Tudományos függetlenség vagy központosítás? A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat újraformálása előtt áll A tudományos közösség számára kulcsfontosságú kérdés, hogy a kutatás és az innováció terén mennyire biztosítható a függetlenség, illetve mennyire elkerü
November 7-én egy fontos levél érkezett a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózathoz tartozó kutatóközpontok és intézetek vezetőihez: egy törvényjavaslatot kaptak kézhez, amely a hálózat drasztikus átalakításáról szólt. Másnap Gulyás Balázs, a hálózat elnöke sürgős főigazgatói értekezletet hívott össze, ahol részletesen bemutatta a törvény leglényegesebb pontjait. A főigazgatók közötti levelezés heves vitákat generált, és világossá vált, hogy a tervezet jelentős átdolgozásokra szorul ahhoz, hogy megóvhassák a kutatóhálózat integritását és a tudományos szabadság jövőjét.
A törvényjavaslat megszüntette volna az összes eddigi kutatóközpontot és intézetet, de nem szerepelt benne egyetlen új intézet alapítása sem. Az eredeti törvénytervezet alapján az összes kutató és kutatóintézeti munkavállaló közvetlenül a kormány által politikai alapon kinevezett elnöktől és vezérigazgatótól függött volna a munkáltatói jogok szempontjából és minden más módon. Felmerült a kekvásítás veszélye is, vagyis az, hogy a kutatóközpontokat az egyetemek nagy részéhez hasonlóan alapítványokba szervezzék át. A kritikusok szerint ez az egyetemeknél súlyosan veszélyezteti a függetlenséget (az Európai Unió meg is vonta a Horizont- és Erasmus-támogatásokat miatta), ezért a vészcsengők azonnal megszólaltak. A kutatóintézetekben gyűléseket szerveztek, a főigazgatók megbeszéléseket tartottak, az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) rögtön a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével együtt szavazott a törvénytervezetről. A kutatók üzenete egyértelmű volt: a tervezet ebben a formájában elfogadhatatlan.
A kutatóközpontok és -intézetek sorsa az elmúlt években egyébként is elég hányattatott volt: 2019-ben elcsatolták őket a Magyar Tudományos Akadémiától, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) tömörítették. Az MTA és a kutatók többsége tiltakozott ez ellen, aggályok merültek fel a kutatás szabadságával és függetlenségével kapcsolatban. Ezek egyelőre nem igazolódtak, de a bizalmatlanság érthető módon megmaradt.
2020-ban a hálózat munkatársait megfosztották közalkalmazotti státuszukból, ami jelentős változásokat hozott. 2021-ben aztán több intézeti átalakítás is történt, amelyek új irányokat szabtak a kutatási területeken. 2023. május 1-jén Gulyás Balázs vette át az ELKH elnöki posztját, és a hálózat szeptember 1-jétől Magyar Kutatási Hálózatra (HUN-REN) változtatta nevét. Ezt követően néhány hónapon belül megkezdődött egy alapos és átfogó átvilágítás az intézetek működéséről. Habár több intézeti főigazgató kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Gulyás Balázs októberig nem tárgyalt velük, így nem volt világos, milyen reformokra számíthatnak, az átvilágítást a legtöbben elengedhetetlennek tartották.
"Reformokra a globális trendek figyelembevételével mindenképpen szükség van" – nyilatkozta a Telexnek Garamszegi László Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont igazgatója. "Több ország és támogató intézmény már integrálta a tudományfinanszírozási stratégiájába a társadalmi hatás fogalmát, mivel a kutatás akkor válik valóban fenntarthatóvá, ha reagál az emberiség előtt álló kihívásokra. A modern tudománypolitikában a teljesítményalapú értékelés szerepe is egyre hangsúlyosabb. Ezt mind egyéni, mind intézményi szinten meg kell valósítani, hiszen ez biztosítja a kiválóságot. Ha ebből a szempontból közelítünk, Magyarországon is van lehetőség a tudománypolitikai megújulásra. Ugyanakkor a hazai helyzetet is szem előtt tarthatjuk, figyelembe véve a 2019-es folyamatokat. Az MTA/ELKH átalakítása nem hozta meg a várt eredményeket: a kutatóintézetekre továbbra is jelentős adminisztrációs teher nehezedik, hiányzik egy jól működő, teljesítményorientált finanszírozási rendszer, a kutatói életpályamodell pedig kiszámíthatatlanná vált az infláció miatt, és az ingatlanok körüli helyzet is kaotikus. Ezek a tényezők sürgetik a változást."
Elindult tehát egy jelentős folyamat, amelynek során az intézmények önértékelése zajlott. Az igazgatók lehetőséget kaptak arra, hogy kifejtsék véleményüket saját munkájukról és intézetük teljesítményéről. Emellett a kutatókat is bevonták a diskurzusba, arra kérték őket, hogy fogalmazzák meg, milyen változtatásokat látnának szükségesnek a mindennapi működésben. A résztvevőknek problématérképet kellett készíteniük, amely a saját központjuk vagy intézetük helyzetét ábrázolta. Ezt követően indult meg az átvilágítás, amelyben elismert nemzetközi szakértők vettek részt. Az értékelés eredményei később a főigazgatók számára is hozzáférhetők lettek, akik szintén kifejthették véleményüket az eredményekkel kapcsolatban. Az átvilágítás eredményei részben nyilvánosak voltak, míg más információkat kizárólag a főigazgatók kaptak meg saját intézeteikre vonatkozóan. Bár a folyamatot néhány kritika érte, a magasabb szinteken alapvetően pozitívan értékelték, és a Telexnek nyilatkozó főigazgatók megerősítették, hogy az eredmények a saját intézeteik esetében kielégítőnek bizonyultak.
