Lilo és Stitch - A csillagkutya: Kozmikus kedvenc Merülj el Lilo és Stitch varázslatos univerzumaiban, ahol a barátság és a kaland találkozik! A "csillagkutya" története egy különleges lényről szól, aki nem csupán egy átlagos űrlény, hanem egy igazi kozm
A Lilo és Stitch a Disney aranykorának utáni időszak egyik kiemelkedő alkotása lett, amely mára már a klasszikus mesék sorában foglal helyet. A film 2002-es bemutatója óta az árván maradt kislány és a Földre tévedt űrlény szívhez szóló barátsága nem csupán a gyerekek, hanem a felnőttek körében is mély nyomot hagyott. Az Ohana, azaz a család fontosságát hangsúlyozó üzenete generációkat tanított meg arra, hogy a szeretet és a lojalitás milyen értékes kincsek. A szerethető páros izgalmas kalandjai az évek során különböző formát öltöttek: folytatások, sorozatok, videójátékok, sőt anime verziók is születtek, így egy kis franchise-ot teremtve. Legújabb alkotásuk – a Disney klasszikusai nyomdokain haladva – egy élőszereplős remake, amely újraéleszti ezt a varázslatos történetet.
Igen, mindannyiunk kedvenc csillagkutyája 23 év után ismét a mozivásznakon, ezúttal Dean Fleischer Camp rendezésében, élőszereplőkkel, a modernizált igényekre szabva, régi báját azonban megőrizve.
A sztori változatlanul a jól ismert, kedves-bús történet: valahol a végtelen világűrben az őrült tudós, Jumba egy kísérleti lényt hoz létre, akit csak 626-os néven emlegetnek. A Galaktikus Tanács veszélyesnek ítéli a lényt, és örök száműzetésre ítéli, ám az agyafúrt kis lény megszökik, és a Föld nevű bolygón, azon belül is a Hawaii-szigeteken landol.
A történet szívében egy különleges, kozmikus válságról mit sem sejtő kislány, Lilo áll, aki magányosan küzd a világ kihívásaival. Szülei tragikus elvesztése után csupán nővére, Nani maradt mellette, aki éppen csak a felnőttkor kapujában áll. A gyász, a magány és a gyámügy folyamatos nyomása alatt a kis család próbálja megtartani az emlékeket és a tanításokat, amelyeket a szüleik adtak át nekik. Az Ohanára, vagyis a család fontosságára emlékezve, Lilo és Nani elhatározzák, hogy soha nem hagyják el egymást, és mindenkit, aki valaha része volt az életüknek, a szívükben őriznek. Az eltűnt szülők emléke és az összetartozás érzése adja nekik az erőt, hogy a nehézségeken túllépjenek.
A rengeteg kihívás között a fiatal Lilo szívében egyetlen vágy él: egy igaz barátra vágyik, ám még nem sejti, hogy ez a vágy hamarosan valóra válik. Kalandja egy váratlan találkozással kezdődik, amikor összefut 626-ossal, aki a helyi állatmenhely sötét sarkában rejtőzik, menekülve Jumba és Pleakley elől. Lilo, aki mindig is a különc dolgokat kedvelte, azonnal magához vonzza a furcsa, kék bundájú "kutyát", akit gyorsan el is keresztel Stitch-nek.
A két rosszcsont innentől kezdve elválaszthatatlanul összefonódik, és miközben szisztematikusan romba döntik mindazt, amit Nani próbál felépíteni, észrevétlenül elnyerik egymástól azt, amire mindketten titkon áhítoznak: egy igaz barátságot, valódi szeretetet, az összetartozás érzését, valamint az otthon és a család nyújtotta biztonságot... Egyszerűnek tűnik, talán klisés is, mégis csodálatos és szívhez szóló élmény.
Dean Fleischer Camp remake-je az a fajta remake, ami nagy-nagy tisztelettel nyúl a nagy elődhöz, és a direktor bölcsen meghagyta mindazt, ami az eredeti rajzfilm szívét-lelkét adta: Lilo és Stitch megható kapcsolatát, Lilo és Nani bonyolult, ám mélyen emberi drámáját, a karakter-dinamikát és a főbb üzenetet is.
Itt-ott végrehajtott némi módosítást, de ezek lényegében zökkenőmentesen illeszkednek a teljes képbe, és legfőképp csak a frissességet vagy éppen a gyakorlatias megközelítést és a logikát segítik elő.
A történetből néhány karaktert kihagytak, például a rajzfilmből jól ismert Gantu kapitányt, viszont új mellékszereplők is megjelentek, mint például a Tia Carrere által megformált gyámügyes. Ez a karakter hozzájárult ahhoz, hogy a testvérek drámai helyzete életszerűbb és kézzelfoghatóbb legyen. Míg a rajzfilmben Kobra Bubbles, a gyámügyes, inkább a humor forrásaként funkcionált, itt a komolyabb szerepkörét hangsúlyosabbá tették, így a történet mélyebb érzelmi rétegei is kibővültek.
Jumba itt átveszi Gantu szerepét is, és ő lesz a fő ellenlábas, így elmarad a rajzfilm végi aranyos pálfordulása, de ezt a változtatást még elbírja a film. Jumba és Pleakley a játékidő nagy részében emberi álcában láthatóak a rajzfilmmel szemben, ami szintén logikusnak tűnik.
Néhány mellékszereplő sajnos háttérbe szorul, mint például David, akinek a fontosabb pillanatai elmaradnak. Ugyanakkor vannak olyan karakterek, akik sokkal gazdagabb fejlődést kapnak. Nani például a film igazi győztese, hiszen nemcsak mélyebb érzelmi rétegeket és motivációkat kapott, hanem sokkal aktívabb szereplővé is vált. Az őt megformáló Sydney Elizabeth Agudong lenyűgöző munkát végzett, és egy hiteles, hús-vér karaktert keltett életre, tele érzelemmel és drámai mélységgel.
A Lilot alakító Maia Kealohara sem lehet panasz, hiszen sikerült átadnia a karakter érzékeny oldalát, az árva, elfogadásra, szeretetre és vigaszra vágyó kislányt, valamint az örökmozgó rosszcsontot. A Stitch-csel és a nővérével, Nanival való kapcsolata kellően meghatóra sikeredett, a karakter maga pedig szerethető.
Stitch, a lenyűgözően aranyos űrkutyus, valóban nem okoz csalódást: a CGI megjelenítés gyönyörűen kidolgozott, harmonikusan simul a vászonra, és szemnek sem zavaró. Maximálisan hozza a rajzfilmben tapasztalt bájt, élénkséget és vagányságot (talán még egy Elvis-ihlette jelenetet is el tudtunk volna képzelni tőle), és természetesen Lilo mellett is remek párost alkotnak.
A finálé kissé nyugodtabb a rajzfilmhez képest, és a happy end is másképp jön el - kicsit keserédes, ám jóval földhözragadtabb módon. Ezen remake kétségkívül a jobban sikerült remake-ek közé tartozik, sőt megtalálható benne a jó remake-ek receptje: az eredeti szellemiségére támaszkodik, nem eszközöl radikális változtatásokat, ahol változtat, ott nem fáj, vagy még üdítően is hat. Ismeri és tiszteletben tartja az alapmű rajongóit, és úgy szólítja meg az újabb rajongókat, hogy az alapműre irányítja a figyelmet.
