Antoine Becquerel, a radioaktivitás felfedezője, egy olyan családban született, ahol a tudomány iránti elkötelezettség és a fizikai kutatások hagyományai már generációk óta jelen voltak.

Öveges József a jövedelmét szívvel-lélekkel a rászorulók támogatására szentelte.

Antoine Henri Becquerel 1852-ben született Párizsban. Számára a fizika mondhatni családi ügy volt. Apja és nagyapja is fizikus, akadémikus volt, emellett mindketten vezették is a párizsi Természettudományi Múzeum fizika tanszékét. Sőt, 1878-ban született fiából, Jeanból is fizikus lett.

A párizsi Muséum d'Histoire Naturelle és az École Polytechnique fizikaprofesszoraként Becquerel kezdetben a polarizáció izgalmas világát kutatta. 1896 elején azonban egy váratlan felfedezés új irányt adott munkásságának, amely teljesen megváltoztatta a tudományos pályáját.

Wilhelm Röntgen ebben az időszakban tette közzé azt a tanulmányt, amelyben bemutatta a róla elnevezett sugárzást. Kutatásai nyomán világszerte megindultak a vizsgálatok, hogy kiderítsék, a napsugárzás hatására, természetes környezetben előforduló világító anyagok képesek-e hasonló sugárzás kibocsátására.

A foszforeszkálás kutatásának izgalmas korszakába illeszkedett Becquerel figyelemre méltó kísérlete is. A francia fizikus felfedezte, hogy az uránszurokérc képes kémiai reakciót kiváltani egy fényérzékeny lemezen, amely feketedéssel jár, még akkor is, ha az urán tartalmú anyagot nem érte napsugárzás. Ez a felfedezés új dimenziókat nyitott meg a radioaktivitás megértésében.

Az események egy meglepő fordulatot vettek: a kísérleteihez elengedhetetlen napfényre várva, a fényképlemezét, amelyen egy fémkereszt volt, gondosan a fiókjába helyezte. Valamiért azonban mégis az "üres" lemezt vette elő, és döbbenten tapasztalta, hogy a kereszt alakja világosan megjelent rajta, mintha csak a napfény emlékét őrizte volna.

Ez azt jelentette, hogy ennek az újfajta sugárzásnak - amit a fémkereszt leárnyékolt, a papír pedig nem - nem volt köze a foszforeszkáláshoz, mivel a sugárzás előzetes megvilágítás nélkül származott az uránból. Az átlátszatlan papírba burkolt fotóanyagokat ugyanis a közelükben elhelyezett urán tartalmú ásványok sugárzása sötétítette el.

A fizikusok eleinte nem találtak magyarázatot a jelenségre. Becquerel 1896-ban egyik cikkében azt írta: "... még senki sem tudott rájönni, hogy az uránon belülről pontosan honnan ered ez az energia, amelyet ez az anyag ilyen állhatatosan kisugároz".

Több kutatóintézet már régóta foglalkozik hasonló jellegű kutatásokkal, és ebben a munkában Pierre és Marie Curie is jelentős szerepet játszott. Ez a lengyel-francia tudósházaspár nemcsak a polónium felfedezésével büszkélkedhet, hanem a rádium előállításával is, amely a legerősebb sugárzást kibocsátó anyagok közé tartozik.

Becquerel csak később döbbent rá, milyen jelentős felfedezést tett. A radioaktivitásnak végül a lengyel kollégája adott nevet. A felfedezésért és az ezzel kapcsolatos kutatásokért 1903-ban mindhárman megosztott Nobel-díjat kaptak.

Míg a röntgensugárzás lehetőséget adott arra, hogy belepillanthassunk az atomok rejtett szerkezetébe, a radioaktivitás a tudományos kutatások új irányait nyitotta meg, közelebb vezetve minket az atommag titkaihoz. Érdekes módon, Becquerel felfedezése, amely a radioaktív sugárzással foglalkozott, nem kapott annyi figyelmet, mint Röntgen forradalmi munkája.

A szöveg világosan rámutat arra a jelentős eltérésre, hogy míg az utóbbi két évben csupán néhány tucat cikk látott napvilágot a röntgensugarakkal kapcsolatosan, addig 1896-ban a téma iránti érdeklődés mérhetetlenül nagyobb volt: ekkor 49 könyv és 1040 tudományos munka foglalkozott e forradalmi felfedezéssel.

Nobel-díjak tekintetében azonban közel sem állapítható meg ez a fajta kiegyensúlyozatlanság. A röntgensugárzással nagyjából 20 elismerés hozható kapcsolatba, a radioaktivitáshoz kötődő, úttörő kutatások a fizika és a kémia területén is számos esetben megkapták a tudományos világ legnagyobb kitüntetését.

Ezen kívül Becquerel nevét viseli a radioaktivitás SI mértékegysége, és ő az egyik azon 72 tudós közül, akiknek neve díszíti az Eiffel-torony falait.