Hat nap leforgása alatt búcsút intett a bennmaradásért vívott küzdelemnek a Kecskemét | M4 Sport

Több kérdőjel is lebeg a levegőben, de az egyik már kezdi elveszíteni a homályát: a Kecskemét ismét egy "megnyert" mérkőzést bukott el, ezzel pedig drámaian megközelítette a kiesés szélét.

Kinek halálhírét keltik, sokáig él – tartja a mondás, ami talán jót is jelenthet Kecskemétnek. A mai értekezlet során azonban inkább a csapat kiesésével kapcsolatos aggodalmakat vetjük fel. Nem szükséges óriási bátorság vagy szakmai tudás ahhoz, hogy a sereghajtót hat fordulóval a vége előtt leírjuk, és természetesen nem is érdemes még temetni a Kecskemétet, amíg matematikai esélyük van a bennmaradásra. Azonban a helyzet cseppet sem rózsás a KTE számára. A válogatott szünet alatt sem volt épp fényes a csapat állapota, de az elmúlt héten egy olyan hatnapos időszakot éltek meg, amely gyakorlatilag reménytelennek tűnik a bennmaradást illetően.

A Győr ellen hazai pályán rendezett mérkőzésen a csapat egészen figyelemreméltó teljesítményt nyújtott. Bár egy kis szerencse is közrejátszott, a tizenegyesből szerzett vezetésük teljesen megérdemelt volt. A lefújás előtti utolsó pillanatokban azonban Anton precíz beadása és Bitri fejese megrázta a stadiont: a 96. percben két pontot veszítettek el.

Öt nappal később napvilágra került, hogy a DVSC-meccsre benyújtott óvást az MLSZ Versenybizottsága elutasította. A KTE ugyanakkor a közleményében hangsúlyozta, hogy továbbra is harcol az igazságáért, de a helyzet inkább a reménytelen küzdelem benyomását kelti.

3. Másnap, a DVTK elleni idegenbeli meccsen egészen jól játszott, némi szerencsével, de nem érdemtelenül szerzett vezetést egy tizenegyest követően. Aztán jött a hajrá, s a Diósgyőr szinte a semmiből, két egyéni villanásból megfordította a meccset. Három pontnak indult, nulla lett belőle.

Az persze butaság, hogy a Kecskemét esetleges kiesése ennek a hat napnak köszönhető. Eleve erőn felül produkált az elmúlt években, s nemhogy az ezüstérem, de még a hatodik hely is csodaszámba ment, egy ilyen ipari felülteljesítés fenntartása pedig értelemszerűen az eltelt idő arányával egyre nehezebb. Amikor az egyik kulcsfigurával, Szabó Istvánnal megfáradt a kapcsolat, már komoly lejtmenetben volt a csapat az eredményeket illetően is, Gera Zoltán pedig nehéz feladatot kapott örökül, hiszen erőforrásokat és az aktuális formát tekintve is egy kieső csapatot kellett átvennie. Tegyük hozzá, voltak jelentős fellángolásai, a hétmeccses veretlen széria mindenképp dicséretes, ahogy az is, hogy a csapat játéka mérföldeket javult az ősz végére, tavasz elejére, de ebben a helyzetben kell némi plusz fűszer, amolyan rutin és csibészség, ami által elkerülik az említett kapott gólokat. Ha nincs ez a két váratlan végjáték, a KTE ugyanannyi ponttal állna, mint a DVSC, masszívan ostromolva a vonalat - de hát nem áll úgy. Hat forduló alatt kéne hat pontot ledolgozni, olyan párosításokban, amelyek során ősszel mind a hatszor kikapott.

"Vásár után okos a paraszt" – ez a mondás remekül illik arra, ahogyan visszatekinthetünk három kapott gólunkra. Ez a helyzet világosan tükrözi, hogy a pályán elkövetett komoly csapatszintű hibák és elrontott lehetőségek sorozata állt a háttérben.

Hátraarc esetén mínusz két pont levonás!