"A kutatói életben teljesen megszokott dolog, hogy a teljesítményünket folyamatosan elbírálják. Ha elküldünk egy tudományos kéziratot publikálásra vagy egy pályázatot nyújtunk be, azt komoly minőségi kritériumok mentén értékelik. Intézeti szinten mi magunk is működtetünk egy Külső Tanácsadó Testületet, mely segít abban, hogy egy nemzetközi szemüvegen keresztül tükröt tartsunk magunk elé, és ez alapján építkezzünk. Ebből a szempontból örömmel fogadtuk a hálózat szintű átvilágítást is, melyre eddig még nem volt precedens. A nagy kérdés azonban, hogy az átvilágítás intézeti szinten hasznos anyagából hogyan jutottunk el a törvénytervezet első verziójáig" - mondta Garamszegi László.
A törvénytervezet váratlanul érkezett számukra, mivel nem folytattak előzetes egyeztetéseket velük. Gulyás Balázs kijelentette, hogy a HUN-REN vezetőségével sem konzultáltak a kérdésben.
"A tervezetet előre mi sem láttuk. Szeptember 25-én a stratégiai workshopunk keretében mutattuk be az átvilágítás eredményeit, majd ezt követően javasoltuk, hogy egy teljesítményalapú modellt vezessünk be a jövőbeli működésünk során. Kiemeltünk néhány fontos szempontot, például azt, hogy egységes szervezetként kívánunk működni, hiszen így tudunk hatékonyan tárgyalni a kormányzattal. Továbbá hangsúlyoztuk, hogy a támogatási források hosszú távú biztosítottsága kulcsfontosságú, valamint fontosnak tartjuk, hogy a kutatók részt vegyenek az irányításban, és a tudományos kérdésekben ők hozhassák meg a döntéseket" - nyilatkozta Gulyás Balázs a Telexnek. "Hankó Balázs azt javasolta, hogy a mi részünkről alakítsunk egy bizottságot, amely a tárgyalásokat lebonyolítja. Az Irányító Testület ezt követően kinevezte a bizottságot, és megkezdődtek a tárgyalások. Ennek eredményeként készült el a tervezet, amelyet mi is csak akkor kaptunk meg, amikor a főigazgatók. Nem volt lehetőségünk beleszólni abba, hogy ők mit írnak. Azóta folyamatosan fejlesztjük a tervezetet, mivel volt benne néhány olyan elem, ami minket is meglepett."
Garamszegi László a törvénytervezettel kapcsolatos ellenállás okait a következőképpen fogalmazza meg: „A nemzetközi példák, amelyek egyébként kiválóak, nem alkalmazhatók közvetlenül a hazai környezetre. A tervezett modell csak akkor lesz sikeres, ha figyelembe veszi a magyar kutatás sajátosságait. Ehhez szükség van az intézmények múltjára, a tudományterületek közötti interakciókra, a működés praktikus kihívásaira, valamint a több éve a rendszerben aktívan részt vevő szakemberek véleményére. Az átvilágítási folyamat nem tudta kellően feltérképezni ezeket a tényezőket. A hatékony integráció érdekében elengedhetetlen a hazai kutatóközösséggel folytatott érdemi párbeszéd, amelyet a főigazgatók képviselnek, azonban ez a diskurzus egészen októberig elmaradt.”
A szöveg egyedivé tételéhez a következő átfogalmazott változatot ajánlom: "Nem meglepő, hogy a közösség, amely már átesett egy kényszerű átszervezésen 2019-ben, és amely nem hozta meg a várt eredményeket, szkepticizmussal fogadta az új vezetés reformkísérleteit. Jó hír, hogy ez a kommunikációs akadály végre megszűnt, hiszen a főigazgatókat időben bevonták a folyamatokba. Így sikerült a HUN-REN törvénytervezet mögött meghúzódó, a tudományos tevékenység javítását célzó szándékot összehangolni a tudományos munkák gyakorlati aspektusaival. Míg az MTA/ELKH leválasztásának törvénytervezetét csupán 54 perc állt rendelkezésünkre véleményezni, most 6 napot kaptunk az első változat átnézésére. Ezen időszak alatt, a kutatói közösséggel folytatott egyeztetések révén valódi beleszólási lehetőségünk adódott a törvénytervezet szövegezésébe" - fejtette ki.
Az első törvénytervezet megjelenése után a főigazgatók egy változtatási csomagot adtak át a HUN-REN elnökének. Az eredeti javaslatban szereplő megnövelt finanszírozást, az innovációs képesség növelését, a társadalmi hasznosulás biztosítását és a kiemelt területek kijelölését nem sérelmezték, de az irányítás és a jogi szerepkörök területén jócskán akadtak javaslataik. Azt, hogy ezekből mi került be végül a törvénytervezet második verziójába, a szaktárca döntötte el.
Dr. Fertő Imre, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója a Telexnek elmondta: „A kutatóközpontok és intézetek vezetőit arra kértük, hogy osszák meg velünk észrevételeiket a törvénytervezettel kapcsolatban. Tapasztalataim szerint, ahogyan már korábban is, a főigazgatók egyhangúlag léptek fel a törvényjavaslattal kapcsolatos aggályaik kifejtésében.” Fertő hozzátette: „A HUN-REN KRTK keretein belül arra kértem az igazgatókat, hogy a munkatársakkal való konzultációt követően tegyenek javaslatokat a törvénytervezet módosítására. Ezen kívül az üzemi tanács és a TDDSZ vezetőit is felkértem, hogy ők is fogalmazzák meg saját módosító javaslataikat. Végül minden kollégánk megkapta a törvénytervezetet, és online szavazást indítottunk, amely lehetőséget biztosított számukra, hogy a HUN-REN központ kérdéseire válaszolva kifejtsék véleményüket. A szavazás eredményeként a kutatók túlnyomó része elutasította a törvénytervezetet, és számos észrevételt fogalmaztak meg. Az összegyűjtött véleményeket a többi főigazgató által javasoltakkal összevetve továbbítottuk a HUN-REN központnak.”
