Az APEC Európában szinte ismeretlen fogalom, mégis ez az esemény lehet az idei év egyik legmeghatározóbb találkozója.
Az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia-Pacific Economic Cooperation - APEC) neve sokak számára Európában még ismeretlenül cseng, pedig egy olyan régiót ölel fel, amely a globális politikai elit szerint hamarosan a világ új középpontjává léphet elő. A globális hatalmi egyensúly átalakulásával a fórum jelentős szerepet kaphat, és 2025-re olyan események várhatóak, amelyek mind a kihívások, mind a lehetőségek terén izgalmas új fejezeteket nyithatnak a házigazdák számára. Ez a változásokkal teli időszak új perspektívákat kínál, és a résztvevőknek fel kell készülniük a jövő kihívásaira.
Európában az APEC (Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) viszonylag háttérbe szorul, ami érthető, hiszen a kontinenst csupán néhány döntés érinti, és a megállapodásokba való beleszólásuk is gyakorlatilag nulla. Ez azonban nem csökkenti a szervezet jelentőségét, amely a gazdasági hatalmi középpontok átrendeződése következtében egyre inkább globális befolyással bír. Jelenleg 21 tagállam alkotja, köztük...
olyan nagyágyúkat is, mint az Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán vagy éppen a házigazda Dél-Korea.
Fontos megjegyezni, hogy a tárgyalások során nem "országokként", hanem "gazdaságokként" emlegetik a résztvevőket. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a Kínai Köztársaság (Tajvan) és a Kínai Népköztársaság (Kína) is részt vehessen a szervezet munkájában. A háttérben húzódó konfliktus gyökerei a 1949-es kínai polgárháborúig vezethetők vissza, amikor a Kuomintang nacionalista vezetői a háborút követően a sziget védett területére menekültek, és ott gyakorlatilag egy "kvázi független" kormányt alakítottak ki. A helyzet azóta sem változott, Tajvan függetlenségét Peking nem ismeri el, sőt, folyamatosan követeli a sziget visszacsatolását, harcos retorikával támadva a "szeparatistákat". A "gazdaságként" való hivatkozás lehetővé teszi, hogy a történelmi riválisok képviselői együtt jelenjenek meg a tárgyalásokon, ami stratégiai lépés: így a világ második legnagyobb gazdasági hatalma, valamint a globális chipgyártás vezetője is asztalhoz ülhet. Ez a ritka együttműködés már önmagában is jelentős súlyt ad a találkozónak, különösen a jelenlegi geopolitikai környezetben. Érdemes megjegyezni, hogy Tajvant nem a sziget politikai vezetője képviseli, hanem egy speciális követ, és a "Kínai Tajpej" néven vesz részt az eseményen.
A fórum 1989-ben jött létre tizenkét ország képviseletével, azzal a célkitűzéssel, hogy erősítse a régión belüli együttműködést. A megbeszélések középpontjában elsősorban a kereskedelmi láncok fejlesztése és a dereguláció áll, amelyek kulcsfontosságú témák a résztvevő országok számára. Az APEC-nek azonban van egy árnyoldala is, amelyet sokan kritikával illetnek: sokak szerint a szervezet túlságosan a nagyvállalatok és multinacionális cégek érdekeit helyezi előtérbe, míg a helyi közösségek és termelők igényeit gyakran figyelmen kívül hagyja. Ez a fókusz nem véletlen, mivel a csoport célja a gazdasági növekedés elősegítése, de ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy vajon hogyan lehetne jobban integrálni a civilek és a kisebb szereplők érdekeit a döntéshozatali folyamatokba.
A világ népességének körülbelül 37 százaléka, ugyanakkor gazdasági teljesítményének már 61 százaléka ebben a csoportban összpontosul. Ez a tény alátámasztja, hogy a találkozó rendkívüli jelentőséggel bír.
Az APEC (Ázsiai–Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés) működésének sajátossága, hogy nincs egyetlen domináns vezetője, ami lehetővé teszi, hogy évről évre egy másik "gazdaság" adjon otthont a rendezvénynek. A történelem során különösen Ausztrália és Japán játszottak kulcsszerepet az APEC megalakulásában, hiszen már az 1989-es alapítás körüli időszakban is jelentős hatással voltak a folyamatokra. Japán, a második világháborút követően, a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalmává nőtte ki magát, tökéletesen illeszkedve az Egyesült Államok azon törekvéseihez, hogy biztonságos ázsiai bástyát alakítson ki a kommunizmus terjedésével szemben. A szigetország már 1968-ban javasolta, hogy a régióban hozzanak létre egy szabadkereskedelmi övezetet. E kezdeményezés a Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködési Tanács (PECC) néven ismerté vált, és az évek során informális találkozókká fejlődött, amelyek 1980-ra rendszeressé váltak.
