"Úgy határoztam, hogy egy merész lépést teszek" – 57 évesen újra egyetemi élményekkel gazdagodik a kolozsvári nyomdász.

Évtizedek óta a nyomdászat világában tevékenykedik Mostis Károly, de tavaly egy merész döntést hozott: visszatért az oktatás színterére, immár tanárként és diákként egyaránt. A folyamatos stressz és a depressziós tünetek észlelése késztette őt a változtatásra. Gebe Zoltánnal folytatott beszélgetésében kifejtette, hogy az egyetemi élet újraélésével sokkal nyitottabbá vált a problémák kezelésében, mint korábban. Megosztotta, hogy a fiatalok közötti interakciók nem különböznek lényegesen az 1990-es évek elején tapasztaltaktól, ám az összhang a csoporttagok között egyértelműen erősebb. A számos városi esemény pedig különösen jótékony hatással van a közösségi életre, amit ő is tapasztal.
Az 1967-ben született Mostis Károly minden bizonnyal Kolozsvár egyik legidősebb aktív magyar egyetemistája, aki jelenleg a Műszaki Egyetem Fenntartható nyomdarendszerek nevű mesterképzésén tanul. Az egyetemi közeg nem ismeretlen terep számára: egy évvel azután, hogy befejezte iskolás tanulmányait a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumban, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen tanult fizikát, majd a mesteri elvégzése után 1993-ban zárta le első egyetemi ciklusát.
"Abban az időszakban nem állt rendelkezésre túl sok választási lehetőség, de néhány opció mégis adódott. Én mérnöki pályára vágytam, azonban a felvételi vizsga nem sikerült, mivel nehéz volt bejutni. Végül a fizika mellett döntöttem, mert ahhoz sokkal nagyobb affinitásom volt, és így a felvételin is könnyebben teljesítettem" - magyarázta akkori döntését Mostis Károly, hozzátéve, hogy ez a váltás önmagában nem gyakorolt jelentős hatást a szakmaválasztására.
Az 1990-es években Erdélyben nehéz idők jártak, és az emberek mindennapjait sok kihívás nehezítette. E körülmények között, az egyetem elvégzése után, ő úgy határozott, hogy nem a megszokott pályát választja, hanem inkább a vállalkozói szellemét követve új utakat keres.
Először a mosószer-és élelmiszerkereskedés irányába indult el, az élelmiszercége viszont csődbe ment, ezután kezdett nyomdában dolgozni, ahol mára több évtizedes tapasztalattal rendelkezik.
"Az utóbbi időszakban egyre inkább elvesztettem a lelkesedésemet a napi rutinnal járó kihívásokkal szemben. Számomra a szakma üzleti oldala nem annyira vonzó, mint a technikai részletek felfedezése. Ezért úgy döntöttem, hogy belevágok a tanításba, hogy megosszam az évek során felhalmozott tudásomat. Ezzel párhuzamosan megkezdtem mesterszakos tanulmányaimat a fenntartható nyomdarendszerek területén. A pedagógia nem áll távol tőlem, hiszen korábban már oktattam fizikát és informatikát is."
Bár a diákélet és az oktatás terén is van már tapasztalata, a világ természetesen jelentősen megváltozott az 1990-es évekhez képest, ami az egyetemek működésében is megfigyelhető. "Teljesen megváltozott az emberi hozzáállás. Az 1990-es években ez még nagyon merev volt, most pedig bármilyen problémával találkoztam, mindenki kedvesen segített. Ebből a szempontból pozitív irányba mozdultak el a dolgok. A témák és a tantárgyak lefedik a szükséges tudnivalót, a tanárok pedig képzettek" - értékelte az aktuális oktatási körülményeket.
Mostis Károly az említett kihívások mellett a doktori képzést is vállalta. Nagy örömmel tapasztalja, hogy olyan kollégákra talált, akik nem versenytársak, hanem támogató társak a közös céljaik elérésében. Bár a három különböző irány egy időben néha megerőltetőnek tűnik, Károly mindent megtesz azért, hogy sikeresen összehangolja a feladatait, és minden területen helytálljon.
A Covid-időszak valóban komoly kihívások elé állította a nyomdai ágazatot, ám a várakozásoknál nem bizonyult olyan drámainak a helyzet. A modern technológiáknak köszönhetően az anyagok előkészítése már nagyrészt digitális platformokon zajlik. Az elkészült fájlokat egyszerűen elküldik a nyomdák számára, amelyek aztán országosan terítik a produkciót. Így a munkatársaknak nem szükséges fizikailag a munkahelyükre menniük, ami jelentős rugalmasságot biztosít a munkafolyamatokban.
A szakmánknak nemcsak a kihívásokkal kell szembenéznie, hanem a digitalizáció által előidézett változásokkal is. A globális szinten tapasztalható termékválaszték drámai csökkenése azt jelenti, hogy számos kiadvány már kizárólag digitális formában érhető el, vagy pedig a hagyományos megjelenés helyett online alternatívákkal helyettesítik őket. A megrendelők gyakran arra törekednek, hogy ugyanazért az összegért többféle szolgáltatást kapjanak, még ha ez a példányszám csökkenésével is jár.
A nyomdászat folyamatosan változó és dinamikusan fejlődő iparág, így a tavaly beszerzett nyomdagépek négy év múlva elavulhatnak a fejlettebb és költséghatékonyabb technológiák megjelenése miatt. Ezért elengedhetetlen, hogy a munkavállalók folyamatosan részesüljenek képzésben, hiszen az új berendezések használata gyakran új szakmai tudást igényel.