A HUN-REN törvénytervezet eredeti változatában a kutatói és intézményvezetői körök számos olyan jelenséget észleltek, amelyek kapcsolódhatnak az alapítványi egyetemeket szabályozó jogszabályhoz. Ennek következtében az intézményvezetők, miután alaposan megismerték a törvénytervezetet, javaslatokat dolgoztak ki a HUN-REN vezetése és a Kulturális és Innovációs Minisztérium számára. Ezek a javaslatok javarészt bekerültek a végleges dokumentumba – írta a Telexnek dr. Buday László, a Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója. A legfontosabb javaslatok közé tartozik, hogy az intézmények megőrizzék jogi önállóságukat, és az Irányító Testület tagjainak kinevezése előtt a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács véleményét is figyelembe kell venni. Emellett az alapítványokra vonatkozó háttérszabályok helyett a Polgári Törvénykönyv jogi személyekre irányadó általános előírásait kell alkalmazni. Továbbá, egy új javaslat szerint a kutatási intézmények vezetői három tanácskozási jogú delegálttal (azaz a három fő tudományterület képviselőivel) vehetnek részt az Irányító Testület ülésein. "Ezek a javaslatok világosan jelzik, hogy a törvénytervezet lényegesen eltér az alapítványi egyetemekről szóló jogszabálytól" – tette hozzá.
Dr. Horváth Ákos, az Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója szintén elégedett a beépített javaslatokkal. Három olyan lényeges előrelépést emelt ki, amelyek különösen fontosak a kutatóközpont számára. "Az egyik legfontosabb, hogy kikerülünk az államháztartási törvény szigorú keretei alól. Az olyan kutatóintézetek, mint amilyenek mi is vagyunk, amelyek gazdasági kapcsolatokkal bírnak, sokkal eredményesebben tudnak működni gazdasági társaságként, mivel nem vagyunk kénytelenek előre, hónapokkal korábban megtervezni a költségvetésünket. A HUN-REN-re vonatkozóan is van egy új kitétel, ami lehetővé teszi, hogy év közben módosítsuk a költségvetést. Ezen kívül az állami költségvetési szervként való működés rendkívül merev, és rengeteg időt igényel a gazdasági szervezetünktől, hogy megfeleljen olyan szabályoknak, amelyek a gyakorlatban nem mindig alkalmazhatóak" - fogalmazott a Telexnek.
Kiemelte, hogy gazdasági szervezetként az adminisztrációs terheik olyan mértékben megnőttek, hogy új projekteket már nem tudnak indítani. "Ha viszont gazdasági társaságként működnénk, akkor olyan mértékű adófizetési kötelezettség hárulna ránk, ami egyszerűen nem fenntartható. Ezzel a változással pedig egyfajta átmenetet alakítanak ki a két forma között, ami üdvözlendő lépés" - fogalmazott. "Továbbá, ha a HUN-REN önálló entitásként működik, azzal saját vagyont is szerezhet, ami lehetővé teszi a felújításokat, új laboratóriumok kialakítását, ingatlanok vásárlását, vagy legalábbis a döntéshozatali folyamatok közelítését hozzánk."
Horváth Ákos véleménye szerint a helyzet bonyolult, hiszen a rendszerrel való visszaélés lehetősége is fennáll, például ha a hálózat indokolatlanul kezdi el ingatlanok értékesítését. Ennek ellenére a változtatásokat alapvetően jónak tartja, mert elősegíti a napi operatív tevékenységet. "A harmadik szempont, amit kiemelnék, és ami a második verzióban szerepel, az az, hogy a vezetőség egyre inkább figyelembe veszi az intézetvezetői kollégiumot. Ez azt jelenti, hogy az Irányító Testület a vezetők véleményére épít, és a kutatók is delegálhatnak tagot az irányító testületbe. Bár szavazati joguk nincs, ez nem feltétlenül problémás, hiszen a szavazati jog megszerzése nem lenne olyan lényeges, mivel a kutatók többsége nem kerülhetne domináns helyzetbe az irányító testületben, ami összeférhetetlenségi kérdéseket vetne fel" - tette hozzá.
Gulyás Balázs a Telexnek korábban kifejtette, hogy az alapítvány kifejezést teljes mértékben eltüntették az átírt törvénytervezetből. Véleménye szerint a módosítások következtében a HUN-REN hálózat már nem az alapítványokra vonatkozó jogszabályok alá fog tartozni. Ehelyett önálló jogi státuszt kap, és a polgári törvénykönyv olyan szintjére emelkedik, amely például a Magyar Tudományos Akadémia esetében is érvényes.
A jogászaink kifejtették, hogy az önálló jogállásunk egyfajta abszolút védelmet nyújt a politikai befolyás ellen, hiszen sem a KEKVA, sem alapítvány, sem gazdasági szervezet nem kategorizálhat bennünket. A törvény szerint a mi helyzetünk hasonló az MTA-hoz vagy a Magyar Művészeti Akadémiához. Ez az önálló jogállás megakadályozza, hogy alapítványként működjünk, és biztosítja számunkra azt a garanciát, amiért már az elejétől fogva küzdöttünk: hogy a magyar jog- és államigazgatási rendszerben a Magyar Tudományos Akadémia szintjére emeljenek minket. Noha nem azonos jogállású intézményekről beszélünk, a jogállási hierarchiában egyenrangú pozíciót foglalunk el, védve a törvény keretei által.
