Kézi-vb: meg kell vizsgálnunk, hogy a taktikai eszközünk inkább ránk nézve jelent-e nagyobb kockázatot, vagy esetleg az ellenfélre nézve válik veszélyesebbé.

Egy olyan vereség, amelynek feldolgozása nem egyszerű - Kép: Illyés Tibor / MTI

A magyar férfi kézilabda-válogatott sikeresen teljesítette alapcélját, hiszen bejutott a legjobb nyolc közé a részben horvát rendezésű világbajnokságon. A végső helyezés ezúttal is a nyolcadik lett, akárcsak 2023-ban. A negyeddöntő során a csapat 31-30-as vereséget szenvedett el, pedig néhány perccel a vége előtt még 30-26-ra vezettek. Ezt követően azonban egy sor öt gólt kaptak egymás után, és a nyomás alatt teljesen leblokkoltak. A sorsfordító találat az utolsó másodpercben született. (Az összefoglaló itt megtekinthető.) Érdekesség, hogy legutóbb 1997-ben jutottunk el a világbajnoki elődöntőig, most pedig nagyon közel kerültünk ehhez a célhoz.

A kedd esti vereség fájdalma még mindig érezhető, különösen, mert közel álltunk a sikerhez. Az első 55 percben a magyar válogatott pontosan azt a teljesítményt nyújtotta, amit elvártunk tőlük. Voltak olyan pillanatok, amikor ha jobban bánunk az előnyünkkel, és hatékonyabban játsszuk le a kulcshelyzeteket, talán még jobbak is lehettünk volna. De összességében elmondható, hogy 80 százalékban megvalósítottuk, amit szerettünk volna. A félidőben, amikor az eredmény döntetlent mutatott, világosan látszott, hogy mi vagyunk a domináló csapat, és a horvátok négy kulcsjátékosa (Cindrić, Karaćić, Mandić, Načinović) tényleg érezhetően hiányzott. Az utolsó öt perc viszont egy teljesen más mérkőzést hozott, ahol a hibák súlyos következményekkel jártak. Ekkor a horvátok 80 százalékos hatékonysággal játszottak, ami végül a vereségünkhöz vezetett. Sajnos ez egy elszalasztott lehetőség volt, amit ki kellett volna használni – értékelt Borsos Attila, a korábbi válogatott játékos a Telexnek.

Borsos a kedd esti összecsapást a 2016-os Veszprém BL-döntőjéhez hasonlította, ahol a magyar csapat 9 gólos előnyből szenvedett vereséget. Akkor sem csupán egyetlen játékos hibája vezetett a kudarcra; a teljes csapat hozzájárult a történtekhez, mindannyian elkövettek kisebb-nagyobb bakikat, amelyek a végjátékra összeadódva súlyos következményekkel jártak. Most sem voltak óriási hibák, de mindenki, aki a pályán volt, elkövetett egy-egy apróbb tévedést, amelyek végül mind hozzájárultak a végeredményhez.

"Kegyetlenül fájdalmas üres kapus gólt kapni a hajrában, mert az két másodperc, míg ha egy felállt fal elleni támadásból találnak be, az legalább 30 másodperc, és akkor ezt a meccset már biztosan nem veszítjük el. Volt két kiállításunk is, mindkettő elkerülhető lett volna. Az egyébként nagy munkát végző Sipos el is kerülte 55 percen át, de ekkor pont nem, ami taktikai hiba. Ilyenkor jobb egy gólt kapni, mint két percen át egy emberrel kevesebben a pályán küzdeni.

A dráma csúcspontja az utolsó horvát támadásnál érte el tetőfokát, amikor már nem csupán emberek formájában álltunk ellen, hanem teljesen szétesve, a legfontosabb területet hagytuk védtelenül, amely a játék szívét jelentette.

"Sajnálom a fiúkat, átérzem, milyen nehéz estéjük volt, de el kell ismernünk: saját magunkat büntettük" - fejtette ki a Sport TV szakértője, aki számára ez az utolsó gól ugyanolyan fájdalmas emlékeket idézett fel, mint az olimpián a norvégok ellen vívott mérkőzés.

