Elhunyt Elek Judit, a Kossuth-díjas rendezőnő, aki maradandó nyomot hagyott a magyar színház- és filmművészetben. Munkássága során számos emlékezetes alkotást hozott létre, amelyek mély hatással voltak a közönségre és a szakmára egyaránt. Az ő kreativitás
Hosszú betegséget követően, nyolcvanhét éves korában távozott az élők sorából a neves klasszikus dokumentumfilm rendező, Elek Judit. Novemberben ünnepelte volna nyolcvannyolcadik születésnapját. Fia, Berger László operatőr és producer nyilatkozata szerint a tragikus esemény szinte egy időben zajlott le azzal, hogy egy párizsi díszvetítés keretében bemutatták 1987-es, Locarnóból nagydíjjal hazatérő dokumentumfilmjét, a Meddig él az ember?-t.
Elek Judit, a magyar filmművészet kiemelkedő alakja, olyan meghatározó filmek rendezője, mint a „Sziget a szárazföldön”, a „Tutajosok” és a „Mária-nap”. 1937. november 10-én látta meg a napvilágot Budapest szívében. Életének nehéz pillanatait, mint a fővárosi gettó borzalmait, sikeresen átvészelte, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Máriássy Félix osztályának diákjaként folytatta tanulmányait. Munkái bátran és őszintén reflektálnak a kor társadalmi problémáira, és nemcsak hazai, hanem nemzetközi színtéren is elismerést nyertek, hiszen a Cannes-i és Locarnói filmfesztiválokon is bemutatták őket. A Kádár-rendszer azonban nem nézte jó szemmel az ilyen típusú alkotásokat, így Juditnak számos küzdelmet kellett megélnie, beleértve filmjei betiltását és munkájának ellehetetlenítését. Emellett a Balázs Béla Stúdió alapító tagjaként is jelentős szerepet játszott a magyar filmkultúra fejlődésében.
A Tutajosok kapcsán 1990 áprilisában adott interjút a Kritikának, ahol több érdekes témát érintett. Kiemelte, hogy „semelyik művészeti ág nem fogja soha elveszíteni politikai jelentőségét.” Szerinte az a tendencia, hogy az ellenzék egy film mögé álljon, már a múlté. Ma az ellenzéki csoportok a hatalom megszerzéséért küzdenek, sőt, sok esetben már a hatalom birtokosai is, így szerepük és funkciójuk a társadalomban radikálisan megváltozott. Most nem filmek mögé bújnak, hanem közvetlen politikai aktivitásokkal foglalkoznak. Sokuk képviselőjelöltként vagy kampányolóként tevékenykedik, míg mások csendesen dolgoznak a saját projektjeiken. Elképzelhető, hogy néhányan még írni fognak a filmekről. Említette a Martinovics-filmet, amelyet 1970-ben betiltottak, de csak egy évtizeddel később tudta elkészíteni és bemutatni a televízió. A Tutajosok premierje februárban zajlott, és valószínű, hogy a jövőben is vetíteni fogják. Meggyőződése, hogy filmjei sorsa nem ér véget a bemutatóval; azoknak van még jövője.
A Balázs Béla-díjat 1987-ben, a Kossuth-díjat pedig 2008-ban kapta meg. Tavaly a Magyar Filmakadémia életműdíjával tüntették ki. Férjével, a 2014-ben elhunyt Kézdi-Kovács Zsolt rendező-forgatókönyvíróval özösen alapítottak stúdiót. A hagyatékot közös fiuk, Berger László gondozza. Szekfü András még 2009-ben készített interjút Kézdi-Kováccsal, ebből négy éve közöltünk részletet, beharangozva ezzel a a Jancsó és köre - Így filmeztünk 3. című kötetet is. Ebben hosszan beszélt közös indulásukról.