"Valóban, bár nem a mi kezdeményezésünkről van szó, felmerültek olyan javaslatok, mint például, hogy alakuljunk KEKVA, alapítvány vagy akár holding formájában. Ezeket a gondolatokat azonban határozottan elvetettük."
„Tedd különlegessé a megfogalmazásodat!” – javasolta Gulyás Balázs.
Hozzátette, hogy a jelenlegi jogi keretek következtében csupán kétharmados többséggel lehet módosítani a kutatóhálózat jogi státuszát. "Nem áll szándékunkban, és nem is tervezünk alapítványt alapítani" - nyilatkozta.
Vannak, akik továbbra is szkeptikusan viszonyulnak a törvénytervezethez, még a javasolt módosítások ellenére is. Lőrincz Viktor Olivér, az Akadémiai Dolgozók Fóruma alelnöke és a kutatóhálózat szakértője úgy véli, hogy a kekvásítás területén nem történt érdemi előrelépés. "Csak egy lényeges eltérés figyelhető meg, de az inkább szavak játéka: az alapítványokra vonatkozó hivatkozást eltávolították, így most már azt állítják, hogy ez nem alapítvány, mert a szó már nem szerepel. Áttértek egy másik megközelítésre, ami szintén felvet kérdéseket: a polgári törvénykönyv jogi személyekre vonatkozó általános szabályait használják az alapítványok helyett. A Ptk. általános rendelkezései ugyanis egyaránt vonatkoznak nonprofit szervezetekre, egyesületekre, alapítványokra és gazdasági társaságokra. Ezáltal a hivatkozás még általánosabbá vált, és így még nehezebb megmondani, hogy milyen szabályok lesznek alkalmazandók. Gulyás Balázs megjegyezte, hogy a HUN-REN hasonlóvá válik az MTA-hoz vagy az MMA-hoz, de ezek mind köztestületek, míg a törvénytervezetben említett jelenlegi forma nem rendelkezik köztestületi jelleggel, ami teljesen eltérő közjogi jogosítványokat jelent. A lényeg, hogy a két szöveg között nem a KEKVA forma szempontjából van jelentős eltérés; a körülbelül 50 százalékos átfedés továbbra is fennáll, és az alapítványi hivatkozás eltávolítása ellenére a részletszabályok nem változtak."
Felhívta rá a figyelmet, hogy az alapítvány is az alá a kategória alá tartozik, amibe a HUN-REN a tervezet szerint átkerült. "A Ptk. struktúrája úgy néz ki, hogy vannak természetes személyek, mint az ember, és a jogi személyek, utóbbiakra van egy közös szabályrendszer, és ezen belül vannak az alapítványok is. A klasszikus alapítványok ugyanúgy közhasznú civil szervezetek, mint az egyesületek, a kekvák viszont a vagyonkezelő magánalapítványok közérdekű változatai. A Budapesti Műszaki Egyetemen egy gazdasági modellt akarnak bevezetni, ami végül is ugyanúgy a Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános szabályai alá tartozik. A HUN-REN tehát egy kategóriával feljebb került, az alapítványok szűkebb szabályai már nem, csak a Ptk.-beli jogi személyek tágabb szabályai vonatkoznának rá, ami jogbizonytalanságot szül. Az 50 százalékos átfedés a KEKVA törvénnyel viszont fennmaradt" - mondta.
Lőrincz Viktor szerint az újabb tervezetben a főigazgatók jogköre megerősödött, de fontos probléma, hogy maga a struktúra nem került bele a javaslatba, ami nagy mozgásteret ad a későbbiekben - és ez nem feltétlenül jelent jót. "Nem tudjuk, hogy a most létező központok hosszú távon megmaradnak-e, nem tudjuk, hogy ugyanezek a főigazgatók lesznek-e az élükön. Mi úgy tudjuk, hogy azt mondták nekik: az átalakulás idején maradhatnak, és utána nemzetközi pályázatot írnak ki a pozíciókra" - mondta. Azt is problémaként sorolta fel, hogy az Irányító Testület részt vesz az önmagát megújító folyamatokban, és a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács is csak az első IT kijelölésében vesz részt, utána már ez is a testület saját feladata lesz.
Lőrincz Viktor véleménye szerint a főigazgatók tanácsadó testületként való szerepeltetése az új törvényben nem biztosítja az Irányító Testület demokratikus legitimitását. Emellett hangsúlyozza, hogy a kutatóközösség véleménye nem egységes a javaslattal kapcsolatban, mivel sokan nem látták a törvénytervezet szövegét. "Bár hivatkoznak egy kérdőívre, valójában a demográfiai adatok mellett olyan általános kérdések szerepeltek benne, mint például hogy miként szeretnénk értesülni a döntésekről. A lényegi tartalom inkább az öt pozitív várakozásunkra és öt félelmünkre vonatkozott" - tette hozzá. Ezen kívül megjegyezte, hogy nem világos, ki felelős az első törvénytervezet kidolgozásáért; míg Gulyás Balázs a Kulturális és Innovációs Minisztériumra hivatkozik, a minisztérium viszont az ő javaslatai alapján készült szövegről beszél.
Lőrincz Viktor megjegyzi, hogy a tervezet jelenlegi formájában a hálózat önállósága még a KEKVA-egyetemek szintjét sem éri el, ahol a szenátusban az egyetemi dolgozók is képviseltetik magukat. "A kutatóközpontok vezetőit Gulyás Balázs nevezi ki, és ő rendelkezik arról is, hogy ki maradhat, illetve ki távozhat. Ha valakinek eltérő a véleménye, könnyen előfordulhat, hogy hamarosan a rendszer peremére szorul" - tette hozzá.
