Fedezd fel a balatoni jégpályák igazi uralkodóját, ahol a csúszás élménye páratlan! Itt minden kanyar és fordulat igazi varázslatot rejt.

Tudományos magyarázat arról, hogy miért csúszik olyan kiválóan a jég

Balatonfüreden a Zákonyi utcai, a Vitorlás téri, és a Tagore sétányon álló pályákat összekötötték egy korcsolyával használható folyosóval. Az így kialakult hatalmas jégfelület kiváló helyszínt teremt a téli szabadtéri sportolásra. A közös csúszás a legkiválóbb téli élmények egyike minden korosztály számára. Sok fény lesz, egész nap szól majd a zene, a vendéglátóhelyek a pályáról is elérhetők lesznek, igazi karácsonyi hangulatra és egyedi élményre számíthatnak a látogatók - írja a Travelo.

Újdonság, hogy a Vitorlás téren a kisgyerekeknek egy 110 négyzetméteres, ingyenesen használható jégpályát alakítottak ki, amely különböző sportrendezvények és programok (például a Jégpályák Éjszakája) helyszínéül is szolgálni fog. A jégpályához egy új gyaloghidat is felépítettek, amelyről kiváló rálátás nyílik a jégfelületre. A Zákonyi utcában a szökőkút mellett található híd azt is lehetővé teszi, hogy a város felől érkezők a pálya felett könnyebben jussanak el a téli díszben pompázó Balaton partjára.

A Zákonyi utcában egy nagy méretű, fedett sátorban át lehet átöltözni és igénybe vehető az értékmegőrző. A vízparti sétányhoz való könnyebb lejutás két átjáró hídon lehetséges, az említett Zákonyi utcain kívül a Vitorlás téren is található egy. Ha valakinek nincs korcsolyája, ne aggódjon. A pályánál ezer darab új bérelhető korcsolyát várja, hogy felkössék, illetve a korcsolyaélezésre is lesz lehetőség. A nyitvatartásról és árakról a jégpálya honlapján lehet tájékozódni.

Egy innovatív jégfelújító gép révén a jégminőség jelentős javulásra számíthat. Ezáltal nemcsak a jég felülete válik simábbá és tartósabbá, hanem a korcsolyázás élménye is új dimenziókat nyer. De mitől válik a jég valóban kiváló minőségű a korcsolyázók számára? Először is, a megfelelő hőmérséklet és páratartalom fenntartása elengedhetetlen. A precíz hűtési technológia biztosítja, hogy a jég állandóan optimális állapotban maradjon, így a korcsolyázók zökkenőmentesen siklanak a felületen. Másodszor, a jégfelújító gép hatékonyan távolítja el a meglévő egyenetlenségeket és repedéseket, ezzel megakadályozva a baleseteket és a kellemetlen élményeket. A friss vízréteg egyenletes eloszlása pedig hozzájárul a sima felület kialakulásához. Végül, a megfelelő karbantartási rutin és a rendszeres felújítási ciklusok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a jég hosszú távon is kiváló minőségű maradjon. Így a korcsolyázók mindig a legjobbat hozhatják ki teljesítményükből, és élvezhetik a sportág minden pillanatát.

A tudósok hosszú ideig nem tudták megfejteni, hogy miért csúszik a jég, és miért nem egyformán. A professzionális sportolók által használt jégpályák esetében tisztított vizet alkalmaznak, amit rétegenként permeteznek a felületre, hogy elérjék a tökéletes konzisztenciát. A versenyek során a jég vastagsága és hőmérséklete a különböző sportágak igényeihez igazodik. Míg a műkorcsolyázók az olvadáspont körüli jeget részesítik előnyben a jobb tapadás és irányítás érdekében, a jégkorongozók a hidegebb, keményebb és ezáltal gyorsabb felületeket kedvelik. E témában a Vox részletes magyarázó cikket közölt.

