Lehetséges, hogy új lehetőségek bontakoznak ki Ázsiában?

Miközben a figyelem továbbra is az orosz-ukrán háború és az újraéledő közel-keleti feszültségek irányába fordul, a világ egy távolabbi, keletibb zugában egy régi konfliktus éled újra. A helyzet drámai eszkalálódásának kiváltó oka egy április 22-én végrehajtott terrorcselekmény, amely során fegyveres merénylők nyitottak tüzet egy turistacsoport felé a gyönyörű himalájai Pahalgam közelében, ahol a látogatók gyakran keresnek menedéket a természet szépségeiben. A tragikus esemény rávilágít arra, hogy a világ nem mindenütt a béke és nyugalom szigetével van jelen, és hogy a régóta fennálló ellentétek még mindig képesek feléleszteni a feszültségeket.

A támadás következtében huszonhat ember vesztette életét, közülük huszonöt indiai és egy nepáli állampolgár volt. Az akció brutalitása megrázó, hiszen az elkövetők szándékosan választották ki a turistacsoportból a nem muszlim férfiakat, akiket családjaik szeme láttára gyilkoltak meg. Szemtanúk beszámolói szerint az elkövetők azzal vádolták meg az áldozatokat, hogy valójában nem igazi turisták, hanem a Modi-kormány szolgálatában álló biztonsági erők tagjai. Ez a narratíva azért tűnik hihetőnek, mert az elmúlt években már történt hasonló eset, amikor hindu személyeket öltek meg a térségben ezzel az indoklással.

Még nem teljesen tiszta ugyan, hogy kik állnak a merénylet hátterében, de egyes hírforrások a Kashmir Resistance vagy ismertebb nevén a The Resistance Front (TRF) nevű, az indiai hatóságok által terrorszervezetként nyilvántartott csoportosulást jelölik meg potenciális elkövetőként. Ugyanakkor a rendőrség által kiadott információk szerint a merényletet követően letartóztattak 3 gyanúsítottat, közülük kettő pakisztáni állampolgár.

Mindez elég is volt ahhoz, hogy a Narendra Modi miniszterelnök által vezetett kormány nemcsak kemény kritikát, hanem komoly ellenlépéseket helyezzen kilátásba mind az elkövetők, mind pedig az őket támogatók ellen. Más választása nem is igazán volt, hiszen a világ legnépesebb országán, az elmúlt két évtized civilek ellen elkövetett legvéresebb merényletét követően, óriási felháborodási hullám söpört végig. A sajtó, a közvélemény, a politikusok nyilatkozatai a tettesek megbüntetését és a terrorcselekmény megtorlását követelték. Maga az indiai miniszterelnök is kemény nyilatkozatot fogalmazott meg, biztosítva a felháborodott tömegeket, hogy India a világ végén is megtalálja és megbünteti az elkövetőket, valamint azokat, akik a tetteseket támogatták.

Hasonlóképpen erősen fogalmazott Rajnath Singh védelmi miniszter is, aki egyértelművé tette, hogy nemcsak az elkövetők, hanem a terrorcselekmény megtervezésében és megszervezésében érintettek is elnyerik méltó büntetésük. Ez az üzenet, figyelembe véve, hogy a hivatalos kormányzati álláspont szerint a háttérben a szomszédos Pakisztán áll, szinte biztosra vehető, hogy komoly ellenlépéseket vetít elő, sőt, a katonai válasz sem zárható ki. Erre már volt példa 2019-ben, amikor egy autóba rejtett pokolgép vetett végett negyven indiai rendőr és biztonsági szolgálatot teljesítő személy életének, ugyancsak a kasmíri régióban. Ekkor válaszlépésként India légicsapást mért pakisztáni célpontokra.

