Lázár János büszkeséggel tölti el, hogy a közvagyon jelentős mértékben gyarapodott, ám ha alaposabban megvizsgáljuk a számokat, nem biztos, hogy van alapja az örömnek.

A miniszter Facebook-oldalán szombaton jelent meg Lázárinfó Extra márkanéven egy rövid, bő egyperces videó, amiben egy április végén, Pécsen kapott kérdésre válaszol.

Azt kérdezték tőle, hogy mi lett a NER-esek által széthordott vagyonnal, de ő nem erre válaszol, hanem arról beszél, hogy amikor átvették a kormányzást 2010-ben, akkor "az összes magyar ember közvagyona" még csak 10 ezer milliárd forint volt, most bezzeg 25 ezer milliárd forint. Hogyan is hordták volna szét a vagyont, hogyan is lophatott volna itt bárki, ha két és félszeresére nőtt a közvagyon? - sugallja a miniszter válasza.

A 10-ről 25-re ugrás tényleg lenyűgözőnek tűnik, hiszen ki ne vágyna arra, hogy másfélszer több vagyona legyen? Azonban néhány lényeges adat és tény árnyalja ezt a szép képet. Nem csupán arról van szó, hogy Mészáros Lőrinc közvagyona például 1400-szorosára nőtt, de Tiborcz István, a miniszterelnök vője és üzletember is jelentős gyarapodáson ment keresztül. Ha alaposan végigszámoljuk ezeket a tényezőket, máris kevesebb okunk marad a miniszteri büszkélkedésre.

Nagyon érdekes a pénzügyi helyzetünk alakulása az évek során! Gondoljunk csak bele: régen 10 forintunk volt, most viszont már 25 forintot tudhatunk magunkénak. De ha a pénzromlást is figyelembe vesszük, akkor a reálértékek sokkal árnyaltabb képet mutatnak. A kormányzati váltás óta, 2010 nyara óta eltelt időszak inflációs hatásait érdemes megvizsgálni. A Bankmonitor inflációs kalkulátora alapján, ha 2010-ben 10 000 forintunk volt, akkor az a mai viszonyok között körülbelül 19 981 forintot érne. Tehát, ha reálértéken nézzük, a pénzünk valódi vásárlóereje sokkal alacsonyabb, mint ahogy azt elsőre gondolnánk.

Tehát a közvagyon hihetetlen, szinte már-már fantasztikus mértékű növekedésének kétharmada csupán a pénz értékének csökkenéséből ered. Ha jelenleg nem 25 ezer, hanem csupán 20 ezer milliárd forint lenne a "nemzet vagyona", akkor valójában semmi más nem történt volna, mint hogy reálértékben ugyanott maradtunk.

Természetesen az 5000 milliárd forintos vagyongyarapodás nem elhanyagolható összeg, de ha jobban megnézzük, akkor ez csupán a "Mészáros Lőrinc" féle vagyongyarapodás három és fél szorosát jelenti. Egészen különös, hogy egy egész ország vagyoni növekedése egyetlen egyén teljesítményével mérhető. Azonban érdemes mélyebbre ásni és további rétegeket felfedezni.

Tavaly májusban, a húszéves EU-tagságunk jubileumára, az Átlátszó készített egy részletes összegzést a Magyarországra érkezett uniós forrásokról. Az adatokból világosan kiderül, hogy 2010 és 2022 között körülbelül 71 milliárd euró áramlott be az országba. Ha azonban figyelembe vesszük a magyar állam által az EU közös költségvetésébe befizetett összegeket, akkor is marad 55-56 milliárd euró. Amennyiben ezt nem 300 forintos euró árfolyamon számoljuk, akkor 16,5-17 ezer milliárd forintot kapunk, míg 400 forintos átváltással körülbelül 22 ezer milliárd forintra rúg az összeg.

Persze az teljesen természetes, hogy az uniós támogatások egy része nem a közvagyonban jelenik meg, hanem a fejlesztéseket megvalósító, a beruházásokat kivitelező magáncégekhez és alvállalkozóikhoz került fizetésként, nyereségként, közvetve eszközbeszerzésként (az más kérdés, hogy a nyertesek köre mennyire volt zárt és politikailag vezérelt).

Ha azonban egy mélyebb, belső makrogazdasági perspektívából tekintünk a helyzetre, a kép messze nem optimista. Lázár által említett közvagyon-gyarapodás, amely két és félszeresnek tűnik, valójában meglehetősen alacsonynak számít, ha összehasonlítjuk néhány hazai gazdasági és pénzügyi mutatóval.

Bár az inflációs hatások itt is számottevőek voltak, a lényeg az, hogy mindhárom mutató növekedése lényegesen meghaladja a közvagyon gyarapodását.