A központi tankönyvellátás nem hozta meg a várt eredményeket; számos magyar szülő számára a hirdetett ingyenesség valójában plusz kiadásokat jelent.

Az ingyenes tankönyvellátás valójában egy pazarló struktúra, amely a legtöbb család számára végül mégis anyagi terheket ró. A pedagógusok egy része továbbra is a magánkiadók megfogyatkozott tankönyveit részesíti előnyben, míg az állami kiadványokat sok esetben csupán formaság kedvéért rendelik meg.

"Minden évben tavasszal, április végén, május elején kezdenek érkezni a tanároktól a levelek, amelyekben azt kérik, segítsük a munkájukat azzal, hogy megvesszük ezt vagy azt a tankönyvet. Ilyen megkeresésből érkezik általában 2-3 gyerekenként. Először a kötelező állami tankönyvekből vetetnek olyan példányt, amit nem csak elméletben lehet használni, hanem bele is lehet írni. Az ingyenes tankönyv ugyanis kamu, könyvtári példányokat kapnak, amelyekbe nem lehet írni. Majd jönnek a tankönyvcsere-ötletek: mivel az állami silány, ezért keresnek valamilyen alternatív verziót, és azokat is meg kell venni. Utóbbi egyre nehezebb, de raktárak mélyén még akadnak normális tankönyvek" - meséli lapunknak egy kétgyerekes apa, hogyan megy el 15-20 ezer forint minden tanévben erre, annak ellenére, hogy elvileg ingyenesek a tankönyvek Magyarországon. Ehhez jönnek még a nyelvkönyvek, ami esetükben, mivel a gyerekek két tannyelvű iskolába járnak, további akár 25 ezer forintba is kerülhetnek.

Ő megérti a tanárokat, teljesen abszurdnak tartja a helyzetet, hogy a gyerekek nem dolgozhatnak a könyvekbe. Alternatíva a fénymásolás lehetne, csakhogy az iskolák általában papír és festékpatron híján vannak. Arról nem is beszélve, hogy az állami tankönyvek sokszor silány minőségűek, ő úgy fogalmaz: "ha azt akarja az ember, hogy a gyerek ne hülyeséget tanuljon-olvasson, akkor vásárol".

A lapunknak nyilatkozó egy szülő mesélte el, hogy volt olyan eset, amikor az alsós tanár, aggódva amiatt, hogy a "normális" tankönyvek később már nem lesznek elérhetők, két évre előre beszerzett könyveket a szülőkkel együtt. A tanár ezeket a könyveket az osztályteremben hét lakat alatt őrizte, hogy elkerülje, hogy a hivatalos ellenőrzés során felfedezzék őket.

"A nem használt állami könyvek mindig bent vannak az iskolában a padban, ha jön valami nagyfejű a tankerületből, csak előkapják, mintha abból tanulnának" - teszi hozzá.

2010 után az Orbán-kormány nagy elánnal állt neki az addig színes, sokszereplős tankönyvpiac leuralásának az Apáczai és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó államosításával majd megszüntetésével, amelyek szerepét részben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet vette át. A többi, magánkézben lévő kiadó jelentős része azóta megszűnt, vagy profilt váltott, de a teljes kiszorításuk azóta sem sikerült.

Idén is jelentős kiadásokkal jár a tanévkezdés, de néhány okos trükk segítségével akár több tízezer forintot is megtakaríthatunk.

- Az iskolák a törvény szerint kizárólag a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő könyveket rendelhetik, erre felkerülni viszont a magánkiadóknak hosszú évek óta esélye sincs - mondta el a Népszavának Kereszty Péter, a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesületének (TANOSZ) elnöke. A jelenlegi törvények gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy magánkiadók közismereti tankönyveket engedélyeztessenek. Számukra a piacnak egy olyan szegmense maradt meg, amely az állam számára túl költséges, vagy "macerás". Ilyenek az idegennyelv-könyvek mellett a nemzetiségi és a speciális nevelési igényű gyerekeknek szóló kiadványok. Ezeket viszonylag sokba kerül kifejleszteni, viszont alacsony példányszámban jelennek meg, ugyanakkor nélkülözhetetlenek, a gyerekek egy része számára létszükséglet, hogy elérhetők legyenek. Ezért Kereszty Péter szerint normális esetben éppen ezek fejlesztése lenne állami feladat, de mindez Magyarországon fordítva működik. De még ezeknek, a diákok szűkebb körének készülő kiadványoknak az esetében is megszűnt a magánkiadók számára a lehetőség, hogy bármikor beadhassanak engedélyeztetési kérelmet az új könyveikre. Erre csak az állami kiadóknak van módjuk, a magánkiadók kizárólag miniszteri felhívásra kezdhetik meg a szükséges akkreditációs folyamatot. "Olyan ez, mint egy pályázat. A miniszter akkor írja ki, ha az állami kiadóknak éppen nincs kapacitása egy ilyen tankönyv elkészítésére" - mondta Kereszty Péter. Ettől függetlenül a magánkiadók továbbra is karbantartják a hivatalos jegyzéken nem szereplő tankönyveiket is, amíg igény van rájuk, függetlenül attól, hogy az állami nyomásgyakorlás hatására sokkal kevesebb a megrendelés, mint korábban.