A katonai művelet eredményessége vitatott, de kétségtelen, hogy elegendő feszültséget teremtett ahhoz, hogy a két atomhatalom a nukleáris konfliktus határvonalára kerüljön. Erről Mike Pompeo, az Egyesült Államok egykori külügyminisztere számolt be egy 2023-ban megjelent emlékiratában. Az amerikai kormány kulcsszerepet játszott abban, hogy elkerülje a helyzet további eszkalálódását, és hozzájárult a feszültségek enyhítéséhez.

A terrorcselekményt követő napokban az indiai kormányzat számos más intézkedés mellett (határátkelő-lezárások, diplomaták kiutasítása, légtér lezárása, vízumok visszavonása stb.) kilátásba helyezte az Indus-folyó szabályázásáról szóló bilaterális szerződés (Indus Water Treaty) egyoldalú felfüggesztését is, ami a pakisztáni területeken emberek tízmilliói számára lehetetlenítheti el a vízhez való hozzáférést. Az 1960-as években a Világbank mediálása mellett megkötött szerződés felfüggesztésének súlyosságát jelzi az, hogy Pakisztán azonnal reagált, és egyértelművé tette, hogy az Indus vizének bármiféle szabályozására vagy eltérítésére tett indiai próbálkozást a pakisztáni kormány háborús cselekménynek tekinti és azonnali, a kormány rendelkezésére álló eszközök teljes spektrumát magában foglaló válaszlépéseket foganatosít.

Sőt mi több, a pakisztáni védelmi miniszter egy interjúban úgy fogalmazott, hogy annak ellenére, hogy Pakisztánnak semmi köze nincs a pahalgami merénylethez, országa számít arra, hogy szomszédja katonai válaszlépéseket tervez. Ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy amennyiben egy esetleges indiai támadás veszélyeztetni fogja Pakisztán létét, országa kész az asszimetrikus válaszra, azaz a nukleáris csapást sem zárja ki a válaszlehetőségek közül. Pakisztán ugyanis kész megvédeni szuverenitását és függetlenségét. Egy esetleges pakisztáni nukleáris csapás azonban nagy valószínűséggel hasonló válaszlépést eredményezne India részéről, ugyanis az indiai nukleáris doktrína egyértelművé teszi, hogy nukleáris csapás csak és kizárólag atomhatalom ellen vethető be akkor, ha India számára az adott ország egzisztenciális fenyegetést jelent.

Hogyan értelmezhető ez a nyilatkozat-csörte, ha nem burkolt hadüzenetként, egy olyan konfliktus előszeljeként, amelyben a nukleáris fegyverek is belejátszhatnak? Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, fontos megemlíteni, hogy a helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kasmíri térségben egy másik nagyhatalom, Kína, szintén jelentős gazdasági érdekeltségekkel és területi vitákkal bír Indiával.

Mindezeket mérlegelve csupán egy kérdés maradt: vajon az Egyesült Államok és általában a Nyugat képes lesz-e elegendő figyelmet, erőforrást és kapacitást szentelni az India és Pakisztán közötti feszültségek csökkentésére, miközben az orosz-ukrán háború és a Közel-Kelet újabb válságai is folyamatosan jelen vannak? A hivatalos állásfoglalások alapján a válasz pozitívnak tűnik. Ugyanakkor aggasztó, hogy a Trump-adminisztráció alatt Iszlámábádba és Újdelhibe sem neveztek ki nagykövetet, és a külügyminisztériumban sem történtek lényegi előrelépések a régióval foglalkozó szakemberek kinevezésében. Ez arra utalhat, hogy az Egyesült Államok konkrét beavatkozása a helyzet kezelésében talán nem lesz olyan hatékony, mint 2019-ben. További bonyodalmakat jelent, hogy a 2019 augusztusi afganisztáni kivonulás óta amerikai katonák sincsenek a térségben, így az amerikai kormányzat számára nem jelent közvetlen veszélyt egy esetleges konfliktus eszkalációja. A helyzet tehát továbbra is bizonytalan, és a választ arra, hogy mi fog történni, valószínűleg az elkövetkező napok vagy hetek fogják megadni.