Peruban teljesen épségben találtak rá egy tűzoltóra.
A lepra már sokkal korábban szedte áldozatait, mint eddig hitték
Era de Pando a perui Supe-völgyben helyezkedik el, északnyugatra a Caral-Supe szent városától. Ez a terület a Caral régészeti övezet része, ahol eddig is számos, rendkívül jelentős régészeti lelet került napvilágra.
A lelőhely a Caral-Supe civilizációhoz tartozik, amely egy prekolumbián korban létezett társadalom, és megelőzte az egyiptomi Nagy Piramisok építését, sőt, az olmékok felemelkedését is, mintegy két évezreddel. Ez a különleges civilizáció akár harminc jelentősebb népességközponttal büszkélkedhetett, melyek közül az első i. e. 3500 körül alakult ki.
Era de Pando az egyik ilyen székhely volt, amely 48 építményből áll. Ezek közül négy nagyobb és négy kisebb piramis alakú épület, a másik 40 pedig templomok és lakóházak együttese, különböző jellemzőkkel. Mindezt egy központi tér köré rendezték.
A régészek, akiket Ruth Shady, a Caral Régészeti Övezet vezetője irányított, felfedeztek egy kör alakú mélyedést az épület nyugati oldalán, amelyet a szakértők tűzoltárként azonosítottak. Ez a különleges helyszín kiegészíti a fő templomépületben végzett központi szertartásokat, és fontos szerepet játszik a helyi rituális gyakorlatokban. A mélyedés átmérője 7 méter, míg előtte egy 16x8 méteres téglalap alakú udvar terül el. Az oltárhoz egy lépcsősor vezet, amely az épület szertartási csarnokának nyugati oldalához kapcsolódik, így lehetővé téve a hívők számára, hogy méltóságteljesen közelítsenek a szertartásokhoz.
A tűzoltóállomásokat stratégiailag a legimpozánsabb piramisok belsejébe és a magas rangú egyének otthonaik közelébe helyezték el. Ezek a szentélyek kizárólag a kiválasztott vallási, politikai és társadalmi vezetők számára voltak nyitva. Szertartások során ezek az elit csoportok itt gyűltek össze, hogy különleges felajánlásaikat – gyöngyöket, kvarctöredékeket, halakat, puhatestűeket és mezőgazdasági terményeket – ünnepélyesen elégessék.
Amikor a világörökség részét képező Caral-Supe fénykorát élte, az Era de Pando csak egy kis település volt egy vagy két piramis alakú épülettel. A későbbi korokban azonban a völgyben elszórtan elhelyezkedő települések szélesebb hierarchiájának részévé vált. Erre rásegített az is, hogy egy fontos útvonal mentén található, amely összeköti a Pativilca-völgyet és a Taita Laynas-medencét; de a tengerhez való közelsége és a kiterjedt mezőgazdasági területek hozzájárultak a település jelentőségének növekedéséhez.
