Tudománytörténeti múlt: Három kötet egyedülálló időutazásra hív! Fedezd fel a tudományos gondolkodás fejlődését, a nagy felfedezések és áttörések hátterét, valamint a tudósok életét és munkásságát, akik formálták világunkat. Ezek a kötetek nem csupán info
Három kötet, kétszázhúsz interjúalany, és összesen 1500 oldalnyi tartalom - ezek a számok tükrözik azt a hatalmas munkát, amely Rostás Zoltán újságíró háromkötetes interjúsorozatában található. A sorozat kolozsvári bemutatójára szerdán délután került sor a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) főtéri épületének Kallós Zoltán-termében. A rendezvény során Rostás Zoltán és beszélgetőtársai felidézték az interjúk készítésének körülményeit és a társadalmi hátteret, majd egyetértettek abban, hogy a mérnökök és társadalomtudósok a mai napig meríthetnek ezekből az értékes beszélgetésekből.
- E három interjúkötet szereplőinek száma felülmúlja a Háború és békében megismert karakterekét - indította a diskurzust az író, aki azt is elárulta, hogy a kötetek összesen 1500 oldalon át 220 különböző interjúalany osztja meg gondolatait.
- Izgalmas tudománytörténeti közelmúltba nyújtanak betekintést az interjúk, amelyek A Hét Tudomány rovatában jelentek meg. Az első két kötetben megjelent interjúk a forradalom előtt keletkeztek, a harmadik kötet interjúi pedig az 1989-es forradalom után, 1990-1993 között. Azokban a nagyon nehéz és keserves években sokan megtalálták az emberhez méltó módot, a nemes emberi célokat - fogalmazott H. Szabó Gyula a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, majd feltette a kérdést Rostás Zoltánnak, hogy az interjúk annak köszönhetően jelentek meg, mert ő éppen a tudományos életre fókuszált, vagy A Hét bízta meg ezek elkészítésével.
- Pályafutásom kezdetén világossá vált számomra, hogy az interjúkészítés a tudományos élet szereplőivel képezi majd a tevékenységem szívét. A Hét című folyóiratban megjelent beszélgetések előtt már lefolytattam interjúkat a közszolgálati televíziónál, majd a rádióban is. Az interjúk során bejártam az ország minden szegletét, Kolozsvártól Bukarestig, Vásárhelytől Temesvárig. Egyik interjúalany javasolta a következőt, ami nagyban megkönnyítette a dolgomat. A Hét bukaresti megjelenése előnyt biztosított, hiszen a fővárosi tudományos konferenciákon sok elismert tudós fordult meg, akikkel szintén lehetőségem nyílt interjút készíteni. Az interjúkat az alanyaim otthonában vagy munkahelyükön – egyetemeken és kutatóintézetekben – folytattam le. Mindemellett hiányérzetem is támadt, mivel úgy éreztem, hogy még sok érdekes emberrel szerettem volna beszélgetni, és számos más kérdést is feltettem volna - osztotta meg velünk Rostás Zoltán újságíró az interjúk készítésének háttérsztoriját.
Ezek a három kötet olyan lenyűgöző élményt nyújtottak számomra, hogy szinte alig tudtam letenni őket. Olyan személyekre bukkantam közöttük, akiket nemcsak olvastam, hanem személyesen is ismertem. Az interjúk nem csupán a múlt és a szakmai történelem szempontjából fontosak, hanem a jelenlegi mérnökképzés, innovációs kultúra és etikai kérdések vonatkozásában is értékes tanulságokat hordoznak. A beszélgetésekből világosan kirajzolódik az a szűkös anyagi keret, amelyben a műszaki értelmiség dolgozott, és ez a helyzet kreativitásra ösztönözte őket. Ezek az interjúk a mérnöki munka sokrétűségét is tükrözik. A mérnök nem csupán tervező vagy végrehajtó, hanem a rendszerek gondolkodója, aki a gazdaság, társadalom, oktatás és etika határvonalain tevékenykedik. A legtöbb interjúalany nem látja éles határvonalat a kutatás és a gyakorlat között; inkább egy egymásra épülő tapasztalatként élik meg azt. Érdekes módon megfigyelhetjük azt a folyamatot is, ahol a műszaki szakemberek közösségszervező szerepkörbe lépnek. Az örökség és a továbbélés üzenete szinte csendben, de mégis határozottan megjelenik a kötetekben. Ezek olyan tapasztalati örökségek, amelyek nemcsak a mérnökképzés, hanem az ipartörténet szempontjából is relevánsak. A rendszerelmélet és közösségi gondolkodás összekapcsolása napjainkban is kulcsszerepet játszik. A műszaki interjúk rögzítik azt a feszültséget és lehetőséget, amely a szűkös anyagi feltételek, a magas szintű szakértelem és a közjó iránti elkötelezettség között feszül. Bitay Enikő, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke méltatta az interjúköteteket, hangsúlyozva, hogy forrásdokumentumot hoztunk létre, amelyet sokan fognak kutatni és feldolgozni a jövőben.
- Érdekes három kötetet állítottál össze, amelyeket érdekes lesz lapozgatni. Több interjút már keletkezésük idején elolvastam. Most olvasás közben visszaemlékeztem arra az időszakra, amikor a szocializmus éveiben megjelent interjúk készültek. Volt egyfajta paranoia és öncenzúra is, mert az ember nem mondhatott el bármit. Olyan körülmények között dolgoztak a tudományos kutatók, hogy a Romániában fellelhető tudományos irodalom megállt az 1965-ös év szintjén. Újabb tudományos folyóiratok, könyvek az állami könyvtárakban nem, csak a magánszemélyek birtokában voltak. Ha mégis mertél letenni valamit az asztalra, akkor szembe kellett nézned a publikálás és az alkalmazás tilalmával. Semmilyen modernizációt nem kívántak, mert a kutatások eredményét sokkal kényelmesebb volt nem alkalmazni. Ezzel a szemmel is néztem ezeket a köteteket, a társadalomtudományi részével együtt, ami számomra legalább ugyanannyira fontos, mint a műszaki dolgok reprezentálása, azokkal a határokkal együtt, amelyek "benne vannak a képletben". Úgy gondolom, a három kötet nem különbözik egymástól az öncenzúra kérdésében sem. A harmadik kötetben is ugyanazokat a korlátokat vélem felfedezni, amelyeket az interjúalany saját magának épített - vélekedett Tibori Szabó Zoltán újságíró.
Vetési László, lelkipásztor és egykori interjúalany, mély elismerését fejezte ki Rostás Zoltán iránt, aki az 1980-as években merész lépést tett, amikor egyházi személyiségekkel is interjút készített. E bátor döntése nemcsak a kor szellemével szembeni kihívást jelentett, hanem hozzájárult a vallási párbeszéd gazdagításához is.
