Az európai állattenyésztés jövője komoly kihívásokkal néz szembe - mi rejlik a visszaesés hátterében?
2024-re az Európai Unióban tapasztalható haszonállat-állomány csökkenése szembetűnő. Az Eurostat friss statisztikái alapján a tagállamokban jelenleg 132 millió sertés, 72 millió szarvasmarha, 57 millió juh és 10 millió kecske található. Az előző évhez viszonyítva a csökkenés mértéke 0,5-2,8% között mozog, ami nem csupán átmeneti jelenség, hanem egy hosszú távú folyamat részeként értelmezhető.
Az utolsó egy évtized során a kecskék populációja 16%-kal, míg a sertések és marhák száma körülbelül 9%-kal csökkent. E mögött a tendencia mögött számos bonyolult gazdasági és agrárpolitikai tényező húzódik meg.
A termelés jövedelmezőségének csökkenése mögött elsősorban a takarmány és energia árának drasztikus emelkedése áll. Ez a helyzet folyamatosan növeli az állatok fenntartásának költségeit, miközben a termékek piaci ára nem mindig alkalmazkodik ehhez a növekedéshez. Továbbá, az EU környezetvédelmi irányelvei, mint például az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló intézkedések, szigorúbb szabályozásokat vezetnek be a mezőgazdaságban, ami gátolja az intenzív állattartás elterjedését.
A húsfogyasztási szokások átalakulása szintén jelentős tényező. Napjainkban egyre többen döntenek úgy, hogy mérséklik húsfogyasztásukat, legyen szó egészségügyi megfontolásokról vagy etikai elvekről. Emellett a különféle járványok, mint például az afrikai sertéspestis, súlyos következményekkel jártak, különösen Közép- és Kelet-Európában, ahol a gazdasági károk különösen drámaiak voltak.
Hazánk részesedése az Európai Unió összesített állatállományából csupán néhány százalékot képvisel, de a tendenciák hasonló irányt mutatnak. 2024-re a szarvasmarha-állomány szinte változatlan maradt, 861 ezer egyed körüli értéken stagnált, míg a sertések száma 7,5%-os növekedést mutatott, elérve a 2,8 milliót. Ezzel szemben a juhállomány tovább csökkent, és a kecsketartás is csupán elenyésző szereplő maradt a piacon. A sertéstartó gazdaságok száma hazánkban egy év alatt 17%-kal csökkent, ami azt jelenti, hogy kevesebb, de nagyobb léptékű gazdaság irányítja az ágazatot a jövőben.
A jelenlegi trendek alapján úgy tűnik, hogy az uniós állattartási gyakorlatok nem maradhatnak meg a régi keretek között. A termelési költségek emelkedése, a jogi szabályozások átalakulása, valamint a piaci igények változása mind azt sugallja, hogy a jövőben kevesebb, de hatékonyabb és környezetbarátabb állattartási módszerek fognak teret nyerni.
A kérdés már nem csupán az állatlétszám növeléséről szól, hanem arról is, hogy milyen helyet foglal el az állattenyésztés a jövő mezőgazdasági tájban. Milyen szerepet szánunk ennek a szektornak a fenntarthatóság, az élelmiszerbiztonság és a környezeti egyensúly megteremtésében?
