Sem az állam, sem a pénzintézetek nem úszhatják meg a következményeket.
Az Európai Unió Bíróságának legfrissebb határozata jelentős változásokat hozott az adósok számára, ugyanis a hitelfelvevők mostantól csak azt az összeget kötelesek visszafizetni a hitelintézeteknek, amit forintban felvettek, mindenféle kamat vagy egyéb költség nélkül. Ezt a döntést dr. Marczingós László, a per elindítója, a Hírklikknek nyilatkozva foglalta össze. A bíróság megállapította, hogy a 2006 és 2008 között megkötött devizahitel-szerződések többsége érvénytelen. Habár a tanács egy konkrét 2007-es lízingszerződés ügyében hozott ítéletet, a magyar bíróságoknak és más hivatalos szerveknek mostantól, az uniós tagság következtében, nem áll módjukban ettől eltérő döntéseket hozni a devizahitelekkel kapcsolatban - tette hozzá az ügyvéd, aki egy károsultat képviselt a luxemburgi bíróság előtt.
Mire számíthatnak azok a hitelesek, akiknek még folyamatban van az ügyük? Az ilyen helyzetek sok izgalmat és bizonytalanságot hordozhatnak, ezért fontos, hogy tisztában legyünk a várható lépésekkel és lehetőségekkel. Az érintettek számára kulcsfontosságú, hogy folyamatosan tájékozódjanak az ügy állásáról, illetve hogy aktívan részt vegyenek a folyamatban. Emellett érdemes figyelni a határidőkre és a szükséges dokumentumokra is, hogy a lehető legzökkenőmentesebben haladhassanak előre. A jogi és adminisztratív eljárások során előfordulhatnak váratlan fordulatok, ezért a rugalmasság és a türelem elengedhetetlen. A kommunikáció fenntartása a hatóságokkal és jogi képviselőkkel szintén segíthet abban, hogy a hitelesek magabiztosan navigálják az ügyüket.
Azokra a személyekre gondolunk, akik még mindig rendszeresen törlesztik a kölcsöneiket. Jogszabályi szempontból nekik az a teendőjük, hogy személyesen felkeressék bankjukat, ahol az ügyfélszolgálaton panaszjegyzőkönyvet kell kérniük. E panaszban hivatkozniuk kell az Európai Unió Bíróságának C-630/23 számú ítéletére, amely kimondja, hogy a szerződésük érvénytelen. Ezen keresztül jogosan kérhetik, hogy a bank tegyen lépéseket a túlfizetéseik visszatérítésére. Mivel azok, akik még aktívan törlesztenek, valószínűleg túlfizetéses helyzetben vannak, fontos, hogy zárják le az egész ügylettel kapcsolatosan felmerült kérdéseket. Érdemes áttekinteni, hogy mennyi hitelt vettek fel eredetileg, és hogy azt maradéktalanul visszafizették-e. A fennmaradó összeget, amely a kölcsönökön felül keletkezett, sürgősen át kell utalniuk, természetesen a késedelmi kamatok figyelembevételével.
Ezt egy bankfiók vezető ezt sajáthatás körében megteheti?
A bank alkalmazottainak alapvető feladata, hogy rögzítsék az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyvet. A pénzintézetnek pedig kötelező érdemi válaszadást adnia a fogyasztói megkeresésekre. Amennyiben a bank nem teljesíti a fogyasztó uniós jogszabályok alapján benyújtott követelését, a fogyasztónak több lehetősége is nyílik. Először is, panaszával fordulhat a Magyar Nemzeti Bank mellett működő pénzügyi békéltető testülethez, mivel a bank nem eleget tett a jogszabályi kötelezettségeinek. Ezen kívül, jogi úton is érvényesítheti igényét, és a bíróságtól kérheti a túlfizetésének visszatérítését.
Ezt egyenként kell intézni, vagy lehetnek pertársulások is?
Sajnos ebben az ügyben nem alakulhatnak pertársulások, ez fogalmilag kizárt, ugyanis minden egyes családnak, hitelt felvevőnek teljesen más összegű szerződése van. A szerződéses ügyletek - jellegüket tekintve - azonosak, de a szerződések érvénytelenségének a jogkövetkezménye szerződésenként más és más, akkor is, ha főszabályként az eredeti állapotot kell helyreállítani.
Mire számíthatnak azok, akik már kifizették a tartozásukat, vagy közben elvesztették a lakásukat, autójukat?
