Hungarikum: A magyarság kiemelkedő teljesítménye a déli harangszó A déli harangszó nem csupán egy szokás, hanem a magyarság kulturális örökségének szerves része, amely évszázadok óta összeköti a közösségeket és a hagyományokat. E hangzás nem csupán egy i
Az imára hívó harangozás hagyománya egy spanyol pápától származik, aki ezt a szokást vezette be.
Újabb kincsekkel gazdagodott a Hungarikumok Gyűjteménye, hiszen mostantól a déli harangszó és a csárdás tánc is a nemzeti értékeink sorát gyarapítja. Ezen kívül a Magyar Értéktárba a csárdát is felvették – tette közzé Nagy István agrárminiszter közösségi oldalán.
"A hungarikumok a magyar kultúra kiemelkedő teljesítményeit szimbolizálják" - hívja fel a figyelmet közleményében az Agrárminisztérium.
A bizottság hungarikumnak nyilvánította a déli harangszót, amely először a török elleni magyarországi harcok győzelme érdekében szólította imára a keresztényeket 1456-ban, és a hálaadás jelképévé vált - írják a közleményben. Azért jegyezzük meg:
Az imára hívó déli harangozást III. Kallixtusz pápa rendelte el, még Nándorfehérvár ostroma előtt. Érdekes, hogy a pápa származása a mai Spanyolország területére vezethető vissza, ami különös összefonódást ad ennek a hagyományos gyakorlatnak a történetéhez.
Legyen szó akár a harangok zúgásáról, akár a hívő szívek fohászairól, a magyar és szerb csapatok 1456 júliusában bravúrosan megóvták Nándorfehérvárt a török inváziótól. A vár melletti ütközet során végül sikerült legyőzniük a török seregeket.
A gyűjteményben helyet kapott a csárdás tánc hagyománya is, amely nem csupán Magyarország egyik legismertebb és legkedveltebb hagyományos tánca, hanem egy élő közösségi gyakorlat is, amely ma is virágzik. Az UNESCO szellemi kulturális örökségként ismeri el, így továbbra is fontos szerepet játszik a magyar kultúrában és a közösségi életben.
