A dallamtapadás, vagyis amikor egy zene folyamatosan visszatér a fejünkben, sokat elárul a személyiségünkről és érzelmi állapotunkról. Ez a jelenség nem csupán a zenei ízlésünkre utal, hanem arra is, hogyan reagálunk a körülöttünk zajló eseményekre. A dal
Magyar kutatók mélyrehatóan elemezték a népszerű jelenség és bizonyos személyiségjegyek közötti összefüggéseket.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) kutatói legfrissebb tanulmányukban a fülbemászó dallamok és bizonyos személyiségjegyek közötti összefüggéseket vizsgálták – tájékoztat az MTI. A kutatócsoport arra a megállapításra jutott, hogy a dallamtapadás nem csupán kellemes vagy kellemetlen élményeket idézhet elő, hanem egyfajta kaput is nyithat az önismeret és a mentális jólét felé.
Fülöp Flóra és Honbolygó Ferenc, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, valamint az ELTE Pszichológiai Intézet munkatársai egy nagyszabású kutatás keretében, 4300 magyar résztvevő bevonásával vizsgálták a dallamtapadás jelenségét. Céljuk az volt, hogy kiderítsék, vajon a kényszeres ismétlés vagy az intenzív érzéki élmények állnak-e inkább a háttérben. Az összegyűjtött adatok segítenek abban, hogy mélyebb betekintést nyerjünk abba, hogyan kapcsolódnak a mindennapi mentális élményeink az egyéni eltérésekhez. Ez a kutatás rávilágít arra, hogy egy látszólag egyszerű, hétköznapi jelenség, mint például egy beragadt dallam, hogyan válhat a pszichológiai önismeret hasznos eszközévé.
A kutatás során a két tudós olyan kérdőíveket alkalmazott, amelyek célja a skizotípia (vagyis a skizofréniához kapcsolódó, de nem kóros szintű pszichózisra való fogékonyság) és a nem klinikai rögeszmés-kényszeres zavarok (OCD) vizsgálata volt. E hajlamok ugyanis a normál, egészséges egyének körében is előfordulhatnak.
A kutatók megállapították, hogy azok, akik hajlamosabbak furcsa érzékszervi élményekre (például hangokat hallani, amelyeket más nem hall), illetve kényszeres gondolatokra (olyanokra, amelyeket nem tudnak elhessegetni), gyakrabban gondolkodnak azon, hogy miért ragadt be egy dallam a fejükbe, vagy szívesen mozognak (például dobolnak az ujjukkal vagy dúdolnak), amikor egy dallam jár a fejükben.
Kiderült továbbá, hogy azok, akiknél erősebbek a kényszeres gondolatok, gyakrabban érzik kellemetlennek vagy zavarónak a dallamtapadást. Ugyanakkor azok, akiknél erősebb a skizotípiás hajlam (például hajlamosak furcsa vagy különleges dolgokat észlelni), gyakrabban tapasztalnak ilyen dallamtapadást, de nem feltétlenül érzik azt rossznak. Érdekes módon egyik személyiségjegy sem befolyásolta, hogy mennyi ideig tart egy-egy dallamtapadás, ami ellentmond a korábbi kutatásoknak.
A kutatók észrevették, hogy azoknál az egyéneknél, akiknél erősebb skizotípiás vonások figyelhetők meg, fokozottabb figyelmet fordítanak belső folyamataikra, különösen arra, hogy milyen okok, mint például megoldatlan dilemmák vagy másféle aggodalmak, járulhatnak hozzá a dallamtapadás jelenségéhez. Emellett ezek az emberek gyakrabban mozognak is, miközben átélik ezt a zenei tapasztalatot.
A kutatások eredményei arra világítanak rá, hogy noha a dallamtapadás-élmények általában nem okoznak problémát, bizonyos személyiségjegyek befolyásolhatják, hogyan éljük meg ezeket az élményeket. Azok az egyének, akik hajlamosak az introspektív gondolkodásra vagy különleges érzékelési tapasztalatokra, gyakrabban találkozhatnak visszatérő dallamokkal, és hajlamosabbak lehetnek mélyebb elmélkedésre a dallamok mögötti jelentésről.