Azok, akik előtörlesztették a hitelüket, vagy 2012-ben 180 forinton végtörlesztettek, érdemes, hogy felkeressék bankjukat, és kérjék a visszafizetést. A helyzet viszont bonyolultabb azokra nézve, akiket végrehajtás alá vontak. A kereskedelmi bankok, mint eredeti hitelezők, általában indították a végrehajtásokat, de ritkán ők maguk zárták le ezeket. Gyakori, hogy a bankok átadták a követeléseiket faktor cégeknek, akik aztán folytatták a végrehajtási eljárásokat. Ezek a cégek hajtották végre az árveréseket, gyakran olyan követelésekkel, amelyek valójában nem is léteztek. Ez a folyamat két részre szakad, és bonyolult jogi helyzetet teremt. A szerződés érvénytelenségét az eredeti hitelezővel szemben is érvényesíteni kell, majd a faktor cégektől vissza kell követelni a már kifizetett összegeket, beleértve a kamatokat is. Ezen felül a kártérítési igények is megjelennek, mivel a végrehajtott vagyontárgyakat rendszerint alulértékelten árverezték el, ami további kártérítési lehetőségeket generál. A folyamat jogi bonyolultsága miatt ügyvéd segítsége elengedhetetlen ahhoz, hogy az emberek sikeresen érvényesíthessék jogaikat.
Akadtak olyan helyzetek is, amikor a bankok nem a végrehajtás útján követelték az adóssal szembeni tartozást, hanem a szerződésben rögzített vételi jogukat érvényesítették.
Előfordultak olyan esetek a banki szektorban, amelyek rávilágítottak a rendszer gyengeségeire. Például a K&H Banknál egy 100 milliós ingatlanra 25 milliós vételi jogot kötöttek. A helyzet az volt, hogy az ügyfél építési hitelt vett fel a ház megépítésére, ám amikor anyagi nehézségekkel küzdött, a bank a 25 milliós vételi jog alapján elvitte tőle a 100 millió forintot érő vagyont. Az ügyfél gyakorlatilag mindent elveszített. Ráadásul a bank nem állt meg ennél, és további 50 millió forintot is követelt tőle. Ez a gyakorlat olyan szintű anyagi rombolást okozott a magyar társadalomban, hogy azt sokan nem is tudták átlátni vagy felfogni.
Az a helyzet, amikor egy jogtalan szerződést aláíratnak valakivel, vagy amikor a kisbetűs részben rejtőzik egy ilyen kitétel, felveti a kérdést: vajon a fogyasztó figyelmetlensége az ok, vagy inkább a bank visszaélése az ügyfél bizalmával?
A fogyasztók védelme érdekében elengedhetetlen, hogy a hitelezői magatartás tisztességes legyen. Ha egy pénzintézet tiszteletteljes és átlátható feltételeket szab, akkor nem lehet a fogyasztót felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Az uniós jogszabályok világosan előírják, hogy a szerződés megkötése előtt a banknak minden szükséges információt el kell juttatnia a fogyasztóhoz, hogy az átláthatóan megértse a szerződés működését és a lehetséges következményeket. Saját, több mint tíz éves tapasztalatom alapján azonban azt tapasztaltam, hogy ez a gyakorlatban ritkán valósul meg. Gyakran előfordul, hogy a fogyasztók elé egy papírt helyeznek, és sürgetik őket az aláírásra, miközben a közjegyző is a gyors ügyintézés mellett érvel. Ezzel a módszerrel a fogyasztó gyakorlatilag csapdába kerül, hiszen a folyamat célja a minél gyorsabb és hatékonyabb megtévesztés. Ahelyett, hogy a fogyasztók valódi tájékoztatásban részesülnének, sok esetben csak az aláírás gyorsaságára helyezik a hangsúlyt.
Hogyan bizonyíthatja egy hitelfelvevő ügyfél a peres eljárás során, hogy részletes tájékoztatást kapott a hitelfeltételekről?
A bizonyítási kötelezettség mindig a bankot terheli, de jelen esetben nem kell ilyen bizonyítástól tartani, mert ezek a szerződések nem attól buknak, hogy teljesült-e az átláthatóság elve, hogy az árfolyam kockázati tájékoztatás megtörtént-e, vagy sem, hanem azért, mert a hitelező vételi- és eladási árfolyamokat alkalmazott. A vétel- és eladási árfolyamok miatt a szerződés lett semmis, márpedig a magyar jogalkotó egy megdönthetetlen törvényi vélelemben ezt kimondta. Innentől fogva már nem kell azt vizsgálni, hogy a szerződés milyen más ok miatt lehetne még "semmisebb". Gyakorlatilag a magyar bíróságoknak a perekben csak egyetlen kötelezettsége volt: az érvénytelenség jogkövetkezményét alkalmazni, mégpedig úgy, hogy a fogyasztók a jövőben is olyan helyzetbe kerüljenek, mintha nem is kötöttek volna szerződést. Tehát a részükre kifizetett forint összeget visszaadják, azzal elszámolnak, ha valaki valakinek többet adott, mint kellett volna, azt visszakapja. Ezen túlmenően semmilyen törvényes uniós jognak megfelelő lehetőség nem volt a Magyar Nemzeti Bank árfolyamának a behelyettesítésére.
Valójában a devizahitelezési rendszer ellentétben állhat az EU fogyasztóvédelmi törvényeivel.
