Nem arról van szó, hogy lusták lennének, csupán másfajta terhekkel kell megküzdeniük: a nők életét jelentősen befolyásolja, hogy mely generációban láttak napvilágot.

Nagyapáink többsége még azt is nehezen vállalta, hogy egyedül merjen tányérból enni, és a munkanap fáradalmait egy nyugodt, csendes környezetben pihente ki, akár öt gyerek mellett is. Ezzel szemben a Z generáció már egészen más nézőpontból közelíti meg a közös teher viselését. A többgenerációs hagyományok és szokások azonban még mindig mélyen gyökereznek a közös tudatunkban, és nem könnyű őket elfelejteni. Bereczki Enikő, generációkutató, segít nekünk feltérképezni az elmúlt száz év során bekövetkezett változásokat.

Nemrégiben Puskás Peti posztja nagy hullámokat vetett, amelyben arról számolt be, hogy egy hétig "egyedül" maradt otthon a kisfiúkkal. Bejegyzésével arra kívánt rávilágítani, hogy az apák számára is fontos, hogy minél több időt tölthessenek el gyermekeikkel. A kommentekből egyértelműen kiderül, hogy ez a téma sokféle véleményt generál: a társadalom és a munkaadók hozzáállása egyaránt változó, és sokan különböző nézőpontokból közelítik meg a kérdést. Az apai szerepvállalás és a családi idő értéke egyre inkább napirendre kerül, de a válaszok nem mindig egységesek.

Többféle nézőpont létezik, és mindegyik megalapozott, hiszen ez egy olyan történet, ahol egyszerre többeknek is igazuk lehet. Annak érdekében, hogy nyitottabban tudjuk kezelni egymás véleményeit, függetlenül attól, hogy melyik generációhoz tartozunk, felkértük Bereczki Enikőt, generációs szakértőt és A rejtélyes Z generáció című könyv szerzőjét, hogy világítson rá a nemi szerepek alakulására generációk során.

A második világháború időszakában, amikor a férfiak a frontra vonultak, a nők kénytelenek voltak átvenni a munkahelyek és a családi élet irányítását. Ekkor bontakozott ki egy olyan folyamat, amely lehetővé tette számukra, hogy a háztartás vezetése mellett aktívan részt vegyenek a munka világában. Ez a jelentős társadalmi átalakulás a női szerepek új dimenzióinak megjelenéséhez vezetett, amit számos film is tükröz. Például a "Vaslady" (The Iron Lady) című alkotás jól szemlélteti, hogyan kellett Margaret Thatchernek lavíroznia a férfiak által dominált politikai színtéren, miközben igyekezett megőrizni családanya identitását is.

Az első női generáció, amely szinte világszerte munkába állt, a Baby Boomer generáció volt, tehát azok a nők, akik a második világháború után, az 1940-es és 1950-es években nőttek fel. A háború idején a nőknek be kellett lépniük a munkaerőpiacra, mivel a férfiak katonai szolgálatra vonultak, így a nők vállalták el azokat a munkákat is, amelyeket korábban férfiak végeztek.

Ez a változás a háború utáni évtizedekben mélyreható hatást gyakorolt a női szerepekre. A háború végén számos új lehetőség nyílt meg a nők előtt a munka piacon, ugyanakkor sok esetben továbbra is az volt az elvárás, hogy a hagyományos otthoni feladatokat is ellássák.

Szakértői nézőpontomból kifolyólag fontos hangsúlyozni, hogy súlyos tévedés a nyugati baby boomereket és a hazai generációt egy kalap alá venni.

Bár ugyanabban a történelmi korszakban nőttek fel, a két nő sorsa gyökeresen eltért egymástól, hiszen társadalmi helyzetük, nemi szerepeik és lehetőségeik teljesen más utakat jártak be. Nyugat-Európában a második világháború utáni időszakot a hagyományos nemi szerepek újbóli megerősítésére tett erőfeszítések jellemezték, melyek legfőbb megtestesítője az amerikai bőszoknyás, kertvárosi háziasszony mítosza volt. Ezt követően az 1960-as évek társadalmi forradalmai új irányt adtak a nők szerepének, átalakítva a társadalmi normákat és elvárásokat.