Gulyás Balázs és Jakab Roland, a HUN-REN vezetői, kifejezték, hogy az átalakítási folyamat során nem áll szándékukban kutatóintézeteket bezárni, újakat alapítani, vagy a munkatársakat elbocsátani. Emellett a főigazgatók is a helyükön maradnak, amíg a kinevezésük érvényes. A jövőben viszont valóban nemzetközi pályázatokat kívánnak kiírni a főigazgatói pozíciókra.
"Egyszerűsíteni biztosan fogunk. Hogy egy példát mondjak: két helyen dolgoznak most ökológusok, körülbelül 50-50 százalék megosztásban az ökológiai intézetben és az agrártudományi központban. Azon kellene javítani, hogy ők ne teljesen egymástól függetlenül dolgozzanak. Három vízkutató csoportunk van, egy a Balatoni Limnológiai Intézetnél, a Duna-Kutató Intézet Budapesten és a Tisza-Kutató Osztály Debrecenben. Át kell gondolnunk, hogy ezt nem lehet-e egyszerűsíteni. Ezek jellemzően személyi konfliktusok miatt váltak szét" „Tedd különlegessé a megfogalmazásodat!” – javasolta Gulyás Balázs. Hozzátette, hogy elbocsátásokra azért nem kell számítani, mert így is nagyon kevés kutató van Magyarországon, és a jelenlegi egymillió lakosra jutó hatezer kutató helyett nagyjából kilencezerre kellene feltornázni a számukat, ha el akarjuk érni az európai uniós átlagot. "Az elbocsátások a nemzeti célok ellen mennének. Éppen azt akarjuk megvalósítani, hogy hívjunk embereket külföldről, és a tehetségeket, akik most az egyetemeken vannak, próbáljuk magunkhoz bevonzani. Eszünk ágában sincs megszüntetni dolgokat. Racionalizálni viszont igen."
Garamszegi László viszont veszélyesnek tartja, ha az ilyen szintű átszervezés mögött nincs meg a megfelelő tudományterületi kompetencia és tényadat. "Az intézetek átalakításáról a jövőben is egy 6 plusz 1 tagú IT fog dönteni. Egy ilyen, kis létszámú testületben nem tudja minden tudományterület képviseltetni magát, ezért a különböző diszciplínák szempontjait az intézetvezetői kollégiumon és a tanácskozási jogunkon keresztül tudjuk becsatornázni a döntéshozatalba. Ez nem presztízskérdés, hanem a racionalitás is ezt kívánja: az egyes tudományterületek tematikai profilját, kihívásait, kapcsolatrendszerét és a bennük rejlő potenciálokat maguk a tudományterület művelői látják át. Az Ökológiai Kutatóközpont hazánk legnagyobb, ökológiával foglalkozó tudományos műhelye, ami célkitűzéseiben, módszertanában és prioritásai tekintetében alapvetően különbözik az agrárintézményektől. Kutatásainkban a szárazföldi és vízi ökoszisztémákban zajló integrált folyamatok megértésére fókuszálunk, melyet egy egységes ökológiai keretrendszerben végzünk, és így jutunk el a sokszor élőhelyeken átívelő, gyakorlati vonatkozásokig. Számos téma kapcsán erős társadalmi hatást érünk el, melyre egyre nagyobb igény van klímaváltozás és más környezeti kihívások okán. A központot érintő újabb átszervezés során egy kiváló tudományos teljesítmény és egy nemzetközileg elismert brand kerül veszélybe, ráadásul pont azokat a létező értékláncokat és innovációs folyamatokat kaszálja el, amiket elvárnak tőlünk. Ha a racionalizálás során nem érvényesülhetnek a tudományterületi érdekek és értékek, akkor mérhető károk keletkeznek tudományos és gazdasági szempontból egyaránt."
Kritika érkezett még a törvénytervezettel kapcsolatban arra is, hogy az Irányító Testület tagjaira annyi szabályt fogalmaz meg, hogy azok "a tudomány művelői" lehetnek csak. Azt, hogy ez mit jelent, senki nem tudja. Gulyás Balázs azt mondta, hogy pontosan ők sem, mert ugyan ez egy alkotmányban rögzített kifejezés, de ugyanúgy beletartozhat az is, aki egyetemet végzett és kutat, vagy aki ugyan PhD-t szerzett, de aztán soha nem végzett kutatási tevékenységet. "Mi erre nem akarunk definíciót találni, mert a véleményünk szerint az a tudomány művelője, akár van PhD-je, akár nincs, aki tényleg tudománnyal foglalkozik" - mondta. Szerintük ennek meghatározása inkább társadalmi feladat lenne.
Arra, hogy a törvény elfogadása után a HUN-REN a gyakorlatban hogyan fog átalakulni, egyelőre nincs kész forgatókönyv, és sokan attól tartanak, hogy pont a törvénytervezet lazasága miatt jöhetnek majd olyan intézkedések, amik a rossz értelemben történő központosítás, alapítványosodás irányába viszik el a hálózatot.