Több ezer forinttal drágul ősztől az iskolai menza, minden költségelem infláció feletti mértékben emelkedett a közétkeztetési cégeknél

A TANOSZ birtokában lévő információk szerint a magánkiadók a 2025 tavaszi rendelései alapján továbbra is az iskolák tankönyvszükségletének 17%-át biztosítják, és ez az arány évek óta stabilan fennáll. Ez azt jelenti, hogy az 1-12. évfolyamon összesen megrendelt 11,84 millió tankönyvből 1,96 milliót e kis kiadók szolgáltatnak. Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok még nem tartalmazzák az őszi utánrendeléseket, és csak azokat a könyveket tükrözik, amelyeket az állami KELLO Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-től rendeltek. A közvetlenül a kiadóktól vásárolt tankönyvek, amelyeket az iskolák vagy a szülők szereznek be, nincsenek benne a számításokban.

Ugyanaz történt, mint bármelyik másik területen, ahol az állam megszünteti a piacot, vagy legalábbis leuralja az adott területet. Ott megszűnik a verseny, ez pedig egyértelműen minőségromláshoz vezet.

Kereszty Péter kifejtette, hogy az állami kiadók számára nincs valódi ösztönző erő a kiadványok folyamatos fejlesztésére, hiszen a versenyhelyzet hiánya ezt nem indokolja. Ezzel szemben a magánkiadók, akik a tankönyvek értékesítéséből nem tudnak megélni, kénytelenek több lábon állni. Bár kevesebb munkatárssal és korlátozottabb fejlesztési lehetőségekkel dolgoznak, mégis arra fókuszálnak, amire valóban igény van, és azokat a kiadványokat folyamatosan karbantartják.

A tankönyvpiac államosításának eredetileg hangoztatott céljai között a spórolás kiemelt helyen szerepelt, de a TANOSZ elnöke szerint összességében ebből nem lett semmi. Annak ellenére, hogy a gyerekek létszáma évről-évre kevesebb az egyes évfolyamokban az ismert demográfiai okok miatt, a megrendelt könyvek száma nem csökken az indokolt ütemben. Vagyis az iskolák indokolatlanul sok tankönyvet rendelnek meg, ennek oka pedig a cikk elején már említett jelenség. Vagyis, hogy az állami tankönyvek sokszor csak dísznek vannak, azokat alig veszik kézbe a tantermekben, helyettük előkerülnek a pedagógusok és a gyerekek számára sokkal inkább használható "tiltott" kiadványok.

Teljesen értelmetlen előírások

A 2023-as státusztörvény előírásai alapján a pedagógusoknak kötelező a tankönyvjegyzéken szereplő kiadványok, valamint az Alaptörvény és a Nemzeti Alaptanterv által megfogalmazott érvényes értékeknek megfelelő tansegédletek alkalmazása a tanítás során. Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének képviselője azonban figyelmeztetett arra, hogy a törvény értelmében az iskolaigazgatók feladata lenne ennek a szabályozásnak a betartatása, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Szerinte lehetetlen elvárni, hogy egy iskolaigazgató folyamatosan nyomon kövesse, hogy minden tanár milyen tankönyveket és segédleteket használ az óráin. Ennek következtében a legtöbb iskola nem tartja be ezeket az előírásokat. "A tankönyvválasztás szabad megkötése nonszensz, és ellentétes a diákok érdekeivel. Ez egy olyan jogszabály, amelyet nehezen lehet betartani és ellenőrizni, és teljesen érthető, ha a pedagógusok a gyermekek érdekeit helyezik előtérbe, amennyiben az állami tankönyvek nem megfelelő minőségűek" - nyilatkozta lapunknak a szakszervezeti vezető.