Valaki jelen volt Jézus mellett a mennyországban a feltámadás pillanataiban, de az ő története valamiért nem került be a Bibliába.
A feltámadás csodálatos eseménye a Szentírás "hivatalos" verziójában nem kapja meg a maga teljes mélységét, számos részlet homályban marad. Ezzel szemben Bertalan titkos evangéliuma gazdagabb és részletesebb leírást nyújt erről a misztikus folyamatról.
Krisztus tizenkét tanítványa, az apostolok, a történelem egyik legismertebb csapata, akikkel sokan találkozhattak már, akár Leonardo da Vinci ikonikus falfestményének, Az utolsó vacsorának köszönhetően. Ez a művészi alkotás nemcsak a bibliai események egyik legfontosabb pillanatát örökíti meg, hanem a híres személyiségek utolsó közös pillanatait is megragadja, így a nézők számára különleges betekintést nyújt a korszak szellemiségébe.
A kiválasztott és küldetéssel felruházott tanítványok azonban nemcsak egy tucatnyian voltak. Számos olyan is akadt, akik a Szentírás kanonizált változatában nem szerepelnek, ám a hagyomány szerint szorosan kötődtek a Megváltóhoz.
Szent Bertalan, a vértanú apostol, Krisztus kortársaként az 1. században élt, és sorsa sok szempontból rejtélyes. Míg a részletek viszonylag szegényesek, úgy tűnik, hogy térítői tevékenysége Mezopotámia és Örményország vidékén zajlott. Végül Albanopoliszban, a mai Közép-Albániában találta halálát, ahol keresztre feszítették. Egyes hagyományok szerint azonban a szenvedései még ennél is borzalmasabbak voltak: állítólag elevenen megnyúzták, majd lefejezték. Csontereklyéi ma Róma földjén nyugszanak, megőrizve e nagy apostol emlékét.
A férfi, akit gyakran Nátánáel néven emlegetnek, a galileai Kána városából származott – abból a híres helyről, ahol Jézus csodálatos módon vizet változtatott borrá egy esküvő alkalmával. Izraelita gyökerekkel bírt, ám mély meggyőződéssel hitt abban, hogy Krisztus az igazi Megváltó. Jézus is elismerte őt, mint egy olyan embert, akinek tiszta a lelkiismerete és aki nem játszik a két szín között.