Lőrincz Viktor kifejtette, hogy a törvény alapvetően nem ad világos képet arról, miként fog működni az egész hálózat. Míg a vezető testület és az elnök jogkörét részletesen szabályozza, a törvény nem tér ki arra, hogy az alatt milyen struktúrák alakulnak ki, hogyan osztják meg a jogköröket, illetve milyen jogosítványokkal rendelkezik a jogi személyiség. Ráadásul nem világos, hogy a munkáltatói és gazdasági jogköröket hol helyezik el a rendszerben. Viktor példaként említette, hogy ha a gazdasági jogköröket központosítják, és nem delegálják, felmerülnek olyan kérdések, mint például a közbeszerzések sorsa és az, hogy kik pályázhatnak: csak a központ, vagy a jogi személyek is. Ezek a részletek azonban nem szerepelnek a törvényben. Valószínűleg ennek az lehet az oka, hogy a törvény megalkotása sietős volt, így nem volt lehetőség a részletek alapos kidolgozására. Ha a törvény nem tartalmazza a struktúra szabályozását, az azt jelenti, hogy nem garantálja a működés biztonságát. A Szervezeti és Működési Szabályzatot tetszőlegesen lehetne kialakítani, miközben az Irányító Testület rendelkezik azon jogosítványokkal, hogy például átalakítsa az intézeteket vagy új egységeket hozzon létre.
Az Akadémiai Dolgozók Fóruma egyébként továbbra is azt tartaná jó megoldásnak, ha a kutatóintézetek visszakerülnének az Akadémiához, és erre érvként felhozzák azt is, hogy ha Gulyás Balázsnak a köztestületi formához közeledés megfelel, akkor az MTA önálló törvénye is jó kellene, hogy legyen. Azt is sérelmezik, hogy ezzel a sok változtatással nehéz megvalósítani azt a célt, amit az akadémiai elszakítás indokaként is felhoztak: hogy a HUN-REN egy önálló brand legyen. "Teljesen abszurd, hogy folyamatosan barkácsolnak, és ilyen szempontból nem tetszik nekünk az sem, hogy megint új struktúrába helyezik át az egész rendszert, úgy, hogy erről még senki semmit nem tud" - tette hozzá Lőrincz Viktor.
A laza jogi keretek nyújtotta lehetőségek és aggodalmak nem kerülték el az intézetvezetők figyelmét sem. Ugyanakkor a törvénytervezet második változata alapján alapvetően optimisták, és úgy vélik, hogy a kétségeikre figyelmet fordítottak, valamint a javaslataikat is figyelembe vették. Ennek következtében bizalommal néznek az átalakítás elé.
Fertő Imre megjegyezte, hogy a tervek szerint a HUN-REN törvény csupán egy alapkeretet biztosít, míg a részletes szabályozások a HUN-REN különféle szabályzataiban kerülnek majd kidolgozásra. Az elmúlt két hét főigazgatói értekezletein ígéretet kaptunk arra, hogy az intézményvezetők tapasztalatait figyelembe veszik a szabályok megalkotásakor. Az idő fogja megmutatni, hogy az új keretek valóban hozzájárulnak-e a hatékonyabb működéshez. Hozzátette, hogy az ADF aggodalmait jelenleg nem lehet teljes mértékben eloszlatni, mivel a végleges törvényszöveg még nem áll rendelkezésre, és az MTA közgyűlésének ingatlanvagyonra vonatkozó döntését ismeretlen. A kormány szándékában áll megvásárolni a Magyar Tudományos Akadémia ingatlanvagyonát, amelyet a HUN-REN használ, miután azt 2019-ben az akadémiától elcsatolták. Az ingatlanvagyon előzetes becslések szerint 130,9 milliárd forintot ér, míg a kormány 80 milliárd forintot ajánl érte. A kérdésről az akadémia közgyűlése szerdán fog szavazni, és ekkor derül ki, hogy az ajánlott árat és feltételeket elfogadják-e.
"Bízom benne, hogy a korábbi tapasztalataink alapján sikerül közös nevezőre jutnunk ezekben a kérdésekben. Ha a jövő évi költségvetésünkhöz az átalakulást követően nem kapjuk meg a megígért plusz forrást, akkor a KRTK egy lefelé haladó spirálba kerülhet" - fogalmazott Fertő Imre.
Garamszegi László szerint a törvénytervezet módosítása azért volt fontos, hogy le lehessen ütni olyan sarokköveket, amik biztosítják az önálló működés alapelveit, a részletek viszont a további lépéseken múlnak. "Az egész átalakítási folyamatot jelenleg egy high risk - high gain projekt. A még le nem szabályozott működési funkciók, a jogállásváltás esetleges gyakorlati buktatói, a tudományterületi sajátságok kezelésének nyitott kérdése, és az EU lehetséges válaszai a kekvás passzusokra jelenleg még bizonyos rizikófaktorokat jelentenek. De ha érvényre jut mindaz amiről a napokban tárgyalunk, a HUN-REN törvény által definiált kereteket sikerül a tudományfejlesztésre irányuló tartalommal megtölteni, megérkezik a többletfinanszírozás és a központ új jogköreit a támogató funkciók erősítésre fordítja, akkor valóban jelentős fellendülés várható 2-3 éven belül" - mondta. "Ezzel a képpel tudok azonosulni, már csak azért is mert más reális opciónk nincs."
A következő lépések kapcsán Gulyás Balázs és Jakab Roland kifejezték, hogy amennyiben a törvénytervezet zöld lámpát kap, megkezdődik a Transzformációs Iroda megalakulása. Ez az iroda azzal a céllal jön létre, hogy feltérképezze, milyen módon lehet a leghatékonyabban kiépíteni az új folyamatokat. A tervek szerint a kutatási intézetek és a gazdasági vezetők is fontos szerepet kapnak majd ebben a munkában.