A 93/13/EGK tanácsi irányelv, más néven a fogyasztóvédelmi irányelv, kulcsszerepet játszik a tisztességtelen szerződési feltételek kezelésében. Két alapvető rendelkezése van, amelyek különösen fontosak: a 6. cikk (1) bekezdése és a 7. cikk (1) bekezdése. A 6. cikk világossá teszi, hogy minden tisztességtelen feltétel, amelyet a fogyasztóval szemben alkalmaznak, semmis, és ennek következtében semmiféle joghatás nem származik belőle. Magyarország jogrendjébe is beépítették ezt az irányelvet, így a szerződések megkötésekor a magyar Polgári Törvénykönyvben már ismert volt a semmiség fogalma. Fontos hangsúlyozni, hogy a semmiség önmagában nem jelenti a szankciót! A 7. cikk a szankciók visszatartó erejére is utal. Ez azt jelenti, hogy a tisztességtelen hitelezővel szemben olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megakadályozzák, hogy a jövőben hasonlóan tisztességtelenül járjon el. Az Európai Unió Bírósága például megfoszthatja a tisztességtelen hitelezőt a kamatoktól, költségektől és járulékoktól, így a fogyasztónak csupán a tőkét kell visszafizetnie. Ezek után különösen ízléstelen lenne azt állítani, hogy a devizahitel felvételével a fogyasztók jól jártak. Nehéz lenne megmagyarázni azoknak a családoknak a helyzetét, akik az adósság terhe miatt tragikus döntéseket hoztak, vagy akiknek a stressz következtében egészségügyi problémák alakultak ki, és gyermekeik árván maradtak. Az ilyen helyzetekben bármilyen pozitív kicsengésű megfogalmazás eltorzítja a valóságot. Ráadásul a bankok érvelése, miszerint az EUB döntése a fogyasztók javát szolgálja, mélyen tisztességtelen, hiszen sokan nemcsak anyagi, hanem érzelmi és mentális terheket is cipelnek.
Ha az uniós joggal ütközött a devizahitelezés, akkor az államnak és a bankoknak nyilvánvalóan egyaránt felelősségük van az ügyben. Jól értjük?
A bankok viselik a fő felelősséget, mivel ők idézték elő a problémát tisztességtelen gyakorlataikkal. E mögött azonban az állam is felelősséget hordoz, hiszen nem lépett közbe, hogy megállítsa ezt a romboló folyamatot. A PSZÁF, mint a bankok felügyeleti hatósága, szintén hibásnak tekinthető, hiszen nem gyakorolt kellő ellenőrzést. A kormányok is mulasztottak, hiszen nem tettek semmit az uniós jog érvényesítése érdekében. Ráadásul a bíróságok is felelőssé tehetők, mivel nem biztosítottak megfelelő jogvédelmet a fogyasztóknak, sőt, sok esetben a hitelezőknek kedvező döntéseket hoztak, ezáltal tisztességtelen előnyöket biztosítva számukra.
Nemrégiben Nagy Márton kifejtette, hogy az Európai Unió Bíróságának határozata alapján az államnak ebben az ügyben nincs teendője. Ön is osztja ezt a véleményt?
Ez a nyilatkozat, hogy finoman fogalmazzak, meglehetősen sántít. Először is, a bankrendszer az állammal karöltve megpróbálja korlátozni az EUB ítéletének hatályát. Az ATV Aktuál című műsorában kifejtették, hogy a luxemburgi döntés csupán egy eseti ügyre vonatkozik, amelyből az egész eljárás kiindult. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy az EUB ítélete minden tagállam bíróságára és egyéb jogalkalmazóra érvényes, akik hasonló ügyekkel foglalkoznak. Tehát ahol a hitelezés során a vétel- és eladási árfolyamok alkalmazása felmerül - és nem csupán Magyarország, hanem más európai országok is érintettek, mint Spanyolország, Horvátország, Szlovénia, Lengyelország és Románia - az ítélet mindenki számára kötelező. Ennek fényében az államoknak óriási felelőssége van, mivel nem akadályozták meg az Európai Unió jogával ellentétes gyakorlat kialakulását.
Ebben a kontextusban felmerül a kérdés, hogy vajon a magyar állam is felelősségre vonható-e a bíróságai mulasztásai következtében?
Ha a magyar államnak kellene a bankok helyett felelősséget vállalnia a bekövetkezett károkért, akkor azt végül a magyar adófizetők fizetnék meg. Ebben az ügyben arra játszik a magyar politikai és gazdasági elit is, hogy a "lopott pénzt" ne kelljen a legfőbb felelősnek, a Magyar Nemzeti Banknak visszatennie az államkasszába, és ne a bankigazgatóknak kelljen eladniuk a mallorcai kastélyukat, hogy visszafizessék a csalással megszerzett pénzt a károsultaknak.
