VEOL - Túlfűtött izgalom, de szegényes tartalom.
A Password – Jelszó egy olyan izgalmas vetélkedő, amely a gyors gondolkodás és az asszociációs készségek csúcsra járatását igényli. A játék lényege, hogy a résztvevők minél kreatívabban és találóbban írják körül az adott szavakat. A koncepció nemcsak külföldön aratott sikert, hanem a hazai közönség is kedveli az efféle kihívásokat. Sajnos azonban a hazai változat nem tudta megugrani azt a frissességet és szórakoztató dinamizmust, amit elvártunk tőle.
A legnagyobb kihívást az állandó ripacskodás jelenti. Lékai-Kiss Ramóna és a versenyzők reakciói gyakran túltoltak, mintha minden egyes megszólalás egy forradalmi felfedezés lenne. Az eljátszott öröm, a túlzó reakciók és a kissé erőltetett izgalom nemhogy gazdagítaná az élményt, hanem inkább megfosztja azt valódi mélységétől. A játékosok sokszor elvesztették a szavakat, pedig éppen ez lett volna az, ami a győzelemhez vezethette volna őket - így viszont a műsor dinamikája sok esetben megbicsaklott.
Az egyetlen igazán élvezhető karakter Till Attila volt, aki hozta a tőle megszokott lazaságot és természetességet. Ő volt az, aki nem esett túlzásokba, nem próbált mindenáron poénkodni vagy hatalmas érzelmi skálát felvonultatni, hanem egyszerűen csak jelen volt, és ezzel egyensúlyt teremtett a túlpörgetett hangulatban.
Összességében a Password - Jelszó egy dinamikus, szórakoztató vetélkedőként szeretne megjelenni, de a túlzott érzelmi kitörések és a néha zökkenőmentes játékfolyamat miatt inkább kimerítő élményt nyújt. Ha a műsor készítői a természetes reakciók és a valódi játékélmény hangsúlyozására fókuszálnának, sokkal vonzóbbá és élvezetesebbé tehetnék a show-t.