Jakab Roland kiemelte, hogy a törvény most egy keretet biztosít számunkra, de a saját működésünk és szervezetünk felépítése a mi feladatunk ebben az átmeneti időszakban. "A transzformáció nem egy varázslatos folyamat, amely varázsütésre tökéletes megoldásokat hoz. Új egységeket kell létrehoznunk, és meg kell töltenünk őket a megfelelő minőségű tartalommal és kompetenciákkal. Emellett ki kell alakítanunk a teljesítményértékelő és a kutatói előmeneteli rendszert, valamint a kutatói életpályát is. Fontos, hogy felmérjük, mit tudunk jelenleg vállalni, milyen mélységben és mennyiségben rendelkezünk a szükséges teljesítményekkel. Továbbá a közbeszerzések és a vagyongazdálkodás kérdései is bonyolítják a helyzetet, hiszen a jövőben egy egységes entitás keretein belül kell ezeket kezelni. Ezért rendkívül összetett feladatról van szó, és olyan professzionális szervezetet alakítunk ki, amely képes mindezeket a kihívásokat hatékonyan kezelni."
A következő lépés az, hogy a kutatóintézetek és a gazdasági vezetők kijelölik a megfelelő szakembereket a feladatok elvégzésére. Ezt követően a vezetőség és a meghívott szakértők alprogramokra osztva kezdenek el dolgozni a rendszer kidolgozásán. Összesen nyolc alprogramra számítanak, amelyek közé tartozik például a tudományos értékelés, a szervezeti struktúra kialakítása, a digitalizálás, a kommunikációs stratégiák, a vagyongazdálkodás, valamint az előmeneteli rendszer megalkotása. Fontos, hogy a munkajogi kérdéseket is rendezni kell, beleértve a jogi folytonosság biztosítását, a nemzetközi pályázatok keretében vállalt kötelezettségek tisztázását, a projekt elszámolások kezelését és a cégtulajdonviszonyokat. Emellett számos olyan jogi aspektust is figyelembe kell venni, amelyek az egyetlen jogi személlyé válásból fakadnak.
A gazdasági vezetők fóruma és a hálózat tagjai ígéretet tettek arra, hogy aktívan részt vesznek a koncepció kidolgozásában. Ezen felül egy minőségbiztosító csapat is létrejön, amely értékeli az alprogramok teljesítményét. Gulyás Balázs és Jakab Roland elmondták, hogy a tervek között szerepelnek olyan belső képzések, amelyek segítik a kutatókat a pályázatírásban és a társadalmi hasznosulás elérésében, míg a vezetők számára vezetői technikákkal és szabadalmakkal kapcsolatos képzéseket is terveznek. Hangsúlyozták, hogy a cél az, hogy a kutatók napi munkája a transzformációs időszak alatt ne változzon meg. Az első fontos határidő április 1., amikor a törvénytervezet hatályba léphet, míg a teljes transzformációs folyamat 2027. december 31-ig tart.
A törvény jelenlegi rendelkezései között szerepel a teljesítményalapú bérmodell bevezetése, amely azt jelenti, hogy azok, akik jobban teljesítenek, arányosan magasabb fizetést kapnak. Ez azonban nem zárja ki, hogy mindenki számára béremelés várható, hiszen a tervek szerint április 1-jén mindenki bérét emelik, amikor életbe lép az 50%-os emelés. A törvényjavaslat lehetőséget biztosít a kormány számára, hogy kiemelt témákat határozzon meg, figyelembe véve a nemzetgazdasági szempontokat, és külön hangsúlyt helyezzen az innovációra, ami a társadalmi hasznosulás szempontjából is jelentős. Az intézményvezetők is egyetértenek ezekkel a lépésekkel.
Fertő Imre megfogalmazása szerint: "Mint közpénzből működő intézménynek, a fenntartónak jogában áll meghatározni a kutatási prioritásokat." Emlékeztetett arra, hogy hasonló helyzet állt fenn az MTA idején is, sőt az OTKA-nak is volt olyan időszaka, amikor konkrét tématerületi prioritásokat állítottak fel. Az MTA és a HUN-REN javaslatának nyomán a tervezetbe bekerült, hogy a közfeladat-finanszírozási megállapodásban a tématerületi prioritások alapján kijelölt kutatási területek mellett a szabad témaválasztásra épülő felfedező kutatásokat is rögzíteni kell. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tudományos témaválasztással kapcsolatos korábbi aggodalmak nem igazolódtak be. Az elmúlt öt év során a KRTK-ban senkit sem zártak ki a kutatási érdeklődése alapján. A törvényjavaslat és a megszerzett tapasztalatok fényében úgy vélem, hogy a kutatás szabadsága nem kerül veszélybe. A teljesítményalapú működés kérdését sem tartja problémásnak; a kapcsolódó indikátorokat a következő negyedévben alakítja ki a HUN-REN központ és a kutatóközpontok. "Ez a rendszer két alappillérre épül: egyrészt létesítünk egy általánosan minden kutatóközpontra érvényes keretet, másrészt figyelembe vesszük az egyes tudományágak sajátos igényeit is" - tette hozzá a főigazgató.
Buday László véleménye szerint az innovációs teljesítmény fokozásának törekvése nem csupán kihívás, hanem hasznos tevékenység, amely kedvez a kutatóknak, a HUN-REN-nek és az ország egészének. "A mai világban már nem okoz problémát, ha egy kutató egy izgalmas felfedezést először szabadalmaztat, miközben a publikálás előkészületeit is végzi, így egyszerre két célt is elérhet" - emelte ki.
Garamszegi László véleménye szerint elengedhetetlen, hogy a kormányzat, függetlenül a politikai pártoktól, úgy tekintsen a kutatóhálózatra, mint egy kiemelkedő nemzeti stratégiai elemre, amelyhez különböző kihívások esetén lehet fordulni. "Az állam ebben az esetben mint megrendelő lép fel, ezért alapvető, hogy a HUN-REN olyan tárgyalóképes partner legyen, amely rendelkezik egy összetett stratégiával, amelyben tudományág-specifikusan integrálja az alap- és felfedező kutatásokat" - hangsúlyozta.