Japán számára az ausztrál proaktivitás rendkívül előnyösnek bizonyult, mivel ezzel sikerült elkerülni, hogy a távol-keleti és délkelet-ázsiai országok a második világháború előtti birodalmi terjeszkedéshez hasonló tervekre asszociáljanak. Az események gyors iramban fejlődtek, és az évtized végére megalakult az APEC, tizenkét ország részvételével. Ausztrália kezdetben egy zártabb keretrendszert javasolt, hasonlóan az OECD-hez, de ez a koncepció végül megbukott, mivel több tagállam sokkal rugalmasabb és kevésbé intézményesült megoldást preferált. Ez a megközelítés a mai napig érvényben maradt, és Szingapúrban állandó székhelyet kapott.
Az 1990-es években bejelentették, hogy célul tűzték ki egy szabadkereskedelmi övezet megalapítását.
1993-ban egy jelentős mérföldkőhöz érkezett az APEC találkozók története, amikor az állam- és kormányfők Seattleben gyűltek össze, és a rendezvényen Kína, Tajvan, valamint Hongkong képviselői is részt vettek. Az 1994-es indonéziai találkozón elfogadott bogori célok még inkább megerősítették ezt a folyamatot, hiszen a nyílt kereskedelem és a gazdasági beruházások terén kívántak fellendülést elérni. A megállapodás keretében két fontos céldátumot határoztak meg: a fejlett országok számára 2010, míg a fejlődő nemzetek esetében 2020 volt a kitűzött időpont. E célok elérése érdekében a kapcsolatok élénkülése várható volt. Érdekes módon, a háttérben Amerika stratégiája az APEC megerősítésével a kereskedelmi deficit csökkentése volt, különösen Japánnal szemben. Bogorban a megállapodás részeként az is szerepelt, hogy...
Az egymás között megvitatott kereskedelmi kedvezmények a nem tagállamok számára is elérhetővé válhatnak, ezzel is hangsúlyozva a nyílt regionalizmus elvét.
Ez a szabadon hagyott, kevésbé formalizált jelleg a későbbiekben időnkén hátrányt is okozott az APEC-nek, mivel a tagokat semmi nem kötelezte, ezért megesett, hogy nem az előzetesen remélt ütemben haladt a liberalizáció. Ezt felgyorsítandó, Washington több alkalommal is megpróbálta formálisabb keretek közé terelni a fórumot, de ezek sikertelenek voltak. Az 1990-es évek végén az ázsiai pénzügyi válság komoly károkat okozott, amely az egész térséget megrengette. Ezt követően a regionalizmus újra visszaerősödött. Az üzleti jelleget erősítette, hogy 1995 novemberében Japánban elhatározták az Üzleti Tanácsadó Testület (APEC Business Advisory Council - ABAC) létrehozását, amely a kormányoktól független, a gazdaság vezetőit tömörítő kör.
A találkozó 20 év után most visszatér Dél-Koreába (2005-ben Puszan adott otthont), méghozzá a délkeleti Kjongdzsu városába (a találkozók sorrendje nem meghatározott, valamint a politikai feszültségek elkerülése érdekében Tajvanon nem rendeznek csúcsot). Az APEC a hiedelmekkel ellentétben nem pusztán egyetlen csúcstalálkozót jelöl, hanem egy hosszú programsorozatról van szó, ahol a tagállamok vezetői különböző témakörökben ülnek le tárgyalni egymással. Az első találkozót már 2024 végén megtartották, ettől kezdve pedig szinte az összes témát felölelték: szó volt többek között az óceánokról, az emberi erőforrásokról, az oktatásról, a nők helyzetéről és az energiáról is. A rendezvénysorozat csúcspontját (és egyben zárását is) viszont egyértelműen az október végi gazdasági találkozó jelenti, mivel ezeken a tagok igyekeznek a legmagasabb szintű politikai delegációval szerepelni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy
Több hatalmi tényező vezetője kerül reflektorfénybe, ami világszerte élénk diskurzusokat generál.