A szilárd jég kevésbé sűrű, mint a folyékony víz (ezért úsznak a jéghegyek az óceánban) és ezért töri össze a palackokat a belefagyott víz. A tudósok számára ez egy nyom volt ahhoz, hogy rájöjjenek, miért csúszik olyan kiválóan a jég. Mi történik tehát, ha egy alumíniumból vagy acélból készült korcsolya hozzáér a jéghez?

Michael Faraday fizikus felfedezte a jég egy lenyűgöző tulajdonságát, hogy vékony folyékony réteg van a felületén. A kísérlete olyan egyszerű volt, hogy otthon bárki is elvégezheti. Vegyen kit két jégkockát a fagyasztóból, és nagyon gyorsan - hogy egyik részük se melegedjen fel az olvadáspontjukra - rakja őket egymásra. Néhány órával később konstatálhatja, hogy összeragadtak. Faraday helyesen arra tippelt, hogy a jégkockák az őket körülvevő folyadékréteg miatt tapadnak össze. Amikor ezek a folyékony rétegek találkoznak, összefagynak. Ez a nagyon vékony folyadékréteg a jeget is extra simává varázsolja. Faraday azonban a tudomány akkori szintjén még nem tudta a hipotézisét bizonyítani. Aztán 1987-ben a tudósok röntgen képalkotással igazolták ennek a "kvázi-folyékony" rétegnek a létezését, ami elképesztően vékony. A legjobb becslések szerint vastagsága -1 °C-on 1 nanométer és 94 nanométer között van, ami körülbelül 1000-szer kevesebb, mint egy baktérium átmérője.

Hans van Leeuwen, a Leideni Egyetem elméleti fizikusa (aki sajnálatosan éppen pár napja hunyt el 94 éves korában) pár éve publikált tudományos magyarázatot a korcsolyázásról. Kifejtette, ez a vékony folyadékréteg az oka, hogy a korcsolyák azonnal elkezdhetnek siklani a jégen. Ahogy a pengék egyre gyorsabban mozognak, mind több súrlódás keletkezik, ami több vizet olvaszt meg. Ahogy a korcsolyázó előre lendül, fizikailag felszántja a jeget, és deformálja azt. Ez nagyobb súrlódást és nagyobb olvadást okoz. Mindez lehetővé teszi, hogy a korcsolyázók szörfözőként haladjanak a vékony vízrétegen az általuk vájt csatornában. Ez pedig egy pillanat alatt megtörténik újra és újra.

A Montreal Science Center szerint, hasonlóan ahhoz, ahogy a hollandok a gyorskorcsolyázás mesterei, a kanadaiak is bőven tudást halmoztak fel a jégen való csúszás művészetéről. Az általuk bemutatott kutatás alapján a jég felszíne alatt lévő vízmolekulák megfagytak és szorosan összekapcsolódtak, míg a jég és a levegő határvonalán lévő molekulák szabadabban mozognak. Ez a jelenség azt eredményezi, hogy ezek a felszíni vízmolekulák elmozdulnak, ha valami érintkezik velük – legyen az egy korcsolya vagy egy csizma. Képzelje el ezeket a vízmolekulákat, mintha apró golyócskák lennének; ez a mozgékony réteg adja meg a korcsolyázónak a csúszás élményét, vagy éppen ellenkezőleg, a csizma megcsúszását eredményezheti!

Érdekes módon Leeuwen professzor becslése szerint korcsolyázni -30 °C alatti hőmérsékleten rendkívül nehéz feladat lenne. Bár a jégen még mindig létezne egy vékony folyadékréteg, a szükséges súrlódás mértéke annyira megnőne, hogy nem lenne elegendő hő keletkezve ahhoz, hogy ez a réteg megolvadjon. Emellett e hőmérséklet alatt a jég felszínén található folyadék egyre nehezebben észlelhető, mintha kavicsokon próbálnánk korcsolyázni. Tehát ha valaki kíváncsi arra, hogy a holland professzor állítása helytálló-e, inkább az Antarktiszra, az Északi-sarkra vagy Szibériába érdemes elutaznia, semmint Balatonfüredre.