Kolozsvár városának egyik legkiemelkedőbb építészeti kincse, hitéletünk erdélyi barokk csodája, a piarista templom immár három évszázados múltra tekint vissza.
Az újjászülető erdélyi katolicizmus idején, a 18. század elején a Jézus Társaság (Societas Jesu), közismerten a jezsuiták, Kolozsváron is felépítették intézményeiket. Akkor épült a később akadémiai, majd piarista templomként ismert Istenháza a mai Egyetem/Universității utcában, a barokk helyi megjelenésének legnagyobb és legpompásabb alkotása.
Erdélyben a barokk stílus elterjedése a jezsuiták tevékenységének köszönhető. Ennek eredményeként a piarista templom nemcsak Erdély első barokk temploma lett, hanem városunk, Kolozsvár, első barokk épületeként is megjegyzendő. Ez a gyönyörű műemlék a szűkebb hazánk egyik legértékesebb építészeti remekműve. A kápolnasoros csarnoktemplom építése 1718 és 1724 között, mindössze hat év alatt valósult meg. Az építkezéshez a Kolozs-monostori apátság romjaiból származó köveket használták fel, így a templom hossza 42,70 méter, szélessége pedig 25,20 méter. A templom hivatalos felavatására 1724. szeptember 10-én került sor, amelyről a Római Katolikus Státus értesítette III. Károly királyt a kancellárián keresztül. Az ünnepség során Gyalogi János jezsuita páter mondott emlékezetes beszédet, amely már előzetesen Szebenben nyomtatott klasszikus verssel, a Tizenkét Csillagú Koronával (Coronam XII. Stellarum) volt kiegészítve, s ez jelentős hatást gyakorolt a hallgatóságra.
A templom felszentelése pontosan három évszázaddal ezelőtt, 1725. május 13-án zajlott, amikor is az akkori erdélyi püspök, báró csíkszentmártoni Antalfi János vezette az ünnepélyes szertartást. Érdekesség, hogy az istenházát nem egy hagyományos védőszent, hanem egy hittitok védelme alá helyezték, így a "Patronus Ecclesiae" kifejezés helyett a "Titulus Ecclesiae" elnevezés került előtérbe. Ennek eredményeként a templom felszentelési címe a "Szentháromság dicsőítése" lett, amely méltó módon tükrözi a szertartás szellemiségét.
A közeljövőben Kolozsváron szinte hihetetlen mértékben növekedett a Boldogságos Szűz Mária iránti tisztelet és bizalom. Ennek hátterében az áll, hogy a templom főoltára, amely a Szentháromság dicsőítésére lett felszentelve, a középpontjában álló Segítő Istenanya kegykép révén búcsújáró hellyé vált. Ez a csodálatos alkotás 1681-ben készült a Szamosújvár közelében található Füzesmikola (Micula) kolostor ikonfestő műhelyében, a rutén származású Lukács (Luca) festő keze által, és az ottani fatemplom díszítését szolgálta. A 17. század végén, különös események tanújaként, az ott állomásozó osztrák vasasezred katonái előtt Mária három héten át könnyezett. E jelenségre Gróf Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek, aki II. Rákóczi Ferenc fejedelem bécsi neveltetésének felügyelője volt, hivatalos vizsgálatot rendelt el. Ennek eredményeként elismerte a csoda ténylegességét, és engedélyezte a kegykép nyilvános tiszteletét, amelynek őrzését a kolozsvári jezsuitákra bízta. Ők a monostori kápolnájukban őrizték a képet, majd 1724. szeptember 9-én átkonvertálták az újonnan épült templom főoltárára.
Sas Péter budapesti művelődéstörténész kutatásának eredményeként betekintést nyerhetünk abba, hogy a kor szokásainak megfelelően búcsúének is készült a kolozsvári Könnyező Szűzhöz. Az ének egy szép részlete így hangzik: "Megvirradt felettünk Máriának napja. / Eljöttünk e helyen szép Szűz Mária / Kolozsvárnak ékes királynéja / Özvegyeknek, árváknak hű anyja."