Az amerikai és nyugat-európai babyboomerek fiatalkorában a feminista mozgalmak egyre hangosabbá és határozottabbá váltak, amikor is a nők jogaiért harcoltak a munkahelyeken, az oktatási intézményekben és a családon belül. A szexuális forradalom valamint a fogamzásgátló tabletta megjelenése gyökeresen átalakította a nemek közötti dinamikát, és a személyes önmegvalósítás eszméje került a figyelem középpontjába.

Magyarországon a szocialista ideológia hivatalos doktrínája az egyenlőség eszméjére épült, ami a nők munkába állítását is középpontba helyezte. A szocialista nőideál képet festett, amelyben a nők egyszerre voltak dolgozó hölgyek és gondoskodó anyák. Ez a kettős szerep azonban valójában súlyos terheket rótt a nőkre, hiszen a munkahelyi elvárások mellett továbbra is ők viselték a háztartás és a gyermeknevelés legnagyobb részét. Annak ellenére, hogy a nők munkavállalása elvártá vált, a háztartási feladatok elosztása a férfiakkal még mindig nem volt kiegyensúlyozott.

A férfiak szerepe továbbra is a család anyagi biztonságának megteremtésére összpontosult, míg a családon belüli érzelmi és háztartási feladatok terén a változások minimálisak maradtak. Érdemes hangsúlyozni, hogy míg Nyugaton a feminista mozgalmak komoly társadalmi átalakulásokat idéztek elő, Magyarországon a szocialista rendszer miatt ezek a mozgalmak nem tudtak kibontakozni. Bár az állam hivatalos egyenlőségi elvei formálisan támogatták a nők szerepének szélesítését, a gyakorlatban ez inkább a gazdasági igények kielégítésére irányult, mintsem a nemi szerepek valódi átalakulására.

Egy különleges emlék jut eszembe, amelyet Fahidi Éva színésznőtől hallottam. Mesélte, hogy férje munkaidője után mindig ő készítette el a vacsorát, és tálcán vitte be neki a tévé elé, miközben mindketten a maguk módján dolgoztak. Éva elmondta, hogy akkoriban ez a mindennapi élet része volt, és eszébe sem jutott, hogy másképp kellene csinálni, vagy esetleg másféle megosztásra lenne szükség. Az egyszerű, de szívhez szóló gesztusokban rejlik a szeretet és a közös élet szépsége.

A Baby Boomer generáció korában a társadalom számára világosan körvonalazott nemi szerepek voltak a norma, melyek szigorúan megszabták, hogy a férfiak és nők hogyan viselkedjenek és milyen feladatokat vállaljanak el.

A férfiak esetében a társadalom gyakran a "küzdj és nyerj" mentalitást támasztja, míg a nőktől elvárja, hogy a "tűrj és nyelj" stratégiát kövessék. Ez a különbség nemcsak a nemek közötti elvárásokat tükrözi, hanem a társadalmi normák mélyebb gyökereit is. Míg a férfiakat a versengésre és a győzelemre ösztönzik, a nőktől sokszor azt várják el, hogy elnyeljék a fájdalmat és alkalmazkodjanak a körülményekhez.

Az X generáció már a változások első hullámait élte meg, ahol a nők munkaerőpiacon való részvételének lehetőségei fokozatosan bővültek, ám a hagyományos elvárások továbbra is erősen jelen voltak. Különösen a család és a munka közötti egyensúly megteremtésében érezhették a nyomást. E generáció tagjai a rendszerváltás és a gazdasági instabilitás időszakában nőttek fel, ahol a növekvő válási arányok és a kétkeresős családmodellek megjelenése új kihívásokat és lehetőségeket hozott az életükbe.

A társadalmi elvárások következtében sokan hajlamosak voltak elnyomni belső érzéseiket, miközben próbálták megállni a helyüket a munkahelyi és családi kötelezettségek kettős nyomása alatt. A hagyományos nemi szerepek újragondolása ebben az időszakban vette kezdetét, de az érzelmek kifejezése, főleg a férfiak esetében, még mindig kevésbé volt elfogadott.

Az Y generáció, más néven a millenniálok, számára a nemi szerepek átalakulása egy új korszakot hozott el. A nők számára lehetőség nyílt arra, hogy ambiciózus karriert építsenek, ám gyakran még mindig szembesültek azzal a kihívással, hogy otthon egyfajta "második műszak" terhét kell vállalniuk. E közben a férfiak is egyre inkább aktívan részt vettek a családi életben, így a hagyományos szerepek határai fokozatosan elmosódni látszanak.