A megemelt finanszírozással kapcsolatban az ADF szerint érthetetlen, hogy miért kell hozzá a jogi státusz változása. "Ez csak akkor lenne pozitívum, ha nem lépjük meg ezt a tulajdonképpen privatizációnak nevezhető folyamatot. Teljesen abszurd történet, hogy azt mondják: akkor fog több pénz járni egy állami intézménynek, ha az többet nem lesz állami" - mondta Lőrincz Viktor. Persze hasonló történt a kekvásított egyetemeknél is, valószínűleg ez a párhuzam is növeli a bizalmatlanságot a hálózat tagjaiban. Az ADF szerint az alulfinanszírozottságot úgy is meg lehetne szüntetni, hogy ahhoz nem kell átalakítani az egész intézményrendszert.
"Fontos megemlíteni, hogy a 18 milliárd forintos emelés nem szerepel a költségvetés normatív részében. Ezt mi úgy értelmezzük, mint egy fiktív elemet az egész rendszerben, hiszen ezt az összeget a tudománypolitikában dolgozók kapják bérfejlesztés formájában, míg mi nem ezen a területen tevékenykedünk" - nyilatkozta a jogász. Hozzátette, hogy a múltban is ígértek már számottevő bérfejlesztést, amit részben meg is kaptak, hiszen a hálózatban 30 százalékos emelést realizáltak, azonban ezt az infláció teljes mértékben elérte.
Különösen érzékeny kérdés, hogy a törvényjavaslat esetleges elfogadása milyen reakciót vált ki az Európai Unióban. Amennyiben azt a nézetet alakítják ki, hogy a modellváltó egyetemekhez hasonlóan itt is fennáll a politikai befolyásolás kockázata, akkor a kutatóhálózat akár el is záródhat az európai kutatási projektekből. Az eredeti törvénytervezethez képest lényeges eltérés, hogy a HUN-REN keretein belül az informatikai szektorban a korábbi javaslat szerint nem kaptak volna helyet aktív politikai szereplők és tárcavezetők, ellentétben a modellváltó egyetemek kuratóriumaival. "Fontos, hogy jelenleg mindenki azt ígéri, hogy a tervezett struktúra elfogadható lesz, de az még kérdéses, hogy az Európai Unió ezt hogyan fogja megítélni" - hangsúlyozta Horváth Ákos.
Garamszegi László véleménye szerint kulcsfontosságú, hogy a kutatóközpontok megfelelően hozzáférjenek az uniós forrásokhoz. "Elengedhetetlen, hogy távolítsuk el a törvénytervezetből azokat a kitételeket, amelyek politikai befolyásolásra utalnak az Irányító Testület létrehozásával és működésével kapcsolatban. Van még lehetőség a finomhangolásra, és már zajlanak az egyeztetések nemcsak a HUN-REN szintjén, hanem az MTA és az ERC-pályázatnyertesek is kifejezik véleményüket a jogalkotók felé. Remélem, hogy minden érintett félnek az az érdeke, hogy minimalizáljuk ezt a rizikót, mert ha elveszítjük az EU-forrásokat, komoly következményekkel kell szembenéznünk" - hangsúlyozta.
Lőrincz Viktor véleménye alapján aggasztó, hogy a KEKVA-törvényhez kapcsolódó törvénytervezet ennyire a végső szakaszban van, mivel ez kockázatot jelenthet az európai források elérhetőségére. Megjegyezte, hogy eltérő hírek érkeztek arról, hogy a témát előzetesen egyeztették-e az Európai Bizottsággal.
Az ADF álláspontja szerint célszerű lenne kivárni, hogy az EU milyen állásfoglalást foglal el a KEKVA-törvény módosításairól, mielőtt lépéseket tennének a HUN-REN-törvény kapcsán.
"Félünk attól, hogy Brüsszelben meghozott döntés következtében a szabályozás nem bizonyul megfelelőnek az uniós források folyósításához. Nem értjük, miért nem lehet kivárni, hogy az Európai Unió állásfoglalása mit mond a KEKVA-törvénnyel kapcsolatban; akkor tisztábban látnánk, hogy a HUN-REN javaslatot elfogadhatják-e vagy sem. Elfogadni ezt a javaslatot úgy, hogy a Bizottság egy másik eljárás keretében külön is vizsgálja a szövegét, szerintem komoly problémákat vet fel."
Gulyás Balázs ezzel szemben azt mondta, hogy az Európai Unió csak már jóváhagyott törvényekkel tud foglalkozni, törvényjavaslatokkal nem. Informális csatornákon azonban folyik egyeztetés Hankó Balázs miniszter között, ennek eredményeiről azonban még nincs információjuk.
Jelenleg tehát sokkal több a kérdés, mint a válasz a HUN-REN átalakításával kapcsolatban. A kutatók körében megosztott a vélemény: míg egyesek mély bizalmatlansággal tekintenek a jövőre, és pesszimista forgatókönyveket festenek, addig mások, köztük számos főigazgató, bizakodóan közelítik meg a változásokat, az eddigi tapasztalatok fényében. A kommunikáció terén jelentős problémák adódtak, hiszen az első törvénytervezet kapcsán a hálózat tagjait nem vonták be a döntési folyamatba, sőt, sokáig egyáltalán nem tájékoztatták őket arról, hogy milyen átalakítások várhatók. Kulcsfontosságú kérdés, hogy milyen új elemek kerülnek a javaslatba, és hogy ezek mennyire nyerik el az Európai Unió tetszését, amely a legutóbbi, egyetemekkel kapcsolatos események tükrében valószínűleg óvatosan szemléli a magyarországi reformokat.