A 89. percben szerzett gól után a csapat olyan látványosan húzta be a kéziféket, hogy szinte megállt a játékuk a saját tizenhatosukon belül. Mindenki tudta, hogy jön az öt-hat percnyi kőkemény nyomás. Gera Zoltán a gól után azonnal kétszer is cserélt, Vágó és Szabó Alex érkezésével jelezve a győri csapatnak: "Gyertek csak, mi itt vagyunk, és meg fogjuk állítani a beadásaitokat!" És valóban, a fiúk kifejelgették az elsőt, a másodikat, a harmadikat, végül azonban a negyedik beadásból Eneo Bitri mégiscsak kiegyenlített, annak ellenére, hogy a boxon belül kétszer annyi lilamezes állt, mint fehér. Az a látványos passzivitás, amellyel a csapat átállt, nem volt meglepő, hiszen az ETO előtte közel 90 percet töltött helyzet nélkül. Az embernek egy kicsit deja vu érzése támadt a tavalyi Vasas-Paks kupanegyeddöntőre: a tizenegyes után megszerzett angyalföldi vezetésnél Gera belső védőt cserélt, és látványosan visszahúzta a csapatát, amelynek következménye a paksi egyenlítés lett, végül pedig Bognárék továbbjutása és kupagyőzelme.

A DVTK ellen vívott mérkőzésre a csapat néhány változtatást eszközölt, és már bő egy órával a kezdés előtt sikerült előnybe kerülnie. Nyilvánvaló, hogy nem lett volna ésszerű közel hetven percet a saját védőharmadban tölteni. A csapat védekezése a hajráig kifejezetten jól működött, mindössze egy komoly helyzetet engedtek a Diósgyőrnek, amit Kersák bravúrral hárított. A hajrára azonban minden megváltozott – nézzük meg, mi történt pontosan!

Egy nem kívánt váltás:

A 87. percben Zeke labdavesztését követően jóval feljebb volt a csapat, de ez önmagában még nem lett volna baj. A súlyos kommunikációs és helyezkedési hibát Kovács Barnabás (11) követte el, aki Rakonjac oldalpassza után a labdaszerzés esélye nélkül rontott rá Gera Dánielre, Zeke emberére. Rakonjac így köszönte szépen a mögöttük felkínált területet, a védekezés elcsúszott, Katona és Belényesi sem ért ki időben. Az már csak hab a tortán, hogy Acolatse onnan ekkora gólt tudott lőni, de hát ez az NB I, az apróbb védekezési hibákat is gyorsan büntetik az ellenfelek.

Sorozatos tévesztések láncolata:

A második gól előtt valahogy mindenki a rossz döntést hozta. A csapat egyébként egy nagyon szép támadás végén került helyzetbe, csak éppen Tófol Montiel a lehető legrosszabb döntést hozta, gól és gólpassz is lehetett volna a dologból, ehelyett egy gyöngécske kísérlet, szöglet. Támadó szöglet persze még nem olyan rossz kimenetel, gólt abból is lehet szerezni - kapni sikerült. Itt eleve óriási volt a kockázat: a legutolsó kecskeméti is húsz méterre volt az ellenfél kapujától, vagyis lényegében az egész pálya rendelkezésre állt a kontrához. Bocskay borzalmas beívelése után talán ezért sem mert egy az egyben kirontani Montiel Acolatséra, csak kísérte, amellyel lehetőséget teremtett az indításra. Talán egy sárga lapot megért volna ott egy fault...

Eközben Edomwonyi egy lépéssel hamarabb váltott sprintre, mint Szabó Alex, ez elég is volt a dinamikus előnyhöz, a megoldása pedig Acolatséhoz hasonlóan egészen extra, de kellett hozzá - az előbb említett hibahalmazon túl -, hogy Kersák a saját kapujától hét-nyolc méterre táborozzon le.

Gera Zoltán az elmúlt hetekben sokat használta a "saját magunkat vertük meg" frázist, amelyben azért nem szabad elfeledkezni az ellenfél meseszép helyzetkihasználásairól, de pont ezek a szituációk, amelyekben értjük, mire gondol. Bár egy támadó szöglet után a megfelelő rest defence biztosítása talán edzői felelősség is.

Az utóbbi hetekben többször is szóba került a Football Meets Data kalkulációja, amely élő meccsszimulációk alapján próbálja megjósolni a szezon várható végkimenetelét. Ahogy a fordulók száma csökken, úgy a meccsek jelentősége egyre inkább felnagyítódik. Bár a matematikai modellek nem döntik el a bennmaradás sorsát, figyelemreméltó, hogy a hátralévő hat fordulóra a KTE-nek 7.1 pontot jósolnak, míg a kiesés valószínűsége már 94%-ra emelkedett. Ha a Nyíregyháza és a ZTE ellen sikerülne mindkét meccsen győzni, talán újra beszélhetünk a reményekről, de egyelőre ez nem tűnik túl valószínűnek. Ugyanakkor, ha a bennmaradás nem is jönne össze, mindenképpen megérdemel egy hatalmas elismerést a klub az elmúlt három NB I-es szezonért és a számos válogatott játékosért, akiket soraiban tudhatott.