A millenniálok életében a technológiai fejlődés és a mentális egészség nyílt diskurzusának előtérbe kerülése kulcsfontosságú tényezővé vált.

Ez a generáció nagyobb hangsúlyt fektetett az önreflexióra és az érzelmek feldolgozására, valamint a munka-magánélet egyensúlyára. A szerepkonfliktusok kezelésében fontos szemponttá vált a szimmetrikusabb kapcsolatok kialakítása, ahol a párkapcsolati felek között a terhek és érzelmi támogatás megoszlása egyenlőbbé vált.

Valójában ez a "kettős teher" jelensége: a társadalom látszólag támogatja a nők aktív részvételét a munkaerőpiacon, ugyanakkor gyakran nem nyújt elegendő segítséget az otthoni feladatok megosztásában. Ennek következtében sok nő érezheti úgy, hogy egyszerre kell helytállnia a munkahelyén és a háztartásban, ami komoly terhet ró rájuk.

A Z generációra a nemi szerepek sokkal rugalmasabbá váltak, a társadalom nyitottabb lett a különböző identitásokkal kapcsolatban, ugyanakkor még mindig jelen vannak a hagyományos elvárások, különösen a munka és család terén. A Z generáció érzelmi feldolgozásában a diverzitás és az elfogadás kultúrája játszik központi szerepet.

Ez a generáció lényegesen fogékonyabb az érzelmi kihívásokkal való foglalkozásra, valamint a társadalmi normák alapos kritikájára.

A szerepkonfliktusok kezelésében egyre inkább előtérbe kerül egy progresszívebb nézőpont, amely azt igényli, hogy a munkahelyi és társadalmi keretek is rugalmasan alkalmazkodjanak az egyéni szükségletekhez. E folyamat során az elvárások fokozatosan változnak, lehetőséget biztosítva mind a férfiak, mind a nők számára, hogy szabadon kifejezhessék személyes identitásukat. Ugyanakkor a múlt negatív tapasztalatai, illetve a korlátozott számú inspiráló példa miatt az egyensúly megteremtése továbbra is komoly kihívást jelent.

Ma már egyre inkább előtérbe kerülnek a szimmetrikus kapcsolatok és az egyenlő partnerség, ami jelentős hatással van a jövőnkre. A terhek megosztása fokozatosan kiegyenlítettebbé válik, és ez egy rendkívül kedvező irányvonal. A Z generáció, amely nyitottabb a nemi szerepek újrarendezésére,

egyre inkább úgy gondolja, hogy a nők dolga nem csupán a háztartás vezetése vagy a gyerekek nevelése, a férfiak pedig nem kenyérkereső-robotok.

A Z generáció fiatal női tagjai gyakran az Instagram és TikTok révén a saját hangjukat keresve nemcsak társadalmi normákat, hanem a munkahelyi szerepeket is újraértelmezik.

A szabad információáramlás jelentős szerepet játszik a tabuk lebontásában. Tisza Kata művei különösen népszerűek az Y és X generáció tagjai körében, mivel őszinte és érzelmileg autentikus módon tárgyalja a párkapcsolatok bonyolultságát és az érzelmi abúzus témáit. Kiemelkedik közülük az "Akik nem sírnak rendesen" című könyve, amely mélyrehatóan bemutatja a traumák feldolgozását és a nők belső harcait, hiteles tükröt tartva a valóság elé.

Léder László Csendes Apaforradalom című könyve pedig remekül rávilágít az apák családban betöltött új szerepére, amely látványos és fontos változásokon ment keresztül, főleg az Y generációnál. De ha végignézünk egy könyvesbolt gyermeknevelésről írt szekcióját, jóval több kifejezetten apáknak/apákról írt kötettel találkozunk, mint 10-20 évvel ezelőtt!

Az Y és Z generációkban a férfiak is aktívan bekapcsolódtak a nemi egyenlőségért folytatott harcba, így a kérdés már nem csupán a nőkről szól. Számukra a feminizmus nem csupán a nők jogainak védelmét jelenti, hanem egy átfogóbb társadalmi célt, amely az egyenlőséget és a sokszínűséget mindenki számára előnyössé teszi. Az új generációk felismerik, hogy a nemek közötti egyenlőség nemcsak a nők, hanem az egész közösség fejlődését szolgálja.