TYÚK vagy TOJÁS... A tudósok végre rávilágítottak a régóta foglalkoztató rejtélyre!

Ez a téma évszázadok óta izgalmas társalgások középpontjában áll. Most úgy tűnik, hogy a régóta keresett válasz végre napvilágot látott.

Már az ókori Görögország fénykorában Arisztotelész is foglalkozott ezzel a különös paradoxonnal. A modern tudomány képviselői most úgy vélik, hogy végre sikerült feltárniuk ennek a rejtélynek a megoldását.

Úgy tűnik, a tojás megelőzte a tyúkot, ami sokak számára meglepő lehet. Egy 2017-es felfedezés nyomán a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a tojások sokkal korábban jelentek meg, mint az első állatok. A Chromosphaera perkinsii, egy Hawaiin felfedezett egysejtű organizmus, amelyet legalább egy milliárd évvel ezelőttre datálnak, szolgáltatta az első nyomokat. Ez a különleges lény osztódás útján hozott létre valami olyat, amit a kutatók a tojások ősének tekintenek.

Ez a különleges organizmus többsejtű struktúrák kialakítására képes, amelyek szoros párhuzamot mutatnak az állati embriókkal – ezt a felfedezést a genfi egyetem kutatói hozták napvilágra. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a tojások létezése jóval az első állatok megjelenését megelőzte. Omaya Dudin, a kutatás vezetője hangsúlyozta: "Bár a Chromosphaera perkinsii egysejtű fajnak számít, ez a jelenség arra utal, hogy a többsejtű organizmusok közötti koordinációs és differenciálódási folyamatok már régóta jelen voltak, sokkal korábban, mint ahogy az első állatok a Föld színpadára léptek."

A Chromosphaera perkinsii őssejtjeinek életének kutatása során a tudósok fontos felfedezésekre tettek szert a többsejtű életformák, így az állatok kialakulásának mechanizmusairól. Az állatok, mint többsejtű organizmusok, a Földön később bukkantak fel, mint az egysejtű életformák, például a baktériumok. Ezen többsejtű lények egyetlen tojássejtből fejlődtek ki, amely a fejlődésük hajtóereje volt. A kutatók úgy vélik, hogy a fejlődési folyamat már az állatok megjelenése előtt elkezdődött, azonban a többsejtű organizmusok kialakulásának részletei még mindig nem teljesen tisztázottak. Az eredmények a Nature tudományos folyóiratban láttak napvilágot.

Egy másik tanulmányban, amely ugyancsak ezt a kérdést vizsgálta, és amely a Nature Ecology & Evolution folyóiratban jelent meg, a kutatócsapat 51 fosszíliát és 29 élő fajt vett alapul, majd két kategóriába sorolta őket: tojásrakó (kemény vagy lágy héjú tojásokat tojó) és elevenszülő (életképes utódokat szülnek, mint mi emberek). A kutatás kimutatta, hogy a csirke ősének korai elődei elevenszülők voltak.

A bristoli és a nanjingi egyetemi kutatócsoportok felfedezése szerint a kemény héjú tojásokat tojó állatok fejlődése a biológiai innovációk egyik legjelentősebb mérföldkövének számít. E kutatás eredményei különösen figyelemre méltóak, hiszen a tudósok szerint a hosszú távú embriómegőrzés kulcsfontosságú védelmi mechanizmus volt e lények számára. Ez azt jelenti, hogy a tojásrakás folyamatánál már akkor is biztonságosabb volt az "élő csirke világra jövetele", mint ahogy azt korábban gondoltuk.

Michael Benton, a bristoli egyetem professzora így nyilatkozott: "A négy végtagú állatok evolúciójának korai szakaszában a halak uszonyai fokozatosan végtagokká alakultak, amelyek jellemzően kétéltűek voltak. Ezek az élőlények a vízben vagy annak közvetlen közelében éltek, hogy táplálékot találjanak és szaporodhassanak, hasonlóan a mai kétéltűekhez, mint például a békák és a szalamandrák. Körülbelül 320 millió évvel ezelőtt, amikor megjelentek az amniotikus állatok, már képesek voltak függetleníteni magukat a víztől, köszönhetően a vízálló bőrüknek és egyéb mechanizmusoknak, amelyek lehetővé tették a vízveszteség szabályozását. Az amniotikus tojás fejlődése volt az alapvető áttörés."