Két védett börzsönyi erdőterületet tarra vágtak, ám az erdészet álláspontja szerint csupán végvágás zajlott.

"Ma a Börzsönyben, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, Natura 2000 besorolású területen, állami tulajdonú erdőben túrázva egy tarvágásba botlottam"

- írta olvasónk, aki fényképeket és precíz koordinátákat is mellékelt. Mint hangsúlyozta, ezt különösen különösnek találja, mivel 2022-ben miniszteri rendelkezés született a természetvédelmi és Natura 2000-es területeken végzett tarvágások betiltásáról.

Első körben megkerestük a területért felelős agrárminisztériumot és a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot. A tárcánál elismerték, hogy a miniszteri utasítás még hatályban van, de azt ajánlották: a konkrét ügyben forduljunk az erdészeti hatósághoz vagy a munkálatokat végző erdőgazdálkodóhoz.

Ezért az Ipoly Erdő Zrt.-hez fordultunk. A társaság főmérnöke, Horváth Barnabás, válaszában leszögezte, hogy a fényképek és a rögzített koordináták helyszínén nem történt tarvágás.

Horváth Barnabás véleménye szerint a fokozatos felújítóvágás végső lépését hajtották végre, mindezt az érvényes, a természetvédelem illetékes hatóságaival egyeztetett és általuk is jóváhagyott erdőterv keretein belül. A végvágás célja az erdőfelújítás volt, amely a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakértőivel folytatott konzultáció alapján valósult meg. A művelet középpontjában az áll, hogy a területen természetes módon megjelenő, jelentős mennyiségű tölgyújulat révén egy elegyes erdő alakuljon ki, amely ökológiai szempontból értékesebb lesz – tette hozzá Horváth Barnabás.

Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője szerint a fotók, térképek és az erdőgazdaság válasza alapján valóban olyan végvágásról (és nem tarvágásról) lehet szó, amelyet védett természeti területen hajtottak végre, amely egyúttal a Natura 2000 hálózat része, ráadásul a nemzeti park határain belül történt a beavatkozás.

Gálhidy véleménye szerint a hegyvidéki, őshonos fafajok által alkotott erdőkben, mint például a tölgyesek és bükkösök, végrehajtott végvágások hasonlóan károsak a természetvédelem szempontjából, mint a sík vidéken alkalmazott tarvágások. Ezek a módszerek nemcsak az erdőklímát rombolják, hanem a talajt is kiteszik az esőzések és a szél által okozott eróziónak. Az ilyen beavatkozások következtében az adott területen az élőhelyek teljesen megszűnnek, és a részleges helyreállításukhoz több mint egy évszázadra van szükség. Gálhidy hangsúlyozza, hogy a vágásterületek tönkreteszik a tájat, és csökkentik a természetjárás élményét, hiszen a faanyag szállítására épített utak és a vágásterületek mellett emelt kerítések csak tovább rontják a környezet összképét.

A nemzeti parkokban, és általában a védett területeken az élővilág megőrzésének céljaival ellentétes a hagyományos faanyagtermelés fenntartása. A legtöbb növény-, állat- és gombafaj rosszul tűri ezeket a beavatkozásokat, idővel megritkulnak az állományok; az érzékenyebb fajok jellemzően el is tűnnek a rendszeres bolygatásoknak kitett helyekről, tette hozzá Gálhidy.

A WWF Magyarország már hosszú ideje hangsúlyozza, hogy a nemzeti parkok területén legalább egy résznek mentesnek kell lennie a hagyományos erdőgazdálkodás alól. Szomszédos országainkban elterjedt gyakorlat, hogy a nemzeti parkok rendelkeznek érintetlen területekkel, ahol a természet szabadon fejlődhet. Ilyen területeket találhatunk nemcsak Ausztriában, hanem Horvátországban, Szlovákiában és Romániában is, ahol a természetvédelmi szempontok kiemelt szerepet kapnak.

Egyre inkább teret nyernek azok a természetközeli erdőgazdálkodási módszerek, amelyek a hagyományos vágásos technikákat váltják fel. E módszerek, mint például a "szálalás" vagy "örökerdő" koncepció, lehetővé teszik, hogy a fák kíméletesen, szálanként vagy kis csoportokban kerüljenek kitermelésre. A Börzsönyben, Királyrét környékén már közel húsz éve alkalmazzák ezt a gyakorlatot, emellett a Pilisi Parkerdő is ezt a megközelítést követi Budapest határában, a Budai-hegység területén. Ezt a tendencia növekvő népszerűségét a WWF Magyarország szakértője is megerősítette.