Ha már szóba kerültek a kalkulált pontok, érdemes megemlíteni a másik kieső csapat helyzetét is: a Football Meets Data elemzése szerint a DVSC 33.8, míg a Nyíregyháza 33.9 ponttal zárhatja a szezont, ami valóban rendkívül szoros versenyt jelez. A hétvégén a Szpari végre megtörte a hosszú győzelmi sorozatát Szabó István jóvoltából, aki nemcsak egy szép gólt szerzett, hanem a csapata győzelmét is biztosította, amire már régóta szükségük volt. Természetesen a szerencse is közrejátszott a hazaiak sikerében (hiszen volt egy kapushiba és kihagyott tizenegyes is a fehérváriaktól), de a csapat mindezek után igazán megérdemelte a győzelmet. A Debrecen számára viszont nem lehet megnyugtató a helyzet, hiszen a Loki az utóbbi hetek sikeres teljesítménye után most gyengébben szerepelt Újpesten, ami a lila-fehérek szempontjából kedvező volt, hiszen ezzel gyakorlatilag biztosították a helyüket a következő NB I-es szezonra. A DVSC viszont továbbra is nehéz helyzetben van, különösen figyelembe véve, hogy a Szparival idegenbeli mérkőzést kell játszania, míg az utolsó fordulóban a Fehérvárhoz látogat.

A vasárnapi vereséggel a Fehérvár is csatlakozott a kiesési rémálmokkal küzdő csapatok táborához, a Football Meets Data elemzése szerint pedig 11%-os eséllyel nézhetnek szembe az NB II-vel. Az utóbbi hetekben a csapat néhány emlékezetes bravúrt is bemutatott, mint például a lila-fehérek otthonában elért 0-2-ről szerzett döntetlen, de ha ezek a mentések nem lettek volna, a helyzetük még súlyosabb lenne. Az elmúlt kilenc mérkőzésből mindössze egyet tudtak megnyerni. Pető Tamás többször is kifejezte, mennyire megnehezíti a munkáját, hogy folyamatosan változnak a játékoskeret körülmények, azonban a tavaszi szezon eddig egyértelműen Saponjics teljesítményéhez kötődik: nélküle a gólgyártás komoly problémákba ütközik, lásd a legutóbbi nyíregyházi meccset. Szabó Bálint sorsa is figyelemre méltó: két héttel ezelőtt egy szinte lehetetlen helyzetből, két védő szorításában szerezte a szezon egyik legszebb gólját, míg most, egy tizenegyest követően, állított helyzetből nem tudta eltalálni a kaput.

Az események frontvonalán jelentős átalakulások zajlanak: a Puskás Akadémia vereséget szenvedett a Győrtől, ezzel átadva a vezető pozíciót a Ferencvárosnak. Eközben a Paks csapata nem hajlandó megállni, továbbra is szorosan követi az éllovasokat, és a mutatott teljesítményükkel egyértelműen felülmúlják riválisaikat, hiszen sokkal meggyőzőbb, tetszetősebb futballt játszanak.

A Fradi most már többször is belekóstolt az előzés mámoros érzésébe, de huzamosabb ideig elég hosszú ideje nem volt listavezető, erre most reális esélye van: a következő fordulóban a Nyíregyházát fogadja hazai pályán, miközben a két legfőbb riválisa egymással játszik.

Nem véletlenül emeltük ki a múlt fordulót megelőzően, hogy a Puskás Akadémia előtt most egy igazi próbát jelentő időszak áll. Ez az időszak kulcsfontosságú lesz, hiszen eldől, hogy képesek lesznek-e felvenni a versenyt a Ferencvárossal. A felcsúti csapat az MTK és Győr ellen egy pontot szerzett, de a hátralévő fordulók során mindkét riválisukkal idegenbeli meccseket játszanak, kezdve a Pakssal ezen a hétvégén. Míg nemrég még a Puskás Akadémiát tartottuk a bajnoki cím legfőbb várományosának, most úgy tűnik, hogy a zöld-fehérek mögött egy harmadik opcióvá váltak.

De a Football Meets Data kalkulációi is rámutatnak: ezek a számolgatások pár napig érvényesek, mert szombattól megint jön az újabb adag meccs, amik majd biztos ismét átfirkálják a gondolatainkat. De amíg minden forduló után mást és mást gondolunk, s nem tudjuk elöl vagy hátul előre leosztani a helyezéseket, a bajnokságunk izgalmas. Hiányzott ez az érzés, remélem, még kitart pár hétig!