Bár nem éreztem éhséget, mégis ettem - a pszichológus felfedte a mögöttes okokat, és akármennyire is szégyelltem, könnyekben törtem ki.

Volt már, hogy úgy ettél meg valamit, hogy igazából nem is voltál éhes? Csak ott volt előtted, a szemed pedig megkívánta? Valószínűleg nem a gyomrod szólt, hogy üres, hanem a lelked.

A pszichológiai éhség egy valós, jól dokumentált jelenség, amikor az érzelmi szükségleteinkre próbálunk fizikai választ adni. Leggyakoribb formája a nassolás, különösen szénhidrátban gazdag ételek iránti sóvárgás, amikor magányosak, stresszesek, csalódottak vagyunk.

Az étel örömforrás, de nem terápia. Ha a lelked kér valamit, ne a gyomroddal válaszolj rá.