták a javadalmazásukat, sőt, néhányuk vezetői pozíciót is betöltött. Mindezek ellenére a Kataib Hezbollah önállósága nem tűnt el, és még az izraeli-Hamász konfliktus kirobbanása után is rendszeresen hajtottak végre rakétacsapásokat a térség amerikai bázisai ellen.

A szervezet irányítása egészen 2020 elejéig Abu Mahdi al-Muhandisz kezében volt, amikor az Egyesült Államok légicsapást intézett az autójára. Ezzel egy időben hunyt el Kasszem Szolejmáni is, a neves és ellentmondásos iráni Forradalmi Gárda (IRGC) Kodsz Erők nevű elit egységének parancsnoka. Szolejmáni kulcsszerepet játszott abban a teheráni stratégiában, amely a félkatonai csoportok befolyásának növelésére irányult.

Harakat Hezbollah al-Nudzsabaa (HNN)

Az iraki káosz közepette tűnt fel a Harakat Hezbollah al-Nudzsabaa, amelyet talán a legjobban az "Isten Pártjának Nemesi Mozgalma" néven fordíthatunk. A fegyveres csoport középpontjában Akram Kábi áll, aki már régóta ismert figura a Közel-Keleten. Kábi több radikális szervezetben is megfordult, és számos konfliktusban harcolt, miközben 2013-ban megalapította a HHN-t. 2015-ben adott interjújában örök hűséget esküdött Hamenei ajatollahnak, és kifejtette, hogy a teheráni vezető utasítására akár Irak kormányának megdöntésére is kész lenne. E kijelentése azonban nem nyerte el osztatlan támogatását az iraki iszlamista csoportok körében, sőt, több alkalommal is vitába keveredett velük emiatt. A Harakat Hezbollah al-Nudzsabaa másik jellegzetessége, hogy ők számítanak talán a legagresszívabb szerveződésnek, amely fanatikusan végrehajtja a rábízott küldetéseket.

Ezt követően felépítette a HHN-t, amely a Kataib Hezbollah mellett az egyik legsikeresebb milíciává vált Szíriában, a rengeteg önkéntesnek köszönhetően, míg Irakban a PMF 12. dandárját alkották. A fegyveresek inkább Szíriában voltak aktívak, az itteni tevékenység miatt "érdemelték ki" a terrorista besorolást az Egyesült Államoktól. A Nudzsabaa szintén felpörgette az amerikai célpontok elleni támadásait az izraeli-Hamász háború kirobbanását követően, sőt, egy időben még az is reálisnak látszott, hogy lényegében majd ők veszik át az egy ponton a Washington nyomásának engedő Kataib Hezbollah vezető helyét az iraki síita félkatonai szervezetek között. Kétségtelennek tartják, hogy egyértelműen Irán nyújt pénzügyi támogatást, valamint a más módon is segíti a szervezetet.

2024 folyamán a feszültség folyamatosan növekedett az Egyesült Államok és a Közel-Kelet között, amit a növekvő összecsapások okoztak. A HHN nyíltan megfenyegette az Amerika-barát országokat, hogy célba veszi azok energetikai infrastruktúráját. Korábban a figyelmük elsősorban Szíriára irányult, ezért a Aszad-rezsim bukása jelentős csapást jelentett számukra, ugyanakkor befolyásuk még mindig érezhető. Nemrégiben pedig Izrael ellen is támadást helyeztek kilátásba, ami tovább fokozta a feszültséget a térségben.

Kataib Szajíd al-Suhada (KSS)

Ez a formáció a Kataib Hezbollahtól származik, ám szoros kötelékeket ápol más síita iszlamista radikális félkatonai csoportokkal is. Alakulása olyan körülmények között történt, amikor Abu Musztafa al-Sejbani, a KH korábbi vezetője, egyre inkább háttérbe szorult a csoport irányításában, így úgy döntött, hogy új mozgalom létrehozása a legmegfelelőbb lépés. A csoport aktívan részt vett a szíriai polgárháborúban, ahol legfőbb támogatójukként az iráni Forradalmi Gárda (IRGC) állt mellettük. Hasonlóan más iszlamista félkatonai egységekhez, ők is csatlakoztak az iraki Népi Mozgalom Erőihez (PMF), és annak 14. dandárját alkották. Radikalizmusukat jól tükrözi, hogy 2014-ben Szaúd-Arábiával szemben is nyíltan fenyegetőztek, pusztítással kilátásba helyezve a térségi hatalmat.

A KSS a jemeni húszi felkelőket szokatlan módon támogatta, ami különlegessé teszi őket a térség politikai táján. Az amerikaiakkal való kapcsolattartásuk viszonylag korlátozott volt, ám a húszik állítják, hogy két alkalommal is az Egyesült Államok légierőjének gépei által végrehajtott bombatámadások célozták meg őket. Ennek ellenére nem nevezhetők Amerika-párti csoportnak; 2021-ben például toborzási kampányt indítottak a nyugati erők ellen vívandó, várható nagy háborúra. E terveik ellenére a háború végül elmaradt, még akkor is, amikor hírek szerint 49 ezer önkéntes csatlakozásáról beszéltek, ám erre soha nem tudtak hiteles bizonyítékot bemutatni. Végül a húszik sem úszták meg a sorsukat: 2023-ban Washington hivatalosan is külföldi terrorszervezetté nyilvánította őket.