Az APEC, a régió egyik meghatározó szervezete, a nyitott regionalizmus elkötelezett híve, ami jelentős eltérést mutat más hasonló intézményekhez képest. Míg az Európai Unió például szigorú szabályozási keretek között működik, az APEC tagjai sokkal szabadabb keretek között navigálhatják a globalizáció kihívásait. Ennek következtében a szervezet döntései gyakran egyoldalúak: az egyes kormányok maguk határozzák meg, hogy milyen ütemben és módon valósítják meg a vállalásaikat. Ez a megközelítés elősegíti a konszenzusos megoldások kialakulását, de egyúttal instabilitást is hordoz magában, mivel a kötelező érvényű határozatok hiánya lehetővé teszi, hogy bármelyik tagállam visszalépjen a korábban vállalt kötelezettségektől. Továbbá, az APEC még bővülési lehetőségekkel is rendelkezik, hiszen a Csendes-óceán térségében több ország, például Kolumbia és Ecuador, még nem csatlakozott a szervezethez, és a közép-amerikai valamint óceániai államok sem képviseltetik magukat a tanácskozások során.
Az idei évben kiemelkedő figyelem irányul arra a kérdésre, hogy Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, Dél-Koreában találkozik-e Hszi Csin-pinggel, Kína vezetőjével, hiszen ez lenne Trump első hivatalos találkozója a második beiktatását követően. A remények némileg megfakultak az elmúlt hetek fejleményei miatt; úgy tűnik, hogy a két politikai vezető végül abban állapodott meg, hogy először Trump látogat el Kínába, majd ezt követően Hszi Csin-ping viszonozza a látogatást, valamikor a jövő év elején. Jelenleg még kérdéses, hogy melyik fél fogja kihagyni a várva várt találkozót, de a legújabb értesülések szerint az amerikai elnök október 29-30-án Dél-Koreában tartózkodik, nem sokkal az APEC csúcstalálkozója előtt. Ez pedig azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nem képviselteti magát a legmagasabb szinten a jelentős eseményen. Ugyanakkor a források azt is jelzik, hogy...
Trump 2025 október végi ázsiai körútján megejti a találkozóját Hszi Csin-pinggel, méghozzá Dél-Koreában, de még az APEC-csúcs előtt elutazik.
Ha a jelenlegi programterv valósággá válik, akkor az súlyos diplomáciai egyensúlytalanságot idézne elő. Az amerikai elnök híres arról, hogy a multilaterális megbeszélések helyett a kétoldalú tárgyalásokat preferálja, ám az indo-csendes-óceáni térség jövőjéről szóló találkozó kihagyása komoly lépés lenne, különösen annak fényében, hogy várhatóan részt vesz az ASEAN csúcstalálkozón. Sokan úgy vélik, hogy ezzel Trump célja Szöulra gyakorolt nyomás fokozása, hiszen a két ország közötti vámtárgyalások nem haladnak az amerikaiak által várt ütemben.
Amennyiben az amerikai elnök valóban távol marad a csúcstól, az egyik oldalról valamelyest alááshatja Dél-Korea APEC-kal kapcsolatos ambícióit, másfelől viszont teljesen új karaktert ad a csúcsnak. Trump a beiktatása óta minden eddiginél határozottabban képviseli a protekcionista gazdaságpolitikát, rengeteg vámot szórt ki. Ebben a helyzetben megnövekszik a jelentősége a multilaterális csúcstalálkozóknak, amelyekkel a gazdasági korlátozások okozta kockázatokat csökkenteni tudják. Az országnak ugyanakkor egy kihívással is szembe kell néznie, ugyanis a házigazdának nem szabad hagynia, hogy a csúcstalálkozó amolyan "Amerika-kritikus koalíciónak" tűnjön, különösen abban a tekintetben, hogy a nagy rivális, Kína vezetője várhatóan megjelenik majd Kjongdzsuban. Hszi Csin-ping törekedhet is arra, hogy kihasználja ezt a lehetőséget, bár fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem mindegy, pontosan milyen kimenetele lesz a találkozójának az amerikai elnökkel éppen a csúcs előtt.
Trump esetleges távolmaradása jelentős mérföldkő lehet, mivel az Egyesült Államok már a kezdetektől fogva kulcsszerepet játszott az APEC szemléletének kialakításában. Jelen helyzet viszont az amerikai befolyás csökkenéséhez vezethet. Az utóbbi időszakban Kína egyre dominánsabb szereplővé vált a fórum keretein belül, míg Japán továbbra is meghatározó tényező. Ez a helyzet nemcsak hogy nagy riválisának biztosít lehetőséget, hanem más APEC-tagok, például a házigazda Dél-Korea számára is. Dzsemjong elnök előtt most egyaránt hatalmas lehetőségek és komoly kihívások állnak:
egyensúlyoznia kell az amerikai és a kínai hatalmi csatározások között, miközben az APEC-nek a vámháború idején megnövekedett jelentőségét kell úgy becsatornáznia, hogy abból Dél-Korea profitáljon a nemzetközi porondon.
Nem egyszerű feladat, de ezzel az új elnök kevéssel a beiktatása után nem sokkal bizonyíthatja a rátermettségét a nemzetközi porondon.