A jezsuiták új templomuk átadását követően, június 13-án visszaadhatták Antalfi János püspök számára a kolozsvári óvári templomot, amelyet közel harminc éven át használtak. E templomot a Szent Ferenc-rend, közismertebb nevén a barátok, vette birtokba, és azóta is ők gondozzák. Mielőtt azonban az óvári templomot átadták, a jezsuiták június 7-én áthelyezték az ottani istenházában és a zárda kriptájában nyugvó rendtagok, valamint jótékony támogatóik egy részének maradványait az új templom kriptájába. Az átköltöztetett személyek közül kiemelkedett gróf altorjai Apor István (1638-1704), akit a katolikus vallás "nevezetes oszlopaként" emlegetnek, és akinek emléktábláján Erdély kincstartójának és fővezérének titulusa szerepel. A templom, valamint a körülötte lévő intézmények működtetését mintegy ötven éven át a jezsuiták látták el. Az 1773-as rendfeloszlatást követően, 1776-ban Mária Terézia rendelete alapján a Kegyes Tanítórend, más néven piaristák, vették birtokba. Mivel a kolozsvári jezsuiták és piaristák temploma a főiskolai diákok lelki szükségleteinek kielégítésére szolgált, a köztudatban elterjedt az "akadémiai templom" elnevezés is.
Biró Vencel piarista történészprofesszor A kolozsvári piarista templom alapítása című egyháztörténeti tanulmányában Kelemen Lajos 1924-es írását idézi, amely a templom külsejének és belsejének jellemzőit tárgyalja. Kelemen szavaival élve: "Kívülről a templom nem is túlságosan mutatós. Azonban a műértő szemét megragadja a homlokzat szinte tüntetően egyszerű, mégis nagyszerű megformálása. A grandiózus hajó finom átmenettel kapcsolódik a szentélyhez, így első pillantásra az egészet az ima és hálaadás egyetlen szent terének érzékeljük. A kis mellékhajók három-három mellékoltárfülkére tagozódnak, mindegyik fülke egy-egy oltárt rejt, szemben pedig gyönyörű intarziás faberakásos gyóntatószékek állnak, fölöttük pedig évszázados olajfestményekkel díszítve. 1776 után a piaristák két kisebb mellékoltárt emeltek a főoltár irányába, jobbra a rendalapító, Kalazanci Szent József oltára, amelyen a korabeli magyar tanulói öltözékek emlékét idéző kép található, balra pedig Nepomuki Szent János, a gyónási titok vértanú püspökének tiszteletére állított oltár. A hajóba a magasból kétoldalt háromfülkés imakarzat néz le, míg a szentély jobboldalán tágas oratórium ablakai szűrik meg a beáramló fényt. E csodálatos belső tér hatását a Szentháromság dicsőítésére szánt monumentális főoltár koronázza meg, amely igazi jezsuita pompával díszlik. Külön figyelmet érdemel a díszes szószék, melynek koronája alatt aranyozott dombormű látható, amely a keresztre feszítést ábrázolja, és valószínűleg Johannes Nachtigall szobrász alkotása. A szószék gazdag aranyozása és művészi kidolgozása Anton Schuchbauer barokk stílusú remekműve, amely 1745-ből származik. Nem véletlen, hogy ő faragta meg a hasonlóan gyönyörű kolozsvári Szent Mihály-templom szószékét is, mely a barokk művészet egyik ékes példája.
Amint említettem, az összhatást a Szentháromság dicsőítésére emelt monumentális főoltár koronázza meg, amelynek közepén elhelyezett Könnyező Szűz Mária és a kis Jézus (királyi díszekkel ellátott) ikonja látható. A főoltárral kapcsolatban Kelemen Lajos így fogalmaz: "A nagy Szentháromság oltárkép ismeretlen középszerű festő műve. A fölötte a magasban ülő két aranyos angyal bizonyára nem is a képet, hanem a benne kifejezett eszmét tiszteli meg a feléje csüngő arany virágfüzérrel. Közöttük egy táblán latin kronosztikon árulja el a készítés idejét. Magno -- Deo Vnl aC -- trIno LaV s -- VIrtV s -- gLoria -- (A nagy Istennek, az egynek és háromnak, dicséret, tisztesség és dicsőség. A felirat nagybetűinek összege*. 1724.)"