Az Anszarullah al-Avfijaa (AAA) egy különleges szervezet, amelynek célja a közösségi összefogás és támogatás előmozdítása. Az AAA tagjai elkötelezettek a társadalmi felelősségvállalás mellett, és aktívan részt vesznek a jótékonysági tevékenységekben, valamint a helyi közösségek fejlesztésében. A szervezet célja, hogy támogassa a hátrányos helyzetű csoportokat, és hozzájáruljon egy befogadóbb és igazságosabb társadalom kialakításához. Az AAA programjai között szerepelnek oktatási kezdeményezések, környezetvédelmi projektek és kulturális események, amelyek célja a tudatosság növelése és a közösségi értékek erősítése.

"Isten hűséges támogatói" néven ismert csoport az AAA szintjén a PMF struktúrájának részeként működik, és a 19. dandárt alkotja. 2013-ban alakultak meg az iraki Majszan tartományban, kezdetben politikai mozgalomként indultak. 2020-ra azonban már az "ellenállási mozgalmak" közé sorolták őket, mivel támadásokat terveztek az iraki miniszterelnök ellen, akit túl szoros kapcsolatban láttak Washingtonnal. Teherán számára fontos feladatokat látnak el, például határellenőrzési tevékenységeket folytatnak, vagy szükség esetén részt vállalnak a tüntetések elfojtásában. Az Egyesült Államok csak 2024 nyarán ismerte el őket terrorista szervezetnek.

Az AAA irányítója, Hajder Ibrahim al-Haravi 2021-ben hivatalosan is lemondott a PMF parancsnoki pozíciójáról, miután kellemetlen vádak merültek fel ellene. Ennek ellenére sikerült megőriznie befolyását a szervezetben. Ő volt az egyik vezető, aki közvetlen utasításokat kapott az ajatollah részéről.

Ezekben a csoportokban közös, hogy a hűségük Teheránhoz és a síita vallási vezetőhöz megingathatatlan, feltétel nélkül teljesítik Irán parancsait, legyen szinte szó bármiről. Mivel mindegyik szervezetnél akár több ezer harcedzett, és fanatikus harcosról van szó, ezért az ő elengedésük hatalmas csapást jelenthet a síita hatalomnak, mivel ezzel komolyan csökken a befolyása a szomszédos Irakban, ami éppen az egyik legfontosabb kaput jelentette számára a teljes Közel-Kelet elérése felé. Fontos szerepe volt ezeknek, hogy mindegyik szervezet betagozódott az iraki vezetés alá, mivel ez többszörös garanciát jelentett. Egyrészt úgy tűnt, mintha nem egy radikális szervezet lenne, ezért remek hivatkozási alapot jelentet a kritikák lesöprése, másrészt pedig kulcsfontosságú területeken "tarthattak rendet", vagyis inkább vehették át az ellenőrzést Irakon belül (mivel a PMF egyes részeit területei alapon bontották szét), harmadrészt pedig szerepükkel befolyásolni tudták/tudják Bagdad politikáját.

Azt is fontos kiemelni, hogy ezek mindegyike terrorszervezetté lett nyilvánítva az Egyesült Államokban, amely sokkal inkább a rivaldafénybe helyezi őket. Egyáltalán nem butaság azt feltételezni, hogy egy esetleges Irán elleni háború során ezek a szervezetek is pusztító amerikai csapásoknak lennének kitéve. Az iraki síita milíciák egyébként több alkalommal is rátámadtak a nyugati nagyhatalom bázisaira, ezeken néha nagyobb felfordulást is tudott okozni, komolyabb károkkal, néha áldozatokkal, de lényegi veszélyt nem jelentettek rájuk. Éppen ezért gondolhatta úgy Teherán, hogy nem ér annyit ezeknek a fenntartása, hogy kockáztassanak velük a jövőben.

Nagy kérdés, hogy mi fog történni Irakban, ha Irán valóban betartja ígéretét, és a radikális iszlamista csoportok valóban eltűnnek az országból. Vagy lehet, hogy csupán egy figyelemelterelésről van szó? Számos forgatókönyv bontakozhat ki, és ezek akár összetett kombinációkban is megvalósulhatnak:

Nem szabad elfelejteni, hogy Irakban némileg konszolidálódott az elmúlt években a helyzet. Azt még nem lehet állítani, hogy az országban rend, fegyelem és béke honol, de a pár évvel korábbiakhoz képest mindenképpen nyugodtabbá vált a közhangulat. Mindez egyben azt is jelentheti, hogy a kormányzat számára elkezdenek terhessé válni a korábban még nagy szolgálatot tévő félkatonai szervezetek, ezért szép lassan Bagdadban is megfogalmazódhat, hogy talán kisebb szükség van már ezekre az ország biztonságának fenntartásához. Különösen abban a helyzetben érheti problémásként a kormány, hogy nem szeretnék visszahozni a pár évvel ezelőtti helyzetet, hogy a hivatalosan az ország erejéhez tartozó, de a valóságban gyakran az iráni érdekeket teljesítő fegyveresek miatt ismét rakéták ezrei zúgjanak el az ország légterében.

Címlapkép forrása: Ameer Al-Mohammedawi/picture alliance a Getty Images archívumából.

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.