A továbbtanulásnak ugyanakkor más oka is volt a tudásfejlesztésen kívül, Mostis Károly ugyanis egy nehezen megélt időszak után döntött úgy, változtatni akar az életén és a dolgokhoz való hozzáállásán.
"Depressziós tünetek jelentkeztek nálam, ekkor mélyen elgondolkoztam azon, hogy változtatnom kellene. Amikor felvetődött a lehetőség, hogy a mesterit és a doktorit is megkezdjem, és újra jelentkezzem az egyetemre, úgy döntöttem, lépek egy nagyot. Ez rendkívül pozitívan befolyásolta az életérzésemet" - indokolta a váltást a nyomdász, aki szerint új életmódja rengeteget nyitott a világszemléletén, most már másként áll hozzá a problémákhoz is.
Miután változtatott az életén, biztos benne, hogy nem fog visszamenni a termelésbe, hanem olyan utakat keres, ahol inkább kutathat vagy taníthat, hiszen sokkal jobban érzi magát ezen a két területen, mint abban a körforgásban, amibe korábban belekerült.
Mostis Károly nemcsak formálisan lett újra egyetemi diák, a fiataloknak szervezett legnagyobb kolozsvári magyar eseményből is kivette a részét.
A városi Diáknapokat idén 30. alkalommal szervezte meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, amelyen összesen 2366 egyetemista vett részt, közülük ő volt a legidősebb. Az eseményen a jelentkezők nagy létszámú csapatokba verődve bulizhatnak és vehetnek részt egy számos sportágat, interaktív feladatot és játékot tömörítő pontversenyben.
"Mindkét fiam diáknapozott már korábban, a kisebbik a Mozgékonyak csapatában. Amiben lehetőségem volt, támogattam őket, mert ilyenkor itt-ott segítségre van szükség. Annak kapcsán, hogy elkezdtem a mesterképzést, a fiamban felvetődött, hogy ha már egyetemista vagyok, elmehetnék velük én is a rendezvényre. Megismerkedtem a csapattal, el is fogadtak, nagyon jó élmény volt ilyen közegben lenni" - idézte fel a kellemes közelmúltbeli emléket.
Az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy nyitottabban lássa a világot, és egészen más dolgok legyenek fontosak számára, mint akkor, amikor csak a termelés irányításával foglalkozott. Úgy érzi, a fiatalság hasonlóan működik, mint az 1990-es években, csak nagyobb a csapatszellem, Kolozsváron pedig ma már kettőt sem lehet lépni anélkül, hogy az ember valamilyen rendezvénybe botoljon.
Bár az ő generációja főleg a korábban kialakított baráti kapcsolatait ápolja, ő szívesen jár a fiaival fiatalok közé is, ha úgy hozza a helyzet.
A Diáknapokon Károly lelkesen küzd azért, hogy értékes és hasznos tagja legyen a csapatnak. Mozgékonyaként nem csupán a név kötelez, hanem az aktív életmód iránti elkötelezettsége is. Nagy szenvedéllyel indul kirándulásokra, hogy felfedezze a természet csodáit. Feleségével gyakran járnak gombászni, de a túrázás az, ami igazán lázba hozza, különösen a nyári hónapokban, amikor a szabadban eltöltött idő varázsa még vonzóbbá válik.
"Továbbra is szeretnék a szaklíceumban tanítani, mert azt vettem észre, hogy az, amit én le tudok adni nekik, kicsit többet ér, mint amit a standard iskolai keretek között meg lehet tanulni. Az iskoláknak is problémájuk van a pénzzel, mert egy nyomda felszerelése számukra nagy költség lenne. Én viszont több olyan helyre is el tudom vinni őket, ahol meg tudom mutatni nekik, mi hogyan működik a gyakorlatban" - tért ki a tanári szerep fontosságára Károly.
Ami az utánpótlást illeti, a szakember szerint osztálya fele érdeklődik a szakma iránt, a másik fele azért jár iskolába, mert muszáj. Úgy érzi, még túl kevés időt töltött az oktatásban ahhoz, hogy fel tudja mérni, hány fiatal kezd el ténylegesen a nyomdászattal foglalkozni a tanulmányok befejezése után. Ennek ellenére azokkal a véleményekkel nem ért egyet, hogy a kétkezi munkát igénylő szakmák veszélyben lehetnek a jövőben, mert a fiatalok közül sokan ilyen irányba szeretnének elmozdulni.
Szerinte az iskolai nyomdászképzés során elengedhetetlen, hogy a diákok modern tankönyvekhez jussanak, hiszen jelenleg még mindig a régi kiadványokat alkalmazzák.
Bár azok az információk még mindig hasznosak, kiesett egy húszéves periódus, amelyben a technika rengeteget fejlődött.
Mostis Károly számára különleges előnyt jelent, hogy egyszerre van jelen az oktatás világában diákként és pedagógusként. Ez a kettős szerep lehetővé teszi számára, hogy az egyetemen szerzett tudást azonnal megossza a gyerekekkel, így a tanulás és a tanítás folyamata szervesen összekapcsolódik. A vizsgaidőszak után várhatóan nem fog unatkozni az oktatási szünetben sem, hiszen nyáron is folytatni fogja doktori kutatását. Ráadásul ősszel már a másodéves diáktársaival együtt kezdi meg a tanulást, ami új kihívásokat és lehetőségeket kínál számára.