Egerekbe neandervölgyi géneket ültettek, és ennek következtében drámai átalakulásokon mentek keresztül az állatok. Az új genetikai információk hatására jelentős változások figyelhetők meg a viselkedésükben és a fizikai megjelenésükben is.

Egy friss tanulmány alapján olyan gént vezettek be egerekbe, amelyet a neandervölgyi és a gyenyiszovai emberek egyaránt hordoztak - írja az IFLScience. Ennek következtében a rágcsálók nagyobb fejjel, csavart bordákkal és rövidebb gerinccel fejlődtek ki. A kutatók a CRISPR génszerkesztő technológiát alkalmazták, a cél az volt, hogy megértsék, miként járulhatott hozzá a gén kihalt rokonaink testalkatához.

A GLI3 gén, amely kulcsszerepet tölt be az emberi embrió fejlődésében, különös figyelmet érdemel. Amennyiben ebben a génben mutációk lépnek fel, azok komoly fizikai rendellenességeket, például polidaktiliát, vagyis a túl sok ujj megjelenését, valamint a koponya alakjának torzulását okozhatják.

A GLI3 gén enyhén módosult változata a neandervölgyi emberek és a gyenyiszovaiak örökségében is megtalálható volt. Ebben a variánsban a kódoló szakasz egyik végén egy aminosav cserélődött ki. Ennek ellenére egyik ősi faj sem rendelkezett extra ujjakkal vagy életveszélyes koponyaelváltozásokkal. Érdekes módon, több morfológiai jellemzőjük is markánsan eltért a modern emberekétől: koponyájuk hosszúkás és alacsony formájú volt, a szemöldökívük kifejezettebb, míg mellkasuk szélesebb kialakításúra fejlődött.

Nomura Tadasi, a Kiotói Műszaki Intézet kutatója és csapata először olyan egereket alkottak, amelyekben a gén hibás változata megtalálható volt. Ez a genetikai eltérés súlyos koponya- és agyi deformitásokat, valamint többujjúságot idézett elő, világosan demonstrálva a mutáció káros következményeit.

Más rágcsálók esetében a neandervölgyi és gyenyiszovai génváltozatok bevezetése figyelhető meg. Ez a folyamat jelentős mértékben átalakította a csontváz felépítését: a koponya mérete megnövekedett, míg a csigolyák szerkezete is módosult, sőt, bordákkal kapcsolatos rendellenességek is megjelentek.

Ezek az eredmények arra utalnak, hogy az ősi gén nem zavarta meg teljesen az embrionális fejlődést, ám megváltoztatta rokonaink morfológiáját.

A gént hordozó példányok kevesebb csigolyával rendelkeztek, ugyanakkor jelentősebb bordatorziót mutattak, mint a normál egyedek. Érdekes megfigyelés, hogy néhány egér aszimmetrikus mellkasformát mutatott, amely gerincferdüléssel is összefüggésbe hozható. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a legfrissebb kutatások szerint a neandervölgyi emberek is hajlamosak lehettek a gerincferdülésre.

A kutatás összességében alátámasztja, hogy a GLI3 ősrégi variánsa legalább részben befolyásolta ősi rokonaink koponyaszerkezetét és testfelépítését. Életmódbeli sajátosságaik révén ezek a jellemzők valószínűleg előnyösnek bizonyultak számukra.