Nobel-békedíjra javasolnám Trumpot, de nem az orosz-ukrán konfliktus miatt. Az indoklásom pedig más irányból közelíti meg a témát.
Harmincöt éven át húzódó konfliktust sikerült végre pontot tenni Azerbajdzsán és Örményország között augusztus 9-én. A két ország vezetője úgy döntött, hogy közösen terjesztik fel Donald Trumpot a Nobel-békedíjra. A békemegállapodás, amelyet amerikai közvetítéssel hoztak tető alá, nem kis kihívás volt, de végül sikerült megvalósítani ezt a rég vágyott célt a Kaukázus térségében.
Az azeri-örmény megbékéléshez vezető út sokkal bonyolultabb volt, mint ahogy azt sokan gondolják, és már Trump januári hivatalba lépése előtt is évek óta tartott. A konfliktus gyökerei a vitatott státuszú, Azerbajdzsánhoz tartozó, de örmény többségű Karabah körüli feszültségekhez nyúlnak vissza, amelyek időről időre fellángoltak, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással. A 2020-as összecsapás azonban mérföldkövet jelentett a két ország közötti ellentét történetében. Amikor Jereván Moszkvához fordult segítségért a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének keretein belül, Putyin váratlanul elutasította a kérést. Ennek következtében az azeri hadsereg gyorsan visszafoglalta a Karabahot Örményországgal összekötő közlekedési folyosót. Bár Oroszország ezt követően békefenntartókat küldött a térségbe, a 2022. február 24-i ukrajnai invázió új dimenziót adott a helyzetnek. Moszkva számára egyértelművé vált, hogy a háború nem fog egyik napról a másikra véget érni, így a közlekedési folyosón állomásozó katonai egységekre egyre nagyobb szüksége lett.
Baku számára 2023-ban minden feltétel adott volt ahhoz, hogy újra támadást indítson Karabah ellen. Az újabb konfliktus mindössze három napig tartott, de következményei drámaiak voltak: a Hegyi-Karabah Köztársaság megszűnésével több mint 100 ezer örmény kényszerült elhagyni otthonát. Nikol Pasinján örmény miniszterelnökkel szemben hatalmas felháborodás tört ki a vereség következtében, ám ő mégis meg tudta őrizni politikai pozícióját. Sőt, a helyzetet ügyesen kihasználva ő lett az azeri-örmény megbékélés egyik fő támogatója. Érdekes módon a békefolyamatot elősegítette, hogy Baku és Moszkva között feszültség alakult ki egy azeri polgári repülőgép lelövése miatt, így a régióban az orosz befolyás már Trump hivatalba lépése előtt jelentősen meggyengült.
A békefolyamat, sajnos, nem haladt éppen gyors ütemben, ezért Trump úgy döntött, hogy aktívan közbelép, és arra ösztönözze a feleket, hogy minél előbb írják alá a békeegyezményt. A megállapodás keretében a két ország konszenzusra jutott a fegyveres összecsapások leállításáról, valamint a stratégiai közlekedési útvonalak újbóli megnyitásáról. Trump ezzel a lépéssel nem csupán a következő Nobel-békedíj esélyese lett: a két állam exkluzív jogokat biztosított Washingtonnak a térségben található Zangezur közlekedési folyosó fejlesztésére, amely a Trump Route for International Peace and Prosperity (TRIPP) elnevezést kapta. Ez a név magyarul annyit jelent, hogy Trump-útvonal a nemzetközi békéért és jólétért.
Bár a sikertörténet kifejezés talán még korai lenne, Örményország jelenlegi helyzete azt mutatja, hogy a házi feladat teljesítése elmarad, különösen az alkotmány módosítása terén, amely a Karabah jövőbeni integrálására vonatkozik. Pasinján miniszterelnök népszavazást szeretne kezdeményezni ezzel kapcsolatban, de az eredmény kimenetele még mindig kérdéses. Fontos megemlíteni azokat az örmény menekülteket is, akik nem tudnak visszatérni Karabahba. Pasinján nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy számukra valószínűleg végleg búcsút kell inteniük egykori otthonuknak. Az örmény miniszterelnök ugyanis a menekültek visszatéréséről folytatott tárgyalásokat most inkább elhamarkodottnak tartja, hiszen véleménye szerint ezek alááshatják a két ország közötti békefolyamatot.