Kifejtette azt is, hogy nagy érdem harmadszor egymás után benne lenni a legjobb nyolcban, stabilan a világ tíz legjobb csapata között állandósította a helyét Chema Rodriguezé. A vébén kedvező sorsolást kapott Magyarország, de jó lett volna végre jól játszva nyerni, mert így épp a horvátok mondhatják el magukról, hogy nem számított az addigi döcögős játékuk, mert ott vannak a legjobb négy között.

Borsostól érdeklődtünk a 7-5-ös (emberelőnyben kapuslevitel) és a 7-6-os játék közti legmarkánsabb különbségről, azon túl, hogy az egyik esetben a kapus nincs a helyén. Válasza a matematikai megközelítéssel indult: hangsúlyozta, hogy a védekező csapatnak több játékosra kell figyelnie, ami elkerülhetetlen. Ezáltal két támadó játékos teljesen szabadon mozoghat, ami jelentős előnyt adhat a támadóknak.

A 7-5-ös felállást kizárólag az üres kapu esetén érdemes alkalmazni, de csak akkor, ha biztosak vagyunk benne, hogy mindenki pontosan tudja a feladatát és a séma maximálisan át van beszélve. Olyan helyzetekről van szó, ahol akár 20-30 centiméter is kulcsszerepet játszhat, miközben a játékosok nagy sebességgel mozognak. Mivel az ellenfél is rögzíti a játékot, elengedhetetlen, hogy ha egy adott taktikára készülnek, azonnal tisztában legyünk a B- és C-opciókkal is. Nem vagyok biztos benne, hogy nálunk ez a felkészülés megvolt, hiszen ahogy a horvát kapus is megjegyezte, ők nem riadtak vissza ettől a taktikai variációtól; inkább felkészülten vártak rá.

Nincs statisztika a fejemben, de a kapitánynak végig kell néznie, hány gólt kaptunk ebből a nagy rizikóvállalásból. És meg kell adnia rá a választ, hogy indokolt-e ez a nagy kockázat, vagy elég a 6-5 elleni játék is.

Ha olyan szám jön ki, amivel elégedett, akkor ezt lehet folytatni, ha viszont nem, akkor el kell engedni, mert ez a fegyverünk önmagunkra veszélyesebb, mint az ellenfélre."

A franciák a válogatottjuk felépítése során rendkívüli energiát fektettek abba, hogy alaposan elemezzék a különböző játékelemeket. Ekkoriban azt vizsgálták, hogy miért maradtak le az aranyéremről egyes tornákon, noha a győzelem reális lehetőség lett volna. Például, ha a Veszprémről elnevezett játékelemeket alkalmazták, részletesen átnézték, hány gólt szereztek velük meccsenként. Ha egy adott figurát ötször játszottak, de csupán két gól született belőle, a kapitány azonnal eltávolította a repertoárból, függetlenül attól, hogy a játékosok kedvelték azt, és szívesen használták volna a jövőben. Csak olyan taktikákat alkalmaztak, amelyek legalább 50 százalékos hatékonysággal működtek. Borsos véleménye szerint Chemának és a szakmai stábnak is elengedhetetlen, hogy elvégezze ezt a részletes mérlegelést.

Nem hiszem, hogy a csapat elveszítené a bizalmát a kapitány iránt, hiszen egy üres kapus gól kihagyása után a játékosoknak is szembesülniük kell saját teljesítményükkel. Nyilvánvalóan zavarja őket az elszalasztott lehetőség, ezért biztosan elgondolkodnak rajta. "Egy ziccert néha el lehet rontani, ahogy Bánhidi esetében is láttuk a plusz kettőnél, de a lefutások, a cserék során is alaposan át kell nézni, mi ment félre. Lehet azt mondani, hogy tanulunk a hibákból, és jövőre majd jobban csináljuk, de az a lehetőség, ami most elveszett, már nem tér vissza."

A 2026-os Európa-bajnokság lesz a következő jelentős mérföldkő, ahol a csapat alapja valószínűleg továbbra is egységes marad. Azonban a legjobb négy közé jutás sokkal komolyabb kihívást jelent majd, mint amilyen a jelenlegi helyzetben lett volna. Ha mégis sikerülne túllépni ezen a nehézségen, az igazi történelmi diadal lenne.