Rengeteg a beszéd - így nyilatkozik a nyelvész az éghajlatváltozás kérdéséről.
Műsorvezetők: Panxnotded Miklós, Dési János, Szénási Sándor és Para-Kovács Imre. Szerkesztői csapat: Jávor Dénes Marcell, Selmeci János, Korpás Krisztina, Bencsik Gyula, valamint Herskovits Eszter.
Az olajcégek már a 80-as években tudták, hogy az éghajlatváltozás a nyakunkon van. Az akadályok nem tudományosak vagy technológiai típusúak, hanem társadalmi és politikai akadálya van annak, hogy az országok nem hajlandóak csökkenteni a széndioxid-kibocsátásukat.
Forgács Bálint azért próbálkozik a klímakommunikáció átkeretezésével, mert úgy látszik, hogy az elmúlt negyven éveben nem ment át, hogy ha ezen nem változtatunk, akkor annyi a bolygónak.
Forgács Bálint véleménye szerint a klímaváltozásról való diskurzusnak sokkal drámaibb és figyelemfelkeltőbb stílusban kellene zajlania. Úgy látja, hogy a kifejezések, mint a globális felmelegedés, üvegházhatás vagy klímakatasztrófa már nem tükrözik a helyzet valós súlyosságát. Szerinte elengedhetetlen, hogy orvosi terminológiát alkalmazzunk, hiszen a Földünk beteg, és sürgős kezelésre szorul. Az ilyen megközelítéssel talán jobban felhívhatnánk a figyelmet a sürgető cselekvés szükségességére.
Ezt pedig mindenki érzi, naponta tapasztalja:: nem havazik, nyáron elviselhetetlenül sok az olyan nap, amikor kánikula van.
A klímaszorongás egyre gyakoribbá válásával a klímaváltozás legfélelmetesebb következményeinek tárgyalása gyakran vészmadárkodásnak vagy éppen félelemkeltésnek minősül.
Beszélt a tanult tehetetlenség jelenségéről: megemlítette, hogy egyfajta passzivitásba süllyedtünk, és ennek következtében a nyelv is ehhez a változáshoz igazodott.
Azért kell orvosi nyelvre kell váltani, mert ez egy magas kockázatú terület nagyon szigorú jogi szabályokkal, akárcsak maga a klímaváltozás. Vagyis a felmelegedés pozitív hangulatú szó, helyette a tűzforróvá váló bolygó kifejezés lenne a helyes, ami már figyelemfelhívó - véli a kutató.