Gyakran elmerengek a templom bútoraival kapcsolatban, és örömmel hívom fel mások figyelmét is a szentély lenyűgöző részleteire: a nagyméretű hátas stallumokra, a gyóntatószékek eleganciájára, valamint a két sekrestyébe vezető ajtóra – mindezek díszes intarziás remekművek, amelyek különleges atmoszférát kölcsönöznek a helynek. A templom 200. évfordulója alkalmából 1924-re befejeződött a restaurálás, amely során megújult a belső tér: friss meszelést kaptak a falak, a képek újra tiszták lettek, villanyvilágítást vezettek be, és az orgonát is felújították. Ezen kívül a padok és gyóntatószékek állapotát is helyreállították. A templom előtt álló Szűz Mária szobrot szintén kijavították, és védelmét rácsos kerítéssel biztosították. Ezek után a következő jelentősebb felújítások 1942-1943-ban, valamint 1968-1970-ben zajlottak. A templom harmadik évszázadának végén is folytatódtak az állagmegőrző és központi fűtési munkálatok. Örömteli hír, hogy 2005-2006 között Czirják Árpád főesperes-plébános irányítása alatt átfogó külső restaurálásra került sor, amely új életet lehelt a piarista templomra.
Az utóbbi évtizedek egyik kiemelkedő eseménye volt Kovács Sándor főesperes-plébános kolozsvári szolgálata alatt (2007-2017), amikor a neves magyar zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus, Ruzitska György (Bécs, 1786. február 10. - Kolozsvár, 1869. december 2.) által tervezett, 1849-ben elkészült gyönyörű empire orgonát teljesen restaurálták 2013-ban. Az orgona története 1947-re nyúlik vissza, amikor is először javították meg, azóta pedig zene- és egyházművészeti kincsnek számít. A szentély padlózatát szőnyeggel borított fapadlóval látták el, ami tovább gazdagította a tér esztétikáját. A kápolnákban szintén jelentős restaurálási munkák zajlottak: a Krisztus sírba tételét ábrázoló festményt, valamint a Szent Család menekülését bemutató képet újították fel. Érdekes felfedezést tettem az utóbbival kapcsolatban: a festmény alkotója nem a megszokott módon, a szamárháton utazó Szűzanyával ábrázolja az eseményt, hanem egy egyedi művészi értelmezésben mutatja be. Szent József a kis Jézust védelmező módon készíti elő, míg Szűz Mária a legszükségesebb holmikat rejtő tarisznyát tart a kezében. Veres Stelian, aki 2012 és 2020 között a Szent Mihály egyházközség segédlelkészeként, valamint plébániai kormányzóként és megbízott Kolozs-dobokai főesperesként tevékenykedett, szintén elkötelezetten dolgozott a piarista templom állapotának javításán. Az ő irányításával restaurálták a közkedvelt Pieta- és Szent Antal-szobrokat, valamint a Loyolai Szent Ignác mellékoltár képét is, hozzájárulva ezzel a templom művészeti örökségének megőrzéséhez.
Az Egyetem/Universității utca teljeskörű felújításának idején, Macalik Arnold híres kolozsvári építész dokumentálódásának és gondoskodásának, valamint a helyi hivatalosságokkal való együttműködésnek köszönhetően, két éve új, impozáns lépcsőzet vezet a templom mindhárom bejáratához. Ezek mintegy kiemelik a templom homlokzatának barokk szépségét és hívogatóan késztetnek a belépésre.
Márton Áron tiszteletreméltó alakja a kolozsvári hívek és fiatalok számára már hat évvel püspökké szentelése előtt ismertté vált, amikor a piarista templom szószékéről prédikált. Gróf Mailáth Gusztáv Károly püspök 1932. október 1-jén ifjúsági lelkipásztorként és akadémiai hitszónokként bízta meg, hogy Kolozsváron támogassa az egyetemisták és főiskolások lelki fejlődését. Ezt a szolgálatát egészen 1938. augusztus 14-ig végezte, amikor is a Szent Mihály egyházközség plébánosává és Kolozs-Dobokai főesperessé nevezték ki. Munkássága során kiemelkedő elismerést szerzett magának, különösen a fiatalok nevelésének fontosságát hangsúlyozva, és az életre nevelés kérdéseit is a középpontba állítva.
Napjainkban a piarista templomban a magyar és a román nyelvű mellett olasz, angol, francia és német nyelvű szentmiséken és szertartásokon is részt vehetnek a hívek. Meggyőződésem, hogy a 300 esztendő alatt itt miséző, gyóntató, más liturgikus szolgálatot és kulturális munkásságot végző jezsuiták, valamint piaristák bizonyára örvendeznek a mennyben annak, hogy annyi megpróbáltatás után immár szabadon megünnepelhetjük ezt a jubileumot.
Borítóképként: Cziple Hanna Gerda / RomKat.ro
Az évforduló alkalmából ünnepséget tartanak ma a piarista templomban, a programról ITT olvashatnak